Tavaly ilyenkor még úgy tudtuk, a COVID-19 elsősorban az idősebb korosztály számára rejt súlyos – adott esetben halálos – veszélyeket, a fiatalabbak többnyire könnyedén átvészelik, és miután túlestünk rajta, már nincs nagy gond. Mára sajnos pontosan tudjuk: a helyzet egészen más, az egyre gyakoribb poszt-covid tünetegyüttesnek pedig számos megjelenési formája létezik. Dr. Prinz Gézával, a Neurológiai Központ neurológusával, infektológussal, pszichiáterrel az idegrendszert érintő vonatkozásokat tekintettük át.
Mit értünk poszt-COVID szindróma alatt?
Mostanra tudjuk: az új típusú koronavírus tünetei gyakran még több héttel vagy akár hónappal a fertőzés levonulása után is fennállhatnak. Emiatt egyre többen fordulnak orvoshoz. Úgy figyeltem meg, többnyire olyan 25-45 év közötti betegek, tehát elsősorban fiatalok keresnek neurológust, akik viszonylag simán megúszták magát a betegséget – legtöbbször még tüdőgyulladás sem alakult ki náluk, ám a heveny lefolyás szakasza után rendkívül változatos tüneteket produkálnak akár napokon át.
Persze tudni kell, hogy a COVID-dal számos neurológiai panasz társulhat: ezek között éppúgy felsorolhatjuk az agy vérellátásának bizonyos zavarait, mint a mentális állapotban beálló változásokat vagy a végtagok panaszait. Sajnos sok esetben hosszú távú maradványtünetekkel is számolni kell.
Mik a legjellemzőbb neurológiai tünetek?
Ezek a tünetek valóban sokszínűek lehetnek. Számos beteg például látászavarokról panaszkodik: homályosan látnak, nem tudnak megfelelően fókuszálni. Ez jellemzően nem a szemgolyó hibája, hanem a tőle a nyakszirtlebenyi látókéregig futó idegpályában jelentkező rendellenesség. Vagyis a látóideg vizsgálata szükséges.
Aztán roppant zavaró tünet, hogy sokan úgy érzik: egyszerűen nem fog az agyuk, nem tudnak normálisan gondolkodni. Volt például egy páciensem, aki szakvizsgára készült a koronavírus-fertőzésből történt kigyógyulása után, és rádöbbent, hogy egyszerűen nem bír tanulni. Ugyanakkor elmondható: a központi idegrendszeri működési zavarok ritkán érintenek csak egyetlen, pontosan körülírt idegsejt-csoportot. Tehát nehéz idegrendszeri góctünetet kimutatni. Mindez azt is maga után vonja, hogy a szóban forgó problémákra egyelőre nem létezik egyetlen, közös gyógymód.
Mi áll ilyenkor a háttérben, mi a konkrét tünetek magyarázata?
Ami magukat a kórképeket illeti, fontos kiemelni, hogy a központi rendszerben léteznek úgynevezett gliasejtek – ezek töltik ki az idegsejtek közti teret, és roppant fontos szerepet játszanak. A gliasejtek egyik fajtáját az asztrociták adják, amelyek egyebek mellett az idegsejtek táplálásában és az idegingerületeket átvivő anyagok tárolásában vállalnak funkciót. Az asztrociták azok a sejtek, amelyek képesek felvenni a vírust, így aztán a fertőzést követően nem tudják ellátni ezt a tápláló szerepet. Ez magyarázhatja számos általános jellegű agyi működési zavar meglétét a poszt-COVID-os betegeknél, így a levertséget, az általános tompaságot, esetenként a súlyosabb pszichiátriai kórképeket, ugyanis ilyenekkel is találkozunk: szorongással, pánik-rohamokkal, durva hangulati hullámzásokkal, alvászavarokkal, de még érzékcsalódásokkal, téves észlelésekkel is.
De ugyanígy sérülhetnek az idegrostok velőshüvelyei is. Ehhez kapcsolódik az egyik legismertebb tünet, a szag- és ízérzékelés elvesztése is: elerőtlenednek az orr szaglósejtjeinek idegrostjai, illetve károsodik az ízlelőbimbók idegrostjainak velőshüvelye.
Ezek a problémák a központi és a környéki idegrendszerben egyaránt jelentkezhetnek és zavarokat okozhatnak, méghozzá a legváltozatosabb módokon. Szintén sok szövődményhez vezethetnek a vírus által a véralvadás-rendszerben keltett zavarok, illetve a kialakuló érgyulladás, ami bármely központi idegrendszeri területet érintheti. Megemlíteném még, hogy a vírus elindíthat bizonyos autoimmun folyamatokat is. Ilyenkor az alap laborértékek nem mutatnak számottevő eltérést, az autoimmun antitestek vizsgálata mutathatja ki, mivel is állunk szemben.
Mit lehet tenni ilyenkor? Említette, hogy sokszor nehéz pontosan meghatározni a problémák forrását. „Kísérletezgetni”, vizsgálódni kell, és mindenkinek valami egyedi megoldást keresni?
Többféle úton is el lehet indulni. Ha az asztrociták táplálási funkciója esett ki, például létezik egy „agyfényesítőnek” nevezett vényköteles készítmény, ami hatóanyagának köszönhetően enyhíteni tudja a beállt zavart.
A velőshüvely regenerációját tiaminnal, hétköznapi nevén B1 vitaminnal lehet segíteni – ezt akár túlzásba vinni sem probléma napi 2-300 milligrammnyi mennyiséggel, mert nem jár egészségügyi kockázattal, bár az étvágyat fokozhatja. A velőshüvely károsodása egyébként még a jobbik eset, ez ugyanis szerencsére elég jó regenerációs képességgel rendelkezik. Bizonyos kutatások idegrendszeri tünetekre antidepresszáns készítmény adását is eredményesnek találták.
Az autoimmun folyamatokat szteroidos lökéskezelésekkel lehet megkísérelni helyrehozni, de hangsúlyozom: még kevés a tapasztalat ezen a téren, egyáltalán nem garantált a siker.
Különösen nehezen kezelhető a sok betegnél jelentkező végtagzsibbadás, illetve az ennek nyomán jelentkező erőtlenségérzés. Utóbbi esetében nem valódi izomgyengeségről beszélünk. A zsibbadás miatt érzik magukat erőtlennek a betegek, ami a járásban éppúgy jelenthet problémákat, mint a kéz használatában. Viszont közös pont a poszt-COVID-os tünetek esetében, hogy a páciens állapotának felméréséhez, illetve kezeléséhez is több szakma együttműködése lehet szükséges. A neurológus mellett elképzelhető, hogy be kell vonni a rehabilitációba szemészt, immunológust, kardiológust, fül-orr-gégész szakorvost is.
