Magyarországon a legszerényebb becslések szerint is többszázezres nagyságrendű az alkoholbetegek száma. Kétrészes összeállításunkban a függőségről, illetve annak terápiás kezeléséről ejtünk szót. Dr. Tóth Andrással, a Nyírő Gyula Kórház OPAI Addiktológia / Minnesota Részlegének pszichiáter szakorvosával magáról az alkoholizmusról beszélgettünk.
Hogyan hat az alkohol az emberi szervezetre, pszichére kis és nagy mennyiségben?
Az alkohol rövid távú hatásait mindenki ismeri: a fogyasztó feszültsége mérséklődik, gátlásai oldódnak, kritikai érzéke csökken, miközben reflexei, gondolkodása lelassul. Nagyobb mennyiségben tudatzavar, eszméletvesztés, kóma, akár halál is lehet a mérgezés következménye. Hosszútávon a valósággal való kapcsolat elvesztése, úgynevezett pszichotikus állapot jöhet létre, amelyet hallucinációk vagy paranoiditás jellemez. Előfordulhat még személyiségváltozás is, amely leginkább ingerlékenységben, agresszivitásban, elsekélyesedő érzelmi életben, hangulati labilitásban, az ítélőképesség és erkölcsi érzék lazulásában nyilvánul meg. Ezek következtében a krónikus alkoholfüggő elmagányosodik és életét, tevékenységeit az alkohol megszerzése és fogyasztása határozza meg. A legsúlyosabb testi-szellemi leépülés a Koszakov-szindrómának nevezett kórállapot, amelyet erős megjegyző memóriazavar, konfabuláció – azaz a hiányzó emléknyomok kitalált történettel való helyettesítése –, valamint idő- és térbeli tájékozatlanság jellemez.
Min múlik, hogy valaki rászokik-e vagy sem? Kizárólag életmódbeli tényezőkről, szokásokról beszélünk, vagy esetleg genetikai faktorok is közrejátszanak abban, hogy könnyen rááll-e az ember?
Mind a két tényező jelentős. Egyfelől a függőség kialakulásának – a használt szertől függetlenül – van genetikai háttere, tehát a családi halmozódás nem kizárólag tanulási folyamat, de fontos az is, hogy a függőségre hajlamosító genetikai háttér mellett milyen mintákat tanul valaki gyermekkorában, elsősorban az érzelmek, a nehezen viselhető helyzetek kezelése tekintetében. A genetika nem predesztinál senkit a függőségre és nem is védhet meg attól, így aki nem tanulja meg kellő hatékonysággal szabályozni saját érzelmeit, annál könnyebben alakul ki függőség, ami a stresszkezelés és az érzelemszabályozás nem fenntartható módjaként értelmezhető.
Mi az a határ, amikor kialakul a fizikai függőség? Mennyire tér el ez egyénileg, illetve létezik-e valamilyen átlag időtáv vagy mennyiség, ami kell ehhez?
Igen jelentősek az egyéni különbségek mind a mennyiségek, mind a megvonási tünetek előfordulása tekintetében. Néhány heti rendszeres alkoholfogyasztás esetén már kialakul a tolerancia, azaz egyre nagyobb adagok elfogyasztására van szükség azonos hatás kiváltásához, ezzel párhuzamosan pedig a hiány okozta tüntetek is egyre erősödnek.
Ki minősül orvosi értelemben alkoho-listának?
Az, aki a szándékoltnál nagyobb – és a már említett tolerancia miatt egyre növekvő – mennyiségeket fogyaszt, erre jelentős időt fordít, teendőit, korábbi kedvelt tevékenységeit elhanyagolja, ami testi, lelki, kapcsolati, illetve munkával kapcsolatos problémákhoz vezet. Ezen veszteségek miatt ismételten – és sikertelenül – próbál leállni, miközben az alkohol hiányában jelentős sóvárgás, illetve megvonási tünetek lépnek fel. A felsoroltak nem mindegyike jellemző természetesen minden alkoholistára, de az összkép mégis bizonyosan felismerhető a függők számára.
Milyen változásokat indít el életmódjuk az alkoholfüggők szervezetében? Hogyan hat a rendszeres italozás a májra, a vesére, az agyra, a keringési rendszerre?
