Az esetek nagy részében valószínűleg az elégtelen folyadékbevitel, de táplálkozási szokások, például magas kálcium vagy oxalát tartalmú ételek-italok fogyasztása, bizonyos anyagcsere-betegségek és a húgyútak anatómiai rendellenességei egyaránt hozzájárulhatnak a húgyúti kövek, így a vesekövek kialakulásához. A témáról dr. Kállai Lászlóval, az Urológiai Központ urológusával, sebészével beszélgettünk.
Hogyan és miért alakulnak ki a húgyúti kövek?
Az esetek többségében a húgyútak kezdeti szakaszán, azaz a vesekelyhekben jönnek létre. Amíg a kehelyben vannak, addig általában nem szoktak panaszt okozni, mert nem képeznek vizeletelfolyási akadályt.
Ha azonban a vesekelyhekből a vesemedencébe, majd a húgyvezetékbe kerülnek, akkor típusosan az érintett oldalon vesetáji görcsöket okoznak, amelyek az alhasba, a lágyéktájra és a nemi szervekbe is lesugározhatnak.
A komoly fájdalmat hányinger, hányás, vizelési panaszok, sötétebb vizelet is kísérheti. A panaszok lehetnek nagyon kifejezettek, de enyhébb formában is jelentkezhetnek, és az is előfordul, hogy a beteg csak azt veszi észre, hogy kivizelt valamit, ami koppant a vécében. A húgyúti kövességgel kapcsolatos panaszok tehát általában hullámzó intenzitásúak.
Emellett a húgyhólyagban is kialakulhatnak kövek, amiknek általában a prosztata megnagyobbodása, a húgycsőszűkület vagy a húgyhólyag beidegzési zavara áll a hátterében.
Miből vannak ezek a bizonyos „kövek”?
Leggyakrabban kálcium-oxalátból, de ritkábban húgysavból. Lehetnek foszfát-tartalmúak, nagyon ritkán rejthetnek cisztint is. A húgyhólyagban képződő kövek általában húgysav anyagúak.
Mint említette, néha a kövek erős fájdalommal járnak, máskor észrevétlenek maradnak. Veszélyes lehet-e a kőképződés?
A húgyúti kövességnek lehet súlyos, maradandó károsodást és akár halált okozó szövődménye is. A halmozottan jelentkező vesegörcsök eleve jelentősen rontják az életminőséget, általában lehetetlenné teszik a normál életvitel folytatását.
Amennyiben a kő mögött feltorlódott vizelet bakteriálisan felülfertőződik és a vesegörcsök mellett láz, gyengeség, elesettség is jelentkezik, illetve laborvizsgálattal a gyulladásos értékek emelkedését észleljük, akkor sürgős urológiai vizsgálat és beavatkozás szükséges, mert életet veszélyeztető szeptikus, vagyis vérmérgezéses állapot alakulhat ki.
Mit lehet tenni ennek megelőzése érdekében?
Általában épp ezen állapot kialakulásának elhárítására tartjuk indokoltnak a húgyúti kőtől való megszabadulást, de az esetek nagyobb részében ez spontán bekövetkezik, vagyis a betegek kivizelik a követ.
Az 5 milliméteres vagy annál kisebb átmérőjű kövek körülbelül 90 százaléka spontán szokott távozni a szervezetből, tehát ilyenkor nem szoktuk sürgetni a műtéti eltávolítást.
Az ennél nagyobbak már kisebb valószínűséggel ürülnek ki maguktól. Az esetek egy részében ugyanakkor a húgyúti kövek nem okoznak panaszt és nem is várható, hogy a későbbiekben fognak, ezért csak a megfigyelésüket javasoljuk, vagyis időszakos urológiai kontrollvizsgálatot.
Egyes esetekben pedig indokolt lenne a kő műtéti eltávolítása, de a beteg gyenge általános állapota, kora, bizonyos társbetegségek, a műtéti kockázatot növelő gyógyszerek, például véralvadásgátlók szedése miatt túl nagy a műtéti kockázat, ezért nem javasoljuk.
Elősegíthető valahogy az említett spontán távozás?
Bőséges folyadékfogyasztással, lokálisan vagy szisztémásan ható simaizom-görcsoldók, fitoterapeutikumok alkalmazásával, testmozgással, esetleg meleg fürdővel igen.
Bizonyos anyagú, húgysavas vagy cisztines köveket meg lehet próbálni feloldani a vizelet gyógyszeres lúgosításával is.
