Az inzulinrezisztens állapot még nem cukorbetegség, de már nem sok választja el tőle. Miként ismerhetjük fel, ha inzulinrezisztencia alakult ki a szervezetünkben? Dr. Porochnavecz Mariettával, a Cukorbetegközpont diabetológusával beszélgettünk.
Mit értünk inzulinrezisztencia alatt?
Az inzulinrezisztencia a cukorbetegséget megelőző állapot, viszont fontos komolyan venni, ugyanis megfelelő kezelés nélkül viszonylag rövid időn belül súlyosbodhat, pre-diabétesz és utána 2-es típusú diabétesz alakulhat ki. Inzulinrezisztencia esetén a sejtek nem ismerik fel és nem kötik meg a hasnyálmirigy által termelt inzulint, amely így nem tudja kifejteni a hatását, vagyis nem képes a glükózt a sejtekbe juttatni. Ennek eredménye, hogy a vérben felhalmozódik a cukor, és a szervezet kompenzálásként egyre több inzulint termel.
És ez miért probléma?
E folyamat nagy veszélye, hogy a hasnyálmirigy előbb-utóbb kifárad, és diabéteszt okoz. Ez azt jelenti, hogy az inzulin termelésért felelős béta-sejtek elkezdenek kimerülni, a hasnyálmirigy pedig már nem tudja ideális tartományban tartani a vércukorszintet.
Miből következtethetünk arra, hogy inzulinrezisztencia jött létre a szervezetünkben?
Az inzulinrezisztencia sajnos gyakran lappangva alakul ki, ráadásul egyre több fiatal kerül inzulinrezisztens állapotba, ami nagyon sokáig nem is okoz tünetet. Még a vércukorszint is normális marad, hiszen mint említettem, a szervezet több inzulint termel, hogy ellensúlyozza az inzulinrezisztenciát. Amikor már megemelkedik a vércukorszint, emelkedett éhomi értékről, csökkent glükóz-toleranciáról, illetve 2-es típusú diabéteszről beszélhetünk. Mindenesetre, ha vannak tünetek, azok nagyon változatosak lehetnek, és akad köztük néhány jellegzetes is. Ilyen például, ha cukros ételek vagy nagy mennyiségű étel elfogyasztása után idegesség, fáradékonyság, koncentrációs zavar jelentkezik. Gyakori éjszakai felébredés, rossz alvás, alvás közben jelentős izzadás, késői reggeli vagy étkezés-kimaradás esetén ingerlékenyég, izzadás, remegés, feszült hangulat árulkodhat a problémáról. Nőknél rendszertelen vagy elmaradó menstruáció, teherbe esési nehézség, meddőség jelentkezhet. Szintén előfordulhat korábbihoz képest változatlan életmód melletti testsúlygyarapodás, netán fogyási képtelenség vagy gyakori cukoréhség.
Kik a fokozottan veszélyeztetettek?
Akadnak bizonyos rizikófaktorok, amelyek megléte esetén fontos a kivizsgálás, ha a fenti tüneteket tapasztaljuk. Ilyen a mozgásszegény életmód, az elhízás – különösen, ha hasi területen jelentkezik –, a helytelen étrend, a terhesség során mért magasabb vércukorérték, netán bizonyos gyógyszerek, így egyes fogamzásgátlók, vizelethajtók, szteroidok tartós szedése, vagy konkrét, hormonális alapú, netán genetikai betegségek. Akiknek van inzulinrezisztens vagy diabéteszes beteg a családjában, szintén fokozottan veszélyeztetett.
Mit tehetünk, ha már megkaptuk a diagnózist az inzulinrezisztenciáról?
Az inzulinrezisztencia, a többi diabétesz-megelőző állapot, sőt, a cukorbetegség esetén is az életmód-terápia az elsődlegesen választandó kezelés. Ha az értékek megengedik, elegendő lehet a megfelelő, személyre szabott életmód követése, és csak súlyosabb esetekben, illetve gyors állapotromláskor van szükség gyógyszeres terápiára. Ha valaki ugyanis betartja a javasolt életmódbeli változtatásokat, nagy esély van arra, hogy viszonylag rövid időn belül kordában tudhassa az értékeit.
