A nőknél viszonylag gyakori problémának számít a rendszeresen visszatérő hólyaghurut, vagyis cisztitisz, közkeletű nevén felfázás. A betegség kapcsán az első adandó szer a megfelelő antibiotikum – ugyanakkor a mindig kiújuló problémák esetén korántsem biztos, hogy bakteriális fertőzés áll a háttérben. Dr. Bajor Gáborral, az Urológiai Központ urológusával beszélgettünk.
Miért terjedt el a köznyelvben a „felfázás” elnevezés a húgyúti fertőzésekre?
A felfázás elnevezés valójában pontatlan, mert bár az altestet érő hideghatás valóban elősegítheti kórokozó okozta húgyhólyag-gyulladás kialakulását, de más, hasonló tünetekkel járó betegséget is okozhat. Ugyanakkor a húgyhólyag bakteriális gyulladását egyéb tényező is kiválthatja.
Hozzátenném: nem minden gyulladást okoz baktérium, kiindulópont lehet például a chlamydia vagy a trichomoniasis is. A legjellemzőbb, hasonló tünetekkel járó okok a vesekő és annak kezelése, egyes fogamzásgátló módszerek, mint a spermicid krémek és spirál használata, a nemi élet, a húgyúti katéterezés, a melegvizes fürdők használata, de említhetünk bizonyos rossz szokásokat is. Ilyen például, ha nem ürítjük ki teljesen a hólyagot a vizelés során, vagy ha hátulról előre irányuló mozdulattal használjuk a vécépapírt.
Felfázás helyett célszerűbb tehát a hólyaghurut vagy cisztitisz elnevezést használni, hiszen a hólyagot érintő bakteriális húgyúti fertőzésről van szó.
Ez a fertőzés pedig igen sokakat érinthet, már csak azért is, mert a hajlamosító tényezők is gyakoribbá teszik a kialakulást. Ilyen például a cukorbetegség, nőknél a terhesség, férfiaknál a prosztata-megnagyobbodás, netán a hólyagnyak kóros elváltozása okozta inkomplett vizeletürítési zavar, következményes vizeletvisszamaradás.
A húgyúti fertőzés krónikussá is válhat, ha a húgyhólyag nyálkahártyájának bakteriális gyulladása tartósan fennáll, vagy ha egy éven belül legalább háromszor jelentkezik akut gyulladás.
Mi az oka annak, hogy valaki állandóan kiújuló húgyúti fertőzésekkel küzd, mások pedig kevésbé?
Kiújuló hólyaghurutról, húgyúti fertőzésről akkor lehet beszélni, ha egy év alatt legalább négyszer jelentkezik a betegség. Nők körében ez igen gyakori, bár természetesen férfiaknál is előfordulhat.
Ugyanakkor éppen a visszatérő jelleg miatt nem szabad minden esetben úgy kezelni a cisztitiszt, mintha az éppen akutan jelentkezne. A visszatérő alsó húgyúti panaszok kivizsgálásakor – női betegeknél – feltétlenül tisztázni kell a nemiszervek állapotát, ugyanis a kórkép kialakulásában az esetek nagyjából kétharmadában a tünetmentes hüvelyi bakteriális kolonizáció (vaginalis bateriosis) oki szerepet játszhat.
Ez mit jelent?
Azt, hogy érintse a fertőzés a vizeletkiválasztó rendszer bármely szakaszát, a probléma mindenképpen annak jele, hogy valami nem működik a megfelelő módon, és a kiújulásnak valamiféle anatómiai vagy funkcionális anomália állhat a hátterében.
Ha ezt sikerül beazonosítani, elkerülhetjük a felesleges antibiotikumos kezelést, ami veszélyes lehet a konkrét páciensre és a populációra nézve is, az antibiotikumrezisztencia terjedése miatt.
A húgyúti fertőzésre ugyanis szokásosan profilaktikus antibiotikumot rendelnek el, ami akkor alkalmazható, ha a fertőzés rizikója magasabb az adott páciensnél, vagy az gyakori és súlyos következménnyel jár. Ez bizonyos esetekben szükséges is, de máskor sokkal alaposabb kivizsgálásra van szükség, tekintetbe véve a páciens kórtörténetét, tüneteit, alapbetegségeit, ami természetesen időt, türelmet és bizonyos fokú empátiát is igényel. Ennek köszönhetően azonban a páciens részletes beszámolója többlet információt adhat a diagnosztikus vizsgálatokhoz képest.
Jónéhány esetben mindezek után kiderülhet, hogy mégsem a kiújuló húgyúti fertőzés, hanem például úgynevezett hiperaktív hólyag vagy hólyagfájdalom-szindróma okozza a kínzó tüneteket.
A beteg mennyire tudja megállapítani ezt?
A diagnózis felállítása orvosi feladat. Ugyanakkor akinek már volt húgyúti fertőzése, szinte azonnal felismeri a tüneteket, hiszen azok sokszor nagyon kínzóak.
A gyakori vagy nem múló vizelési inger, a hólyagtáji és húgycsőfájdalom, a görcsös hólyag- és húgycsőfájdalmak, a vizeléskor jelentkező égő érzés, a hirtelen, erős vizelési inger, a szimmetrikus keresztcsont-táji fájdalom mind utalhat felfázásra. Ha a vizelet zavarossá, véressé válik, esetleg féloldali derékfájdalom, láz, elesettség jelentkezik, akkor már felmerül a súlyosabb állapotok lehetősége, elsősorban a vérzéses hólyaghuruté, esetleg vesemedence-gyulladásé. A húgyúti fertőzés diagnózisa a jellegzetes tünetekre épül, hiszen már akár szabad szemmel és orral is érzékelhető a zavaros, kellemetlen szagú vizelet, amit tipikusan fertőzés szokott okozni.