A halmozottan jelentkező vesegörcsök, netán az ezek mellett jelentkező láz, szeptikus állapot esetén nem a kő eltávolítása a legsürgősebb, hanem az, hogy a beteg számára minél kisebb megterhelést jelentő beavatkozással biztosítsuk a kő felett pangó, fertőzött vizelet szabad kiürülését. Ezt vagy a húgycsövön keresztül, hólyagtükör segítségével, a kő mellett elvezetett vékony húgyvezeték katéterrel vagy a deréktájon keresztül a veseüreg- rendszerbe vezetett dréncsővel tudjuk elérni.
Ezeket a beavatkozásokat általában helyi érzéstelenítésben végezzük. A görcsök elmúlása és a gyulladás antibiotikumos kezelés melletti megszűnése után rá lehet térni a kő eltávolítására.
Mire jó az úgynevezett lökéshullámú kőzúzás, és mikor szokás alkalmazni?
Ez a leggyakrabban alkalmazott kőeltávolítási módszer. Lényege, hogy egy speciális géppel gerjesztett, mechanikus lökéshullámokat vezetünk a testbe a bőrfelszínen keresztül, amelyeket ultrahangos vagy röntgenes célzással a húgyúti kőre fókuszálunk. Sikeres kezelés esetén a kő összetörik és törmelék formájában távozik a vizelettel. A kezelés az esetek nagy részében enyhébb fájdalomcsillapítás mellett elvégezhető. Nem minden elhelyezkedésű, méretű és keménységű kő kezelhető azonban ezzel a módszerrel.
Hogyan történik maga a műtét?
A húgyúti kő eltávolításának módjára a kő elhelyezkedésének, méretének, keménységének, a beteg műtéti terhelhetőségének, a beteg igényének és egyéb szempontok figyelembevételével urológus szakorvosnak kell javaslatot tennie.
A nyílt műtét a hagyományos módszer, a húgyútak rejtett elhelyezkedése miatt ezek gyakran nagy műtéti metszéssel jártak, ezért a kevésbé invazív módszerek elterjedésével a nyílt kőműtétek háttérbe szorultak.
A húgycsövön keresztüli endoszkópos beavatkozásokat altatásban vagy gerincérzéstelenítésben végzik, merev vagy hajlékony eszközzel. Ezzel a módszerrel a legtöbb húgyúti kő elérhető.
A kő zúzásához az endoszkóp munkacsatornáján keresztül mechanikus, ultrahangos vagy lézeres szondát vezetnek be. A nagyobb, vesében elhelyezkedő köveket kis behatolási kapun keresztül, a leghatékonyabban a deréktájon keresztül a veseüreg- rendszerbe vezetett endoszkóppal lehet eltávolítani.
A kőzúzáshoz a fentiekhez hasonló módszerek alkalmazhatók. Ez a beavatkozás is érzéstelenítést vagy inkább altatást igényel. Viszont fontos kiemelni, hogy a kőeltávolítás nem mindig oldható meg egyetlen beavatkozással. A beavatkozásokat – szükség szerint – lehet ismételni és kombinálni is egymással.
A legkényelmesebb persze az, ha ki sem alakulnak a kövek. Mit tehetünk a megelőzés érdekében?
A húgyúti kő képződése leginkább bőséges folyadékbevitellel előzhető meg. Ez egy 70 kilogrammos személynél minimum napi 2 litert jelent. Visszatérő húgyúti kövesség esetén urológiai, nephrológiai, endokrinológiai kivizsgálás szükséges az esetleges hajlamosító tényezők felderítése céljából.
Urológiai szempontból törekedni kell a húgyutakat érintő – akár veleszületett – anatómiai elváltozások, például húgyúti szűkületek felismerésére. Ezek egy része kezelhető, általában műtéti úton.
Nephrológiai-endokrinológiai szempontból általában olyan anyagcsere- betegségeket vizsgálnak, amelyek növelik valamelyik kőalkotó anyag koncentrációját a vizeletben és ezáltal a kőképződés kockázatát. Például, a leggyakoribb kőtípus, a kálcium-oxalát képződését mind a szérum- és vizeletkálcium, mind az oxalát koncentrációjának növekedése elősegítheti.
A szérumkálcium megemelkedését mellékpajzsmirigy-túlműködés, csontanyagcsere-zavarok, bizonyos rosszindulatú betegségek, netán túlzott kálcium-, D-vitamin- vagy oxalátbevitel okozhatja. Ennek megfelelően, a bőséges folyadékbevitel mellett, szakorvosi javaslat alapján diéta lehet indokolt, például tejtermékek, kávé, tea, csokoládé, spenót, sóska fogyasztásának csökkentése.
Visszatérő húgysav-kövességben a vörös húsok, belsőségek fogyasztása kerülendő. A húgysav kövesség gyakran együtt jár a köszvénnyel – leggyakrabban a nagylábujjon jelentkező ízületi gyulladással.
