Sokan küzdenek alvászavarokkal, ám ezek sokfélék lehetnek. Kétrészes összeállításunk első részében az inszomniáról beszélgettünk dr. Terray-Horváth Attila neurológus szakorvossal, szomnológussal, a SomnoCenter munkatársával.
Mit értünk orvosilag inszomnia alatt?
Az inszomnia a köznyelvben álmatlanságot jelent, de valójában elalvási és átalvási gondokat jelent nappali tünetekkel párosulva. A pontos meghatározás alapján akkor beszélünk inszomniáról, ha valaki heti minimum háromszor, minimum három héten át napi hat és fél óránál kevesebbet alszik, mert nagyon nehezen alszik el, vagy mert korán felébred, és nem tud visszaaludni, alvása felületes.
Mi okozza ezeket a problémákat?
Ez egy nagyon összetett és érdekes alvászavar. Létezik úgynevezett primer inszomnia, amikor valaki gyerekkora óta rosszul alszik, de a felnőttkori inszomniánál nagyon gyakran stressz vagy pszichés probléma áll a háttérben. Viszont a kérdés mégsem ennyire egyszerű, hiszen sokan stresszelnek a hétköznapokban úgy, hogy közben teljesen jól alszanak. Inkább onnan érdemes közelíteni, hogy az agyunknak van egy altató- és egy ébresztőrendszere. Biológiai óra alatt a középagyban működő központot értjük, amely annak alapján állítja be az alvásszükségletünket, hogy előző nap eleget, vagy keveset aludtunk. Természetesen van egy a szervezet működése számára létfontosságú minimum szükséglet és van egy optimális. Agyunk emellett a fény alapján is vezérel a melatoninrendszer segítségével. Mindamellett működik az evolúciós ébresztőrendszerünk is, hiszen fel kell tudnunk ébredni, ha veszélyhelyzetbe kerülünk. Az altató- és az ébresztőrendszer függetlenül, de egymást befolyásolva működik. Az általános orvosi vélemény a stressznek, a szorongásnak tulajdonítja az inszomniát – és emiatt gyakran nyugtató típusú gyógyszereket adnak rá –, az újabb vizsgálatok alapján, azonban egyre inkább úgy gondoljuk: az inszomnia hátterében gyakran az ébresztőrendszer túlaktiválódása állhat. A nőknél egyébként gyakoribb a probléma, aminek biológiai háttere is lehet, hiszen képesnek kell lenni felébredniük a gyerekekhez. De természetesen az egyéni idegrendszeri sajátosságok szerepét is muszáj kiemelni: egyesek hajlamosak alvászavarra, mások meg nem.
Milyen káros hatásai vannak a szervezetünkre, ha nem tudunk rendesen aludni?
Először is fontos leszögezni, hogy noha sok inszomniás beteg úgy érzi: ő semmit sem alszik, ebben az esetben nem erről van szó. Létezik egy rendkívül ritka betegség a fatális familiáris inszomnia, amikor valaki abszolút nem képes elaludni. Az efféle alvásképtelen állapot tíz-tizennégy napig bírható, utána az idegrendszer felmondja a szolgálatot, és a beteg meghal. A „hagyományos” inszomnia esetében nem ennyire súlyosak a következmények, de ilyenkor is sokrétűek. Az utóbbi években például bebizonyosodott: amennyiben valaki krónikusan kevesebbet alszik, jóval nagyobb eséllyel lehet demens idősebb korára, mint aki rendesen kipiheni magát. Emellett az alváshiány mindenképpen negatív hatású a szívműködésre is, hiszen a szívünk egyedüli pihenőjét, nyugalmi állapotát a legmélyebb alvás jelenti, ilyenkor legalacsonyabb a pulzusunk. Akinek ez nem adatik meg a kellő mértékben, annál kimutathatóan gyakrabban jelentkeznek szívbetegségek. Emellett pedig a tartós alváshiány okozta krónikus fáradtság depresszióhoz is vezet.
Mennyit érdemes aludni akkor? Gondolom, a tankönyvi definíció említett hat és fél órás határértékét nem véletlenül állapították meg…
Mint említettem, az egyéni idegrendszeri adottságok és igények nagyon eltérők. Van, aki alszik hat órát egyben, aztán felébred, és tökéletesen kipihentnek érzi magát. Másnak ennél több sem elegendő. Vagyis léteznek hosszú- és rövidalvó emberek. Napóleon például három-öt órát aludt a leírások alapján, de más híres rövidalvók is ismertek a történelemben. Ezzel szemben egy átlagember, aki beállt hét-nyolc órára, garantáltan alváshiánnyal néz majd szembe, ha mondjuk munka vagy egyéb ok miatt egy életszakaszban tartósan csak öt-hat óra alváshoz jut éjjelente. Az ő számára ennek egyértelműen negatív következményei lesznek.
Van-e jelentősége annak, hogy mikor alusszuk le a szükséges egyéni mennyiséget? Valóban léteznek-e bagoly- és pacsirta-típusú emberek, vagy ez csak egyfajta önigazolás?
