Ismeretlen eredetű rosszullétek, rohamok, megmagyarázhatatlan ájulások hátterében a kivizsgálás során felmerülhet az epilepszia gyanúja. De mi is ez a betegség? A pontos diagnózis felállításában nyújthat lényeges segítséget a fájdalmatlan, sugárterheléssel nem járó EEG vizsgálat, amelynek mibenlétéről Dr. Jakab Gábor PhD, a Neurológiai Központ neurológusa beszélt.
Mi okozza az epilepsziás rohamokat, egyáltalán mi ennek a betegségnek a lényege?
Az epilepszia az agy elektromos túlműködésének megnyilvánulása, az agy olyan működési zavara, amelynek során az agysejtekben szinkronizált elektromos kisülések jönnek létre. Ez a rendellenesség változatos klinikai tüneteket okozhat.
Jellegzetes epilepsziás tünet az úgynevezett „grand mal”, vagyis a generalizált nagyroham, amelynek során a beteg elveszti az eszméletét, elesik, végtagjai szimmetrikusan megfeszülnek vagy rángatóznak, nyelvét megharaphatja, száján véres hab ürülhet, esetleg vizelet- vagy székletvisszatartási képtelenség is előfordul, majd magához térve nem tudja felidézni, mi is történt vele.
A részleges rohamok nehezebben felismerhetők, és a megjelenési formák akár más betegségekre is utalhatnak. Például a gyakran előforduló aura jelenség – érzékcsalódás, hallucináció, beszédzavar, zsibbadás – egyaránt előfordulhat migrénben, epilepsziában vagy agyi keringészavarban.
Részletes neurológiai kivizsgálással lehet megállapítani a tipikus és a bizonytalan tünetek okát.
Mi okozza az epilepsziát?
Az epilepszia kiváltó oka lehet alkohol- és gyógyszermegvonás, agyi sérülés, károsodás, térfoglaló folyamat, központi idegrendszeri gyulladás vagy fejlődési rendellenesség.
Nehezebben diagnosztizálhatók az epilepszia azon formái, ahol a betegség hátterében génhibák állnak, és ezek okoznak zavarokat az idegrendszer működésében.
Az epilepsziák egyes formái örökölhetők, családonként halmozódhatnak. Az epilepszia kialakulásának okai nem mindig ismertek.
Az epilepsziás rohamok különböző formákban jelentkezhetnek. Az epileptiform rohamok lehetnek fokális rohamok, ezek az agy egy meghatározott részéből indulnak ki. A generalizált rohamok az egész agyat érintik. Az ismeretlen eredetű rohamok forrását pedig nem lehet meghatározni.
Milyen vizsgálatokra lehet szükség ilyenkor, hogy minden kétséget kizáróan felismerjük a betegséget?
Ha valaki epilepsziára gyanakszik, vagy éppen nem tudja eldönteni, mi okozhatja az idegrendszeri jellegű panaszait, mindenképpen érdemes neurológushoz fordulnia.
A szakorvos alapos kikérdezéssel indítja a kivizsgálást, rákérdez a beteg által tapasztalt panaszokra és arra, hogyan látta a páciens környezete a rosszullétet, amire a beteg gyakran nem is emlékszik. Ilyenkor rendszerezni kell a korábbi és a jelenleg meglévő betegségeket, a rendszeresen vagy alkalmanként szedett gyógyszereket, az esetleg provokáló hatású környezeti tényezőket.
El kell dönteni, hogy egyszeri, alkalmi rohamról van-e szó, ami nem feltétlenül fog ismétlődni, vagy epilepszia betegségről, ami mélyrehatóan megváltoztathatja a beteg életét. Valószínűleg további vizsgálatokra lesz szükség: koponya CT vagy MRI, vérvétel, EEG.
Mik ezek a provokáló hatású környezeti tényezők?
Jellemzően láz, mérgezés, alváshiány vagy például villogó fények.
Miként történik az EEG vizsgálat?
Gyakran kérdezik a betegek, mi a különbség a CT, az MR és az EEG közt. Nagyon leegyszerűsítve elmondható, hogy míg az első két esetben az agy szerkezetét vizsgálják röntgensugarakkal vagy elektromágneses erőtérben, addig az EEG az agy működését monitorozza.
Az EEG vizsgálat egy fájdalmatlan eljárás, ami az agy elektromos tevékenységét vizsgálja a fejbőrre helyezett elektródákon keresztül. Alkalmas annak kiderítésére, hogy epilepszia vagy más ok miatt jelennek meg a tünetek.
Megállapítható az EEG-vel, hogy gócos vagy generalizált típusú epilepsziáról van-e szó, és milyen hatékonyan működnek az epilepsziaellenes gyógyszerek.
Hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban?
Az EEG vizsgálat során tizenhat elektródát rögzítenek a hajas fejbőrre. A körülbelül félórás vizsgálat nem igényel különös előkészületet, bár a frissen mosott, vizes haj, a rágógumizás alaposan megnehezítheti a vizsgálatot, ezeket érdemes kerülni.
Az EEG monitorozás során a neurológiai asszisztens különböző feladatokra kéri a fekvő pácienst, például, hogy csukja be, nyissa ki a szemét, vegyen mély levegőt, sóhajtozzon. A vizsgálat második felében villogó fényeket alkalmaznak. A szakképzett asszisztens szükség esetén módosíthatja a vizsgálat menetét, ha úgy ítéli meg, hogy ezzel többletinformációhoz juttatja a leletezést végző orvost.
A vizsgálat során a készülék az agy elektromos tevékenységét az EKG görbéhez hasonlóan hullámsorozattal papírra vagy monitorra „rajzolja”. Ez maga az elektroenkefalogram, amelyből a rendellenesség elhelyezkedésére, időbeli változásaira lehet következtetni. Egyes esetekben több órás folyamatos EEG-monitorozásra, vagy ún. alvásmegvonásos EEG-re is szükség lehet, utóbbi előtt 24 órán keresztül nem alhat a vizsgált személy. Az EEG vizsgálat fontos része az epilepszia és más neurológiai kórképek elkülönítő diagnosztikájának.
Milyen gyógyulási esélyekkel számolhatnak a betegek?
Az epilepsziás betegek 70 százalékában a rohamok igen jól elkerülhetőek a megfelelő gyógyszeres kezeléssel.
Súlyosabb esetben többféle gyógyszert kombinálva a rohamok megelőzhetők. Gyógyszeres terápiára nem reagáló esetekben idegsebészeti beavatkozásra lehet szükség.
A gyógyszeres kezelés alapja az antiepileptikus gyógyszerek adása. Ezek a gyógyszerek segítenek csökkenteni a görcsrohamok gyakoriságát, illetve mérséklik a súlyosságát. A szakorvos minden esetben az epilepszia súlyosságának és az egyén tüneteinek, és azok típusának megfelelően határozza meg a kezelési tervet, és a megfelelő gyógyszert. Amennyiben sebészi eljárásra van szükség, az agyban található epilepsziás fókuszt eltávolítják.
Fontos, hogy az epilepszia kezelési módjának kiválasztása minden esetben gondos szakorvosi feladat.
