A pneumococcus az egyik vezető halálok a világon. Dr. Béres Zsuzsanna, a Budai Oltóközpont oltóorvosa világította meg számunkra, miért fontos a védőoltás.
Mi a pneumococcus-fertőzés lényege?
A pneumococcus globális egészségügyi probléma, a tíz vezető halálok között szerepel. A fertőző betegségek között is kiemelkedő a gyakorisága, súlyossága, a WHO adatai alapján 14,5 millió eset fordul elő évente. Ennek következtében 800 ezer körüli azoknak az öt év alatti gyermekeknek a száma, akik belehalnak a betegségbe. Magát a kórokozót Pasteur már 1881-ben izolálta az ember nyálából, igaz, ekkor még nem volt világos a kapcsolat a tüdőgyulladás és a mikroba között. 1915 és 1940 között sikerült közel nyolcvan, úgynevezett szerotípust leírni: ezek poliszaharidokban különböznek egymástól, amely a kórokozó megbetegítő képességét határozza meg. Jelenleg kilencvenkét szerotípus ismert. A nagyon súlyos esetek hátterében mindössze tíz törzs áll, ez felelős a nagyon komoly esetek 62 százalékáért.
Hogyan betegedhetünk meg?
A baktérium a légutak, az orr, a garat lakója lehet: létezik tünetmentes hordozói állapot is. Az egészségesekben 5-90 százalékos arányban kimutatható a baktérium. Gyermekekre jellemzőbb, általában ők betegítik meg a felnőtteket. A kórokozók jelenlétét az életkor éppúgy befolyásolja, mint például a közelmúltban zajlott légúti fertőzések. Influenzát követően különösen fogékonyakká válunk a pneumococcus-felülfertőződésre. A betegség klinikai megjelenése jellemzően leginkább tüdőgyulladás, véráram-fertőzés, agyhártyagyulladás formáját ölti, de okozhat középfülgyulladást, orrmelléküreg-gyulladást is, különösen gyermekekben. Utóbbiak az enyhébb kórformák. A véráram-fertőzéssel kombinálódott esetek mindig lényegesen rosszabb kimenetelt sejtetnek. Egy nem invazív forma is képes lehet invazívvá válni. Ötéves kor alatt, illetve az idősek körében a pneumococcus okozta tüdőgyulladás a betegség leggyakoribb megjelenési formája.
Milyen tünetekkel jár a betegség?
A tünetek lehetnek láz, hidegrázás, produktív köhögés, mellkasi fájdalom, légzési nehézség, gyors légzés, szapora pulzus, oxigénhiány, gyengeség. A központi idegrendszer érintettsége esetén természetesen egyéb tünetek is megjelenhetnek, így tudatzavar, aluszékonyság, fejfájás, fénykerülés. A lappangási idő csupán egy-három nap, maga a betegség cseppfertőzéssel terjed, és kiemelt szerepe lehet a tünetmentes hordozóknak.
Milyen esetekben válhatunk nagyobb valószínűséggel áldozatokká?
Amennyiben a betegség előfordulását életkor szerint ábrázoljuk, egy U-alakú görbét kapunk, földrajzi illetőségtől függetlenül. A betegség leginkább az 5 év alattiakat érinti, azon belül is 1 éves kor alatt különösen sebezhetőek vagyunk. Majd az életkor előrehaladtával, 50 éves kor felett ismét emelkedés figyelhető meg. Az ok az immunrendszer működésében rejlik, ez fiziológiás jelenség. A picik immunrendszere még éretlen, idősebb korban pedig fokozatosan romlik a védekező mechanizmusaink funkciója. Ebben tudnak óriási segítséget nyújtani a védőoltások. Bizonyos állapotok szintén növelik a megbetegedési kockázatot: a cukorbetegek 3,4-szer, a krónikus szívbetegségben szenvedők 6,4-szer, a HIV-fertőzöttek pedig 48,5-ször nagyobb kockázatnak vannak kitéve. A dohányzás négyszerezi a kockázatot, az alkoholisták pedig 11,4-szer nagyobb eséllyel betegszenek meg. Csökkent lépfunkció esetén, illetve lép-eltávolítást követően a szervezet a védekezőképessége jelentős részét elveszíti a tokos baktériumokkal szemben, és csaknem védtelenné válik. Az ilyen betegek védelme kiemelten fontos. Ebből is egyértelmű, milyen óriási szerepe lehet a védőoltásoknak a betegséggel szembeni védekezésben.