Ugyanakkor körültekintően kell eljárni, hiszen ránézésre negatívnak tűnhet egy nagyon híg vizeletminta, miközben valójában húgyúti fertőzés van jelen. Ilyenkor vizelettesztcsíkot érdemes használni.
Ha a „felfázás” többször is visszatér, fontos keresni a kiváltó okot, ezért olyan vizsgálatokat rendelhetünk el, mint a vizelettenyésztés, a katéteres vizeletvizsgálat, a hasi ultrahang, a húgyhólyag-tükrözés, ritkábban a natív vagy kontrasztos röntgenvizsgálatok, a CT.
Ha sikerült felállítani a pontos diagnózist, megkezdődhet a kezelés, amely lehet többek közt antibiotikumos és a háttérben álló betegségre vonatkozó is.
Mikor érdemes arra gyanakodni, hogy többről van szó szimpla fertőzésnél?
Elsődlegesen fontos figyelni a lázra. Ha a páciens lázas, akkor már nem a hólyaghurutot kell kezelni, mert az definíció szerint nem súlyos fertőzés. A kezelés ebben az esetben a sürgősség mértékétől függ.
A képalkotó vizsgálatok mellett nem lehet eléggé hangsúlyozni a fizikális vizsgálat jelentőségét, hiszen bár az anatómiai eltérések ritkák, de meg kell győződni arról, hogy nem lehet-e ilyesmi a háttérben.
Ezen kívül nagyon fontos diagnosztikai segítség lehet egy vizelési napló, amelyben a páciens nemcsak azt rögzíti, mikor és hányszor kellett vizelnie, de az előtte, alatta, utána jelentkező panaszokat is.
Természetesen sok esetben fontos lehet a maradék vizelet meghatározás (PVR vizsgálat) és az urolflow vizsgálat is. Ez utóbbi a vizelet áramlásának erejét és az egységnyi idő alatt ürített vizelet mennyiségét méri. Ez fontos információval bír az esetleges a vizelet-elvezetés akadályozottsága szempontjából, amely például húgyvezeték-szűkület – illetve férfiaknál akár prosztata-megnagyobbodás – esetén jelentkezhet. Az eredmények utalhatnak a hólyag diszfunkcionális működésére is.
Mi történik, ha az említett ritkább betegségekről van szó?
Bár a húgyúti fertőzés jóval gyakoribb, mint például a lehetséges kiindulópontként szóba hozható hiperaktív hólyag és a hólyagfájdalom-szindróma, utóbbiaknál is van segítség.
A hiperaktív hólyag-szindróma alapja, hogy a húgyhólyag izmainak hirtelen fellépő görcse vagy a hólyag nyálkahártyájának fokozott ingerlékenysége következtében viszonylag gyakran sürgető vizelési inger jelentkezik az érintettnél. Itt számos gyógyítási lehetőséget kell számba vennünk, a viselkedésterápiától, a Kegel-gyakorlatokon és a botoxi njektáláson át a gyógyszeres kezelési lehetőségekig.
A hólyagfájdalom-szindróma krónikus állapot, amelyet a kellemetlen hólyagnyomás, hólyagfájdalom és az enyhétől az erősig terjedő medencei fájdalom kombinációja jellemez.
E között és a húgyúti fertőzés közti különbség, hogy a fájdalmashólyag- szindrómában szenvedők vizeletében általában nincs baktérium.
Ugyanakkor a tünetek súlyosbodhatnak, ha a fájdalmashólyag-szindrómában szenvedő beteg húgyúti fertőzést is kap. A pontos diagnózis felállításához ezért sokszor nem csak laborvizsgálatokra, hanem teljes kismedencei vizsgálatra, de akár cisztoszkópiára, azaz hólyagtükrözésre és kálium-érzékenységi vizsgálatra is szükség van.
„Sima” húgyúti fertőzéseknél hogyan egészíthetjük ki otthon az orvosi kezelést?
A legfontosabb teendő a folyadékfogyasztás, ez ugyanis segít a salakanyagok hatékony kiürítésében és hígítja a vizeletet. A hígabb vizelet pedig gyorsabban áramlik és megnehezíti a baktériumoknak, hogy elérjék a húgyúti szerveket. Érdemes tehát minden nap elkortyolni másfélkét liter vizet, illetve segíthet a tőzegáfonyalé, a medveszőlőlevél-, mezei zsurlófű- vagy cickafarkfű tea is.
Fontos, hogy ne tartogassuk a vizeletet! Minél hamarabb kerüljön sor vizeletürítésre, amikor az inger jelentkezik. Ha ugyanis a baktériumok csak rövidebb ideig tartózkodnak a húgyúti szervek közelében, csökken a fertőzés kockázata. A kórokozók megfékezéséhez fontos a megfelelő higiénia, a megfelelő irányú vécépapír-használat és a szexuális élet közbeni védekezés. Ugyanakkor érdemes kerülni az illatosított intim tisztálkodószereket.
A probiotikumok pedig segítenek megőrizni a húgyúti rendszer egészségét. Hasznos lehet a C-vitamin is, ami nemcsak az immunrendszerre hat jótékonyan, de csökkenti a vizelet pH-ját is, és enyhén baktériumellenes hatása van.