Konkrétan mire kell odafigyelni? Étrend, mozgás?
Amennyiben az inzulin – és esetleg a vércukor – szintje megemelkedett, valóban nagyon fontos a személyre szabott diéta követése. Ekkor ügyelni kell többek között az ételek felszívódására, azok napszaki elosztására, valamint a napi szénhidrát- és kalóriabevitelre. Ezek hatására nem csak a túlsúlytól szabadulhat meg az illető, hanem a láthatatlan zsigeri zsíroktól is.
Nagyon fontos ugyanakkor, hogy ne egy adott sablont kövessünk, mondván, hogy ha az ismerősnek is bevált a diéta, akkor nekem is be fog, hiszen mindenki más-más paraméterekkel, kórtörténettel rendelkezik.
Ami a mozgást illeti: mindenki tudja, hogy amikor mozgunk, milyen pozitív változások mennek végbe a szervezetünkben, azt azonban már kevesebben, hogy ezen pozitív változásoknak hosszabb távú kihatásuk is van. Sportolással ugyanis segíthetjük a glükóz sejtekbe kerülését. A rendszeres edzés növeli a szervezet inzulin iránti érzékenységét, és 30-60 perces testmozgás hatására a sportolás okozta előnyök akár 20 órán keresztül is fennállhatnak.
És mennyit mozogjunk heti szinten, illetve milyen sportot részesítsünk előnyben?
Az lenne az ideális, ha hetente ötször beiktatna a beteg valamilyen mozgásformát. Érdemes arra ügyelni, hogy a súlyzós edzést se hagyja ki, mivel az izom inzulin nélkül is képes felvenni a glükózt. Vagyis minél nagyobb az izomtömegünk, annál inkább csökken az inzulin szintje. A mozgás mellett ugyanakkor a pihenés fontosságát sem lehet eléggé hangsúlyozni, mivel a mai világban a legtöbben túl kevés időt fordítanak pihentető alvásra. Emiatt aztán gyakori probléma, hogy valaki túl keveset vagy túl felületesen alszik, és ezek közül egyik sem jó. Kutatók már többször felhívták a figyelmet az alváshiány és a cukorbetegséget megelőző állapotok közti összefüggésre.
Mi ennek az oka?
Az, hogy jelentősen csökken a sejtek inzulinérzékenysége a kevesebb melatonin-termelés miatt, ráadásul akik napközben fáradtak, hajlamosabbak egészségtelen ételek után nyúlni, ez pedig súlyfelesleget okozhat. A túlsúllyal rendelkezőknél pedig nem csak a pre-diabéteszes állapotok esélye nő meg, de hajlamosabbak az úgynevezett alvási apnoéra is, ami az éjszakai légzéskimaradást jelenti. Ez szintén gátolja a pihentető alvást, ezzel pedig kezdetét veszi egy ördögi kör.
Mennyi az ajánlott alvásmennyiség?
Egyénileg nagyban eltérhet, de egy felnőtt ember esetében is minimum hét óra javasolt.
Hat-e a diabétesz és a diabéteszt megelőző állapotok kialakulására a stressz?
A stressz szinte a mindennapjaink része, így fontos, hogy képesek legyünk megfelelően kezelni. Ez mind a fogyás, mind az inzulin- és a vércukorszint szabályozásához szükséges, a stressz ugyanis megemeli a kortizol-, az adrenalin- és a vércukorszintet, ezáltal csökken a glükóztolerancia, a sejtek inzulinérzékenysége pedig romlik. Ráadásul – mint amikor fáradtak vagyunk – hajlamosabbak vagyunk több, egészségtelen ételt magunkhoz venni idegeskedés esetén, ami egyrészt megnöveli a testsúlyt, másrészt még inkább csökken az inzulinérzékenység.
