Magazin

Élettörténetek

Dr. Kaizer Zsuzsanna orvos, gyógyszerész

„Hass, alkoss, gyarapíts!”

Bizonyosan nem vagyok egyedül a kíváncsiságommal: hogyan nézhet ki az az általános orvos, aki négy gyermek anyukája és másodéves gyógyszerész-hallgató? Miből van neki több, vagy miből van benne kevesebb? Talán okosabbak leszünk a nap végén, ezen a forró nyári délutánon.

Kiss Edit kolléganőm bemutat egy semmi flanc, semmi smink egyszerű hölgynek, én pedig egy pillanatra elbizonytalanodom, ő lenne az a rendkívüli ember, aki az egyetemi hallgató nagyfiú és a kisebbek anyukája?

Dr. Kaizer Zsuzsának a gyógyszertár irodájában felteszem a kérdést: Zsuzsa, mesélnél kérlek a családodról és a gyermek, majd fiatal leány önmagadról?
Persze. Édesapám, Kaizer Pál Nagykárolyban született sváb családban. Eredetileg molnár volt, majd erdészként dolgozott. Magyarországon akartak élni, így egy kicsit átjöttek az új határ másik oldalára, a Nyírségbe, Nyírbéltekre. Édesanyám Fehér Irén, fodrászmesterként szépítette a falusi asszonyok haját. Nagyon szerette a munkáját, a vendégköre is ragaszkodott hozzá.
A szüleim 9 éves koromban ide költöztek Szegedre – nehéz volt a beilleszkedés. A tanítóim, tanáraim sem voltak „elragadtatva” a nyírségi tájszólással beszélő kislánytól. Nem jeleskedtem az iskolában, pedig Édesapám felnőttként kitűnően végzett erdészként és a tehetsége miatt erdőmérnöki beosztásban dolgozott. Nálam fel sem merült, hogy gimnáziumba megyek, úgy gondoltam egészségügyi szakközépiskolába iratkozom és kozmetikus leszek, majd később együtt dolgozunk Édesanyámmal. Második után a nyári gyakorlat ideje alatt figyelve az orvosok munkáját, felötlött bennem, hogy ezt a hivatást szeretném csinálni. Így elhatároztam: orvos leszek! Harmadik osztály végére már jeles tanuló voltam.

Hogyhogy előzőleg gyenge tanuló voltál?
Egyszerűen „rengeteg” dolgom volt, mindig csináltam valamit, nem volt időm a tanulásra. Sokat olvastam, mindenevő voltam. Cselgáncsoztam, makraméztam, Bulgáriában paprikaföldön dolgoztam. Síelni is megtanultam. Elhatároztam, pénzt kell keresnem, hogy el tudjak menni a tenger mellé nyaralni. Láttam Édesapámat, hogyan csinál faiskolát. Gondoltam meg kell tanulnom, hátha átveszik tőlem is, amit nevelek. Édesapám elmondta mi kell hozzá, hogy ez az elképzelésem megvalósuljon. Mivel nagyon vékony voltam, azt mondta, kellene egy markos fiú, aki segít. Egy korombeli ismerős tanulófiúnak szóltam, nem akar-e pénzt keresni szabadidejében? Akart. Ekkor kezdtünk baráti alapon pénzért együtt dolgozni a későbbi férjemmel.

Mi történt az álmoddal, hogy orvos leszel?
Gondolhatod, hogy nem vettek fel. Fizikatudásom kívánni valókat hagyott maga után. A szüleim azt mondták, kölcsönből fogadnak mellém egy fizikatanárt. Ha nem vesznek fel, én törlesztem a részleteket, ha felvesznek, ők átvállalják a kölcsön visszafizetését. Meg kell említenem egy csodálatos ember nevét, Nánai László tanár urat, aki hitt bennem és úgy felkészített, hogy egyenes út vezetett az orvosira.

A szüleid hittek benned?
Őszintén... nem nagyon, de amikor a feladatmegoldásokat elmondták a TV-ben és mondtam, hogy ez nálam is annyi, mérhetetlen örömöt láttam az arcukon.

Térjünk vissza a vállalkozásotokra. A csemeték hozták a számításotokat?
Igen, mert mindig mindent visszaforgattunk a partneremmel, Vály Attilával, aki akkor már szintén egyetemi hallgató volt, agrármérnöknek készült. Volt egy álmunk, valahol egy faluban én falusi orvos leszek, ő pedig ott, mint egy szövetkezet vagy állami gazdaság agrármérnöke dolgozik. Ez utóbbi nem teljesült, mert mire végzett, a mezőgazdaság átalakult.

A fagyalültetvény ekkor is üzemelt?
Igen. A pénz kellett, de a tengerre - hogy előre ugorjunk - a házasságkötés és három gyermek születése után jutottunk el.

Mikor házasodtatok?
1991-ben esküdtünk és jöttek a gyerekek. 1992-ben Bence, most egyetemista, a SZTE-n Néprajzot, tánc antropológiát tanul. 1995-ben Gergő, aki közgazdasági szakközépiskolába jár, majd ’97-ben Balázs, a Tömörkény Gimnáziumban első osztályos. 2007-ben született Boldizsár, ő még óvodás.