A tolerancia kialakulásának hátterében az áll, hogy a szervezet igyekszik védekezni a méreg ellen, amelyet rendszeresen bevisz a függő. Ez részben a máj méregtelenítő, alkohollebontó kapaci-tásának növelésében nyilvánul meg, egy idő után azonban a májsejtek nem bírják a terhelést, egyre több sejt hal el, ennek a következménye az úgynevezett „májenzimek“ szintjének meg-emelkedése a vérben, ami az alkoholizmus ismert labor-diagnosztikai jele.
Amikor a májsejtek elhalása elér egy kritikus hányadot, és az elhalt májsejtek helyén elzsírosodott szövet jelenik meg (zsírmáj), a méregtelenítő kapacitás hirtelen csökkenni kezd, ami miatt a korábbinál jóval kisebb dózisok is elegendőek lehetnek a bódult állapot eléréséhez. Ugyanakkor más méreganyagok eltávolítása sem történik már meg kielégítő mértékben, ezzel kialakul a májelégtelenség, ami sárgasághoz és végső esetben a májkómának nevezett tudatvesztéshez vezet.
Hasonlóképpen a vesék méregtelenítő kapacitása is csökken alkohol hatására, ráadásul az alkohol vízhajtó hatású, ami tovább terheli a veséket, és ezáltal a dehidrált állapot is nehezíti a szervezet megfelelő működését.
Az agyműködésben a már említett hosszú távú hatások mellett kiemelendő a megvonással esetenként együtt járó epilepsziás nagyroham. Ez a más eredetű epilepsziás rohamokhoz hasonlóan életveszélyes, ugyanakkor nem igényel életre szóló anti-epilepsziás kezelést, hisz kizárólag alkoholmegvonás esetén kell számítani az ismételt felbukkanására.
A keringési rendszert illetően a magasvérnyomás-betegség, szívritmus-zavarok, a szívizomzat alkoholos elfajulása (kardio-miopátia), a szívinfarktus és a stroke kockázata is jelentősen megnő az alkoholisták körében.
Miként módosul az alkoholbetegek gondolkodásmódja a függőség hatására? Mik a legjellemzőbb változások? Miket képesek megtenni azért, hogy alkoholhoz jussanak?
Mindenfajta függőség esetében a legjellemzőbb, hogy a gondolkodás középpontjába a szer, jelen esetben az alkohol kerül, minden más csak ezután következhet. Ez érthető is, mivel egy idő elteltével ez lesz az egyetlen dolog, ami biztonságot nyújt a stresszel, az egyre elviselhetetlenebbnek megélt érzelmi hullámokkal szemben. Amikor egy függő például egy stresszteli esemény hatására sóvárog – függőségének tárgya után -, egy megbeszélt találkozó, a munka vagy az óvodában váró gyermek fontossága elhalványul, hiszen egyfajta érzelmi vészhelyzetet él meg, amelyet meggyőződése szerint csak a szere használatával tud átvészelni. Egy nőbeteg számolt be egyszer arról, hogy a saját esküvőjén az anyakönyvvezető beszédét hallgatva csak arra tudott gondolni, mikor lesz vége ennek a „blablának”, és mikor jön már a pezsgőzés. Ez a példa jól illusztrálja, mennyire el tud homályosítani mindent az alkohol és mennyire megnehezíti az élet valódi örömeinek megélését.
Van-e élettanilag bármi különbség a magát öntudatlanságig ivó és a látványosan többnyire nem részeg „rátöltögetős” alkoholbeteg szervezete között? Min múlik, hogy ki melyik csoportba tartozik?
A használat módja nem határozza meg egyértelműen, kiben milyen jelentős élettani változások jönnek létre, de általánosságban elmondható, hogy a naponta vagy akár folyamatosan, azaz egész nap fogyasztók nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint az úgynevezett „gépszíjas“ típusba tartozók. Utóbbiak sokszor hetekig, akár hónapokig absztinensek maradnak, majd egy néhány napos extrém periódusban tökéletesen elmerülnek a szerhasználatban. A lelki, szellemi, kapcsolati és egyéb hatások azonban minden csoportban ugyanolyan jelentősek lehetnek.