Úgy tudom, az influenzával párosulva különösen „hatékony” a pneumococcus…
Igen, ez egy kimondottan brutális párosítás. Az utóbbi évek kutatási eredményei alapján kiderült, hogy az 1918-19-es pándémiát követő extra magas halálozás hátterében nemcsak a mutálódott influenza A-törzsek álltak, hanem a betegség miatt kialakuló pneumococus-felülfertőződések. Ezért volt extrém magas a halálozás az antibiotikumok felfedezése előtt. Egyes kutatók szerint akkor csaknem 40-50 millió ember esett áldozatul mindennek. Az elhunytak tüdőszövetét újravizsgálva több mint nyolcezer esetben sikerült igazolni, hogy az influenza-fertőzést követő bakteriális felülfertőződés állt a halálesetek hátterében. Ennek oka, hogy a vírus miatt a légutak hámja jelentősen károsodik, aminek eredményeképpen a baktériumok megtapadása fokozódik, és a szervezet baktériumölő mechanizmusai is sérülnek. Olyan molekulák kerülnek a légúti hámsejtek felszínére, amit a baktérium receptorként ismer fel. Természetesen más baktérium is szerepet játszhat a szuperinfekcióban, de a pneumococcus a leggyakrabban.
Mit kell tudni a védőoltásról?
1911-től kezdődően igyekeztek megfelelő vakcinát előállítani a baktérium különösen veszélyesnek gondolt törzseivel szemben. A kutatások azonban az antibiotikumok 1940-es felfedezésével háttérbe szorultak néhány évtizedre, mert úgy gondolták, ez majd megoldja a betegség miatti magas halálozást. Nem így történt! Sőt, az antibiotikum-kezelések ellenére is csak alig változott a pneumococcus okozta mortalitás az elmúlt hatvan évben: 13 százalékról 12 százalékra csökkent… Ma már azt is tudjuk, hogy az indokolatlan és nem megfelelő antibiotikum-terápia komoly fejtörést okoz és fog még okozni a következő évtizedekben a baktériumok rendkívüli találékonysága miatt, ami a rezisztenciát okozza. Vélhetően a betegséggel szembeni küzdelemben csak a védőoltásoktól várható eredmény.
Az első oltóanyagot az Egyesült Államokban, 1977-ben törzskönyvezték, a ma használt, kiemelkedően jó minőségű, úgynevezett konjugált oltóanyagok csoportja pedig 2000-ben került a piacra. Ez már hosszú távú védettséget ad, immunmemóriát tud kialakítani, és képes a hordozói állapotot is befolyásolni, aminek kulcsszerepe van a betegség terjedésében. Az oltást követően magasabb ellenanyag szintek alakulnak ki, ami a szervezet védekezésének minőségét határozza meg.
Magyarországon 2008 októberétől elérhető az oltóanyag a csecsemők és kisgyermekek számára, és 2014-ben vált kötelezővé: kettő, négy és tizenöt hónaposan kapnak védőoltást. Az átoltottság emelkedésével jelentősen átrendeződtek a szerotípusok.
Ez mit jelent a gyakorlatban?
A 14-es például 2010-re teljesen eltűnt, pedig korábban az invazív esetek 20 százalékában volt jelen ez a típus. A korábbi hét komponensű oltóanyag cseréje tizenhárom komponensűre tovább növelte a hatékonyságot a megelőzésben. Az oltóanyagban jelenlevő törzsek hordozói állapota teljesen megszűnt. Szignifikánsan csökkent a megbetegedések száma, és nem csak a két év alatti kórcsoportban. Jelentősen mérséklődött az agyhártyagyulladás és tüdőgyulladás miatti kórházi ápolások aránya öt éves kor alatt.
Vagyis hatékony a védőoltás…
Mára már jóval több mint százmillió esetben alkalmazták biztonsággal a tizenhárom szerotípust tartalmazó korszerű oltóanyagot. Az egyik eddigi legnagyobb vakcina-hatékonysági vizsgálat is ehhez köthető: több mint 80 ezer ember esetében vizsgálták az oltóanyag „szereplését”, ami azt mutatta, hogy a vakcinában szereplő szerotípusokkal szemben 45 százalékkal csökkent a közösségben szerzett pneumóniák előfordulása, és 75 százalékkal csökkent az invazív esetek előfordulása. Napjainkban több mint kilencven országban számít a nemzeti immunizációs program részének a pneumococcus elleni vakcináció. Úgy gondolom, ha valaki elmúlt 50 éves, illetve az említett betegségek által érintett csoportokba tartozik, mindenképpen érdemes időben gondolnia a pneumococcus elleni védelemre, hiszen ezáltal aktívan részesei lehetünk saját egészségünk védelmének.
