Apró, időszakos kellemetlenségtől egészen az életminőséget nagyban befolyásoló betegségig terjedhet az ekcéma. Dr. Nagy Magdolna bőrgyógyásszal beszélgettünk a lehetséges kezelési-ápolási módokról.
Mit értünk ekcéma alatt?
Az ekcéma a bőr gyulladá-sos megbetegedése, amely-nek több fajtáját különböz-tetjük meg. A veleszületett változat csecsemőkorban kezdődik, és más mecha-nizmussal alakul ki, mint a szerzett ekcéma. Utóbbi túlérzékenység alapján jön létre, például amikor kü-lönböző vegyianyagokkal találkozunk: ezek először irritálják a bőrünket, majd allergizálják. A veleszületett ekcémát atópiás dermatitiszként szoktuk emlegetni, és leegyszerűsítve itt a bőr specifikus immunválaszáról beszélünk. Napjainkban olyan nagy sterilitással vigyázunk magunkra, meg a gyerekeinkre, hogy az immunrendszert kevésbé érik fertőzéses ágensek, és emiatt allergiás irányban fejlődik az immunvédekezés. Talán ezért van sokkal több atópiás dermatitiszes manapság, mint például pár évtizeddel ezelőtt. Ugyanakkor ezekben az esetekben genetikai hajlam is meghúzódhat a háttérben, akiknél a szülők is ekcémások, azok maguk is nagyobb eséllyel lesznek azok.
Melyik kategóriába esik a jellegzetes csecsemőkori ekcéma?
Ez a verzió a veleszületett ekcéma, azaz atópiás dermatitisz. Elmúlhat kisgyermekkorban – viszont bizonyos esetekben átmehet száraz ekcémába, amely tartósan megmarad. Korábban az volt a jellemző, hogy tinédzserkorra, de legkésőbb nagyjából 30 éves korig elmúlt, de ma már egyre gyakrabban találkozunk felnőttkori változattal is. Ennek több oka is van: egyrészt egyre több vegyianyaggal érintkezünk a hétköznapok során, másrészt a túlsterilizált környezet is közrejátszhat.
Van-e tüneti különbség a két változat között?
Közös pont, hogy a bőr gyulladt, viszket, száraz, kirepedezhet, olykor nedvezhet is. Ugyanakkor ezzel együtt is van a kettő között különbség. A szerzett ekcémánál elsősorban a kézen jelentkeznek az elváltozások, elhanyagolt esetben testszerte szóródhatnak az ekcémás tünetek. Az atópiás dermatitisz viszont sokkal jellemzőbben érintheti az egész testet, főleg a bőrszárazság. A legenyhébb forma pedig az, amikor a kézujjak tenyéri vége, az ujjbegyek érintettek. Mondanom sem kell, a súlyosabb esetekben ez a betegség nagyban befolyásolja az életminőséget, ezért rendkívül fontos az ápolás és a kezelés. Már csak azért is, mert a viszkető, vakart bőr sokkal könnyebben felülfertőződik baktériumokkal, egyéb kórokozókkal.
Mire kell odafigyelni ilyenkor?
Elsődlegesen a megfelelő testápolásra. Lehetőleg ne fürödjünk meleg vízben, ne áztassuk magunkat a kádban, ezek helyett elég egy zuhany, és lehetőleg ahhoz is valamilyen szappanhelyettesítő anyagot használjunk, ne klasszikus szappant vagy tusfürdőt. Régebben mosakodó krémet használtunk, ez ma már kevésbé elfogadott. Manapság különböző alternatív mosakodó szerek kaphatók. A bőrünknek normális esetben van egy védekező savköpenye, hogy a vele érintkező kórokozókat eliminálja. Ha ezt mindennap többször lemossuk, semmiképpen sem hasznos. Ezért elég napi egy zuhany is. Voltaképpen szappanozni is elég lenne csupán a hajlatokat… Mosdás után fontos átzsírozni a bőrt testápolóval, és nem mindegy, milyen ruhát hordunk: gyapjú és műszálas anyagok helyett inkább pamutot viseljünk. Ugyanígy az is fontos, hogy megfelelően párás legyen a levegő a lakásban, különösen télen. Ha pedig gyulladt a bőr, gyógyszeres kezelésre is szükség van. Erre a kortikoszteroidos kenőcsök a leg-megfelelőbbek.
Amelyekkel viszont vigyázni kell…
Árnyalnám ezt a témát, ugyanis a köztudatban rengeteg téveszme kering a hasonló készítményekkel kapcsolatban. Ha az embernek begyullad a bőre, az roppant kellemetlen, és mindenképpen javítani kell rajta, át kell segíteni a beteget ezen az állapoton. Természetesen örökké nem szabad használni szteroidos krémeket, viszont ezek igen erős készítmények: szerencsés esetben három-négy nap alatt leviszik a gyulladást, és utána elegendő lesz ismét csak a zsírzót alkalmazni. Amikor pedig ismét kiújul a bőrpírral jelentkező gyulladás, megint jöhet a szteroidos krém. Vagyis meg kell tanulni a krémek megfelelő használatát, be kell tartani az orvos utasításait és a mellékelt tájékoztatóban foglaltakat. Az ’50-es évek eleje óta forgalomban vannak efféle készítmények, tehát elég pontosan tisztában vagyunk az alkalmazásuk mikéntjével és az esetleges mellékhatásokkal is. Ugyanakkor nem ez az egyetlen út, hiszen léteznek ma már olyan kezelések is, amelyek az immunrendszer T-sejtjeire hatnak, ezeknek a sejteknek a működését fogják vissza: ezek az úgynevezett calcineurin inhibitorok. Manapság már ez is jó kezelést jelent az ekcémára, igen jelentős időtávra tolhatók ki a tünetmentes periódusok. Viszont a megfelelő alkalmazás ilyenkor is fontos. Meg kell tanulni a megfelelő kezelést, ezt nem lehet megspórolni.
Viszont, ha jól értelmezem, gyógyítani most sem lehet a betegséget…
Az ekcéma ma már tünetmentessé tehető, kezelhető, csak karban kell tartani. A helyzetet ugyanakkor sokszor bonyolítja, hogy a szerzett változatnál sokszor túlérzékenységi reakció alakul ki, illatszer- vagy fémallergia csatlakozik hozzá. Ilyenkor csak akkor érhető el a tünetmentesség, ha megszüntetjük a kiváltó okot. Úgy tapasztalom, sok beteg számára ez a legnehezebb. Nagyon nehezen fogadják el az emberek az életmódváltoztatást. A mindennap használt folyékony kézmosónk, samponunk, tusfürdőnk mind vegyszerek, így ezekre is igaz: ami rontja a bőröm állapotát, azt mind kerülni kell! Ha pedig azt tapasztalom, hogy a naptól leszek kiütéses, akkor hiába szeretek napozni, sajnos le kell mondani róla.