Léteznek ezek a típusok, de abban kevésbé hiszek, hogy ennek kizárólag genetikai okai vannak. Elsősorban abból lesz inkább bagoly, aki gyermekkorától fogva az esti aktivitásokhoz szoktatja magát, majd később is ehhez passzoló munkakört választ. Mások ezt kevésbé bírják, mert nem ezt szokták meg. De valószínűleg ebben is szerepet játszik az egyéni altató- és ébresztőrendszerünk működése. Ami a „mikor” kérdést illeti, egy dolog bizonyos: a váltott műszak rendkívül egészségtelen. Akik így dolgoznak, azoknál emelkedett a szív- és érrendszeri betegségek kialakulása, és tartós negatív hatások miatt akár tíz-tizenöt évvel rövidebb élettartamra is számíthatnak. Természetesen itt fokozott kockázatról beszélünk, és nem általánosítható ez mindenkire, de az említett rövidalvók ezt a fajta terhelést is jobban bírják. Ám akinek hét-nyolc óra a normál alvásszükséglete, annak nagyon megszenvedi a szervezete az efféle munkarendet.
És az említett fénytényező mennyire játszik szerepet abban, hogy jól tudunk-e aludni?
A legtöbb ember hangulatát rontja, ha csökken a napsütötte órák száma. Alighanem az sem véletlen, hogy például Finnországban olyan magas a depressziósok és az öngyilkosságok száma. De szezonális depresszió is létezik, és a mesterséges fény is rontja a hangulatunkat. Ezért gyártanak ma már teljes fényspektrumú lámpákat, amelyek az éberségünket és a kedvünket is pozitívan befolyásolják.
Mi a teendő, ha valakiről bebizonyosodott, hogy inszomniás?
Az optimális megoldás mindenképpen az, ha megelőzzük a problémákat. A stressz mellett romló alvást időben észre kell venni. Átmeneti alvászavarokkal néha mindenki küzd: teljesen normális, hogy magánéleti vagy munkahelyi problémák miatt olykor-olykor akár huzamosabb ideig sem tudunk rendesen aludni. Ez nagyon kellemetlen, de alapból nem kell vele különösebben foglalkozni, mert a szervezet túljut rajta. Amennyiben viszont az állapot tartós, és hetek óta fennáll, mindenképpen segítséget kell kérni. És ez nem azt jelenti, hogy rohanunk a patikába, ahol aztán veszünk valami gyógyszernek nem minősülő készítményt, mert nem feltétlenül ez a megfelelő segítség. Sokkal inkább beszéljünk a háziorvossal, és ha tartós alvásképtelenség áll fenn, az illetőt be kell utalni alváslaborba. Amennyiben pedig egyértelmű nappali depresszióhoz, pánikhoz kapcsolódnak az alvászavarok, pszichiáterhez kell menni. Eleve számos pszichiátriai betegség alvászavarokkal jár. És jó tudni: az alvászavarok szinte mindegyike kezelhető, ám ha régóta fennáll, lassabban oldódnak meg a gondok. A tüneteket gyógyszerekkel szinte mindig gyorsan lehet javítani, de az okot is meg kell keresni, és ha megtaláltuk, elsődlegesen ez kezelendő. De ha valaki nem alszik, szükség esetén a gyógyszeres terápia is működőképes lesz.
Az altatókkal szemben ugyanakkor sokakban averzió él.
A legtöbb ember eleve úgy áll ehhez a témához, hogy csak gyógyszert ne. De ahogyan belátjuk, hogy a cukorbetegségre vagy a magas vérnyomásra is gyógyszert kell szedni, ugyanúgy a tartós nappali tünetekkel járó inszomniára is szükséges. A problémát ebben az esetben az jelenti, hogy rengeteg nem gyógyszernek minősülő altató van forgalomban, és sajnos nemcsak a hétköznapi köztudatba, de még az orvosok köztudatába is átmentek a „szabaduljon meg az altató fogságából”- típusú ostoba szlogenek. Az altatók démonizálása értelmetlen és káros, mivel a tartós kialvatlansággal szembeni eredményességük bizonyított, szemben a mai altató gyógyszerek tudatos, orvosi kontroll melletti szedésével szemben.
Valószínűleg ennek az oka, hogy sok ilyen készítményre könnyen rá lehet szokni, nem?
A gyógyszer-hozzászokás ismert jelenség, hiszen előfordul, hogy az orvos gyógyszert vált. Egyes gyógyszerek okozhatnak hozzászokást, elsősorban a legjobban elterjedt nyugtatók, az altatókra ez kevésbé jellemző. A gyógyszerek javaslata orvosi feladat, ahol a kezelő orvosnak mérlegelnie kell, és tájékoztatnia kell a pácienst, miért és meddig kell szednie az adott készítményt. Fontos az orvosi kontroll is. Amennyiben az alvászavarra felírt gyógyszer hatástalanná válna, fontos tehát, hogy orvoshoz, szakorvoshoz – pszichiáterhez, szomnológushoz – forduljunk, és ne döntsünk önként sem gyógyszer elhagyásról, sem a gyógyszerek többszöri bevételéről.