Milyen fizikai és szellemi elvonási tünetek jelentkeznek, ha valaki nem jut alkoholhoz?
A fizikai tünetek: remegés, verejtékezés, emelkedett pulzusszám és vérnyomás, émelygés, hányás, hasmenés, étvágytalanság, fej-fájás, rossz közérzet. Pszichés téren ingerlékenység, feszültség, szorongás, koncentrációzavar, alvászavar és ingadozó hangulat jellemző.
Mit jelent a delirium tremens, miben nyilvánul meg és valóban okozhat-e halált?
A delirium tremens az alkoholmegvonás különösen súlyos formája, ahol a fenti tünetekhez tudatzavar, tér- és időbeli tájékozatlanság, illetve hallucinációk társulnak. Utóbbiak nyomasztó, félelmetes látványok – tűz, bogarak, rágcsálók –, illetve többnyire szidalmazó tartalmú hanghallások. A delirium tremens valóban életveszélyes állapot, kezelés nélkül 25-30 százalék a halálozási arány, de még kezelés mellett is 1-5 százalékosra tehető.
Elvonókúra után mennyire gyakori a visszaesés? Valóban elég-e egyetlen korty vagy pohár ital ahhoz, hogy ismét visszatérjen minden a régi kerékvágásba?
Amennyiben az elvonókúra csupán testi méregtelenítést jelent, a visszaesés szinte borítékolható, ugyanis nincs módja az illetőnek, hogy a már említett módon „legjobb barátjává“ vált alkoholt olyan eszközökkel helyettesítse, amelyek hosszú távon is működtethetők. Ezek közé tartozik az egyéb örömforrások felfedezése, rendszeres életvitel és a támogató sorstársi közösség, amely felépülő, azaz absztinens függőkből áll. Azonban egy olyan terápiát követően is előfordul visszaesés, amelynek során a fenti változásokat is megcélozták, de jóval kisebb arányban: körülbelül 50 százalékra tehető az egy éven belül visszaesők száma, és ha nem sikerül rövid időn belül leállni, a függő hamarosan ott találhatja magát, mint ahol - akár évekkel azelőtt - abbahagyta. Megfelelő támogató környezet mellett ugyanakkor a visszaesés mértéke, időtartama és következményei is jelentősen csökkenthetők. Ebbe a támogató környezetbe beletartozik a közvetlen család, hivatásos segítők és elsősorban a sorstársi közösségek.
Milyen egy gyógyult alkoholista élete? Csökken-e idővel a folyamatos vágy és késztetés az italozásra, vagy ezzel élethosszig együtt kell tudni élniük?
Az alkoholisták saját megfogalmazásuk szerint sem gyógyulnak meg, hanem felépülnek, ami egy életen át tartó, tudatosságra késztető önismereti, önfejlesztő folyamat. Számos alkoholista hálás a függőségéért, mert ennek veszteségei mentén kénytelen volt szembenézni saját hibáival, hiányosságaival, amire a szerhasználat mélypontja nélkül talán soha nem vette volna rá magát. És bár a napi késztetés megszűnik az alkohol iránt, egy-egy alkalommal mégiscsak eszébe juthat a felépülő függőnek is, hogy könnyen és gyorsan megoldást találhat a pillanatnyi problémájára - csak ki kell nyitnia egy üveget. Ilyenkor segíthet az, amit az anonim alkoholisták úgy neveznek, hogy „az emlékezet zölden tartása”: tovább pörgetni a filmet annál a pontnál, amikor az első kortyot megissza és az kellemesen ellazítja, és felidézni az italozások végét, a súlyos, sokszor méltatlan és szégyenteljes következményeket. Végső soron azonban egy felépülő alkoholista, csakúgy, mint egy megfelelően beállított és önmagára figyelő cukorbeteg, teljes, értékes, örömteli életet tud élni, ahol a „de kár, hogy nem szabad innom“ hozzáállás helyébe a „de jó, hogy nem kell innom” lép.
Aktuális információk a http://opai-addikt.hu/ lapon. A http://fb.com/nyirominnesota oldalon üzenetváltásra és online chatre is van lehetőség, keddenként a központ szakemberei 17-20 óra között Skype-konzultációt folytatnak előzetes időpontegyeztetéssel.