Köszönjük, hogy elmondtad a jelen helyzetet is, mert így jobban eligazodunk majd a család krónikájában. Gondolom közben azért általános orvossá is avattak, úgy mellesleg!
Igen, 1995-ben végzetem. A második gyermekemet, Gergőt utána szültem. Ezután jött 4 év „csak” GYES, mert előtte nem dolgoztam. Eredetileg három gyereket akartunk, így 2002-ben Tiszaszigeten vettem át az első praxist. Kiköltöztünk oda, ahol vegyes körzetem volt: gyermek, felnőtt. Közben megismerkedtünk egy gyógyszerész házaspárral, akik patikát szerettek volna venni, ehhez szükségük volt pénzre, így beléptünk, mint csendestársak. Nálunk is bejött a közös lóról szóló közmondás, elváltak útjaink. Mi kaptuk meg Tiszaszigetet azzal a problémával együtt, hogy nincs a családban gyógyszerész!

Meséld el, hogy oldottátok meg a problémát?
Közvetlenül meg tudtuk oldani, de a jövőre is kellett gondolni. Ki végezze el a gyógyszerész kart? A férjem már vezette a síboltot. A legnagyobb fiunkkal ültünk le beszélgetni. Láttam, Bencének tönkretesszük az életét, ha oda megy tovább, ahová egyetlen porcikája sem vágyik. Őt egészen más érdekli, teljesen humán beállítottságú. A többiek még kicsik. Ki maradt így? Hát én! Egyébként is az orvos az majdnem patikus és fordítva. Utánajártam miből kapok felmentést, tudom-e csinálni? Kell, hogy menjen. Közben sok-sok új ismerettel gazdagodtam.

Milyen volt, mikor először találkoztál az előadókkal vagy az évfolyamtársaiddal?
Erős professzor úr az elhatározás pillanatától már biztatott. Volt olyan előadó, aki nem akarta mindenki előtt megkérdezni, mit keresek itt, szóval odajött szünetben és érdeklődött, nem tévedés-e, hogy itt lát? Talán egyszerűbb lett volna, ha nincs doktori címem. Az évfolyamtársaim? Először nem akartak tegezni, de most már elfogadnak, tanácsot kérnek, úgy érzem befogadtak. Nagyon sok remek embert ismertem meg, csak néhány kivételesen jó professzor nevét hagy említsem meg: Molnár Árpád, akinek hihetetlen korrektségét, és gyorsíró képességét csodálom.  Dékány Imre, aki elképesztő egyszerűen magyaráz el bonyolult dolgokat is. Örülök, hogy őket megismerhettem.

Zsuzsa, úgy hallottam az orvosi karon előadást tartasz. Mi a kurzus címe?
Orvos-beteg kommunikációt oktatok több háziorvos kollégámmal közösen a IV. éves orvostanhallgatóknak. Ez kiscsoportos gyakorlat, video tréning. Elsősorban rossz hír közlést gyakorolunk. Nagyon szeretem csinálni, ezt nem adtam fel, az egyetem mellett is folytatom, más oktatásokat sajnos le kellett adjak.

Ahogy beszélsz erről az elfoglaltságról, látszik, élvezed és szereted a problémát megoldani. Sokat jelent, hogy Te az orvos-beteg kapcsolatot nap, mint nap átéled a praxisodban. A családod hogyan éli meg ezt a dolgozó, tanuló, oktató anyával való együttélést?
Tudod, azt látom, én nagyon önálló vagyok és voltam gyerekként is, voltak elképzeléseim, amit meg is valósítottam. Keményen el akartam álmaimat. Valahogy az én gyerekeim nem ilyen önállóak, de az évfolyamtársaim sem. Kell nekik a segítő jó szándék, hogy elfogadják-e, az már más kérdés.

Egyébként hogy érzed magad ennyi elfoglaltság mellett?
Jól, nagyon jó emberek vesznek körül, a munkában és a baráti társaságban egyaránt, így sokkal könnyebb. Közben megvettünk olyan patikákat, melyek közvetlen bezárás előtt álltak. Így szaporodott a munka, de a több ember inkább levett terheket a vállamról.

Van még azért más is, amiről szívesen beszélsz az egyetemi kurzusodon vagy ha ismerőssel,  kolléganővel találkozol….
Mindig biztatom őket, vállaljanak lehetőség szerint minél hamarabb gyermeket és minél többet, ne féljenek a munka és a karrier megvárja őket. 2-3 hónappal a kihagyás után újra belejönnek. A karrier kedvéért egy gyerekről se mondjanak le.

Szüleid segítenek?
Nagyon sokat. Mellettünk állnak. Édesapám közben nyugdíjas lett, átvette a facsemete kertet, most 74 éves, túl egy infarktuson és még mindig csinálja. Ő munka nélkül nem tud élni. Látod volt kitől örökölnöm.

Lesz még patikus a családban?
Remélem nekem sikerül és közben a harmadik fiam, Balázs elkezdett érdeklődni a gyógyszertárban folyó munka iránt. Ennek nagyon örülünk.

Zsuzsa kívánom, hogy az 5, illetve Édesapáddal együtt 6 fiúval tudjatok Ti ketten Édesanyáddal harmóniában, hasznos munkában, tanulásban együttműködni a környezetetek, főleg a beteg és tanácsot kérő emberek javára.

Köszönöm a beszélgetést!

G.M.A.


2013