Aggódnunk kell-e, ha magas a pulzusunk? Milyen rendellenességek állhatnak a háttérben, és mit kell ilyenkor tenni? Milyen összefüggésben állhat a magas pulzus a magasvérnyomás-betegséggel? Kérdéseinkre dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta, sportorvos válaszolt.
Önmagában egészségtelen-e a magas pulzus?
A kiugró pulzus lehet teljesen természetes jelenség, például fizikai aktivitás hatásaként. Ugyanakkor, ha nincs egyértelmű ok a kiugrások mögött, mindenképp érdemes kivizsgálni, ahogyan a lassan emelkedő vagy nyugalomban jelentkező magas pulzus eredőjét is fontos tisztán látni. Mint említettem, bizonyos helyzetekben természetes, ha magas pulzust mérünk, ha gyors, erős szívdobogást érzünk. Ilyen például a nagyobb terhelést jelentő mozgás, a fizikai aktivitás, hiszen ilyenkor a szívnek gyorsabban kell pumpálnia ahhoz, hogy oxigénhez és tápanyaghoz jussanak a sejtek.
Ugyancsak természetes, hogy egy stressz-reakció is megemeli a pulzust, legyen szó ijedtségről, egy rossz vagy akár jó hírről.
Az is előfordul – különösen az alacsony vérnyomással élőknél –, hogy egy hirtelen felállás miatt kezd erősen, gyorsan verni a szív és leesik a vérnyomás, ezt hívják ortosztatikus hipotóniának.
Az sem ritka eset, hogy hormonális változások, például terhesség, menopauza, pajzsmirigy túlműködés vagy éppen a szedett gyógyszerek okoznak magasabb pulzust. Ez sem tekinthető rendellenességnek, hiszen az állapot rendezésével, a gyógyszerek beállításának megváltoztatásával kezelhető lehet.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Minden olyan esetben érdemes kardiológushoz fordulni, amikor nem található természetes vagy legalábbis könnyen értelmezhető, kezelhető ok a magas pulzusra. Például természetes, ha a mozgás megemeli a pulzust, az viszont már nem feltétlenül normális, ha terhelésre túl magasra ugrik vagy nehezen, túl lassan áll vissza a hétköznapi értékre. Különösen figyelni kell, ha olyan helyzetben emelkedik meg a pulzus, amikor éppen le kellene lassulnia, például éjszakai alváskor.
Mi okozhat ilyesmit?
Az esténként fogyasztott alkohol, szénhidrát, esetleg a tartós stressz okozhat erős szívdobogást. Az esetek egy részében azonban kiderülhet, hogy betegség áll a háttérben, például egy már lezajlott szívinfarktus, cardiomyopathia, vagyis a szív pumpafunkciójának gyengülése, esetleg egy endokrin betegség, vashiányos vérszegénység, valamelyik szívbillentyűt vagy más, szívet érintő problémák. De egyéb szervi problémákról is lehet szó. Ráadásul nem elhanyagolható tényező, hogy a gyors szívverés és az emiatt érzett aggodalom ördögi kört alkothatnak.
Minél jobban dobog a szívünk, annál jobban aggódunk miatta, így aztán még jobban dobog?
Valahogy így.
Mivel kezdődik ilyenkor az orvosi vizsgálat?
A konkrét panasz megismerése és a kikérdezés után döntünk a szükséges vizsgálatokról, ezek közül többféle is szóba kerülhet.
A nyugalmi EKG vizsgálattal az orvos a percenkénti szívverések számát, szabályosságát, a szív ingerképzését, ingervezetését, szívritmuszavarokat, károsodásokat vizsgálja.
A terheléses EKG azért lehet szükséges, mert bizonyos betegségek EKG-n kimutatható jelei csak terhelésre jelentkeznek.
Számos szívritmuszavar pedig nem észlelhető folyamatosan, ezért szükség lehet a Holter EKG vizsgálatra. Ez egy 24 órás folyamatos vizsgálat, egy hordozható EKG-készülék segítségével.
Szívultrahang-vizsgálattal álló- és mozgókép is kapható a szívről, sőt, az áramló vér sebessége is mérhető vele.
És természetesen ugyanígy a laborvizsgálatok is nagy segítséget jelentenek a kardiológusnak. A leggyakrabban kért vizsgálat a nagyrutin, különösen fontos lehet a pajzsmirigy-funkció ellenőrzése, a bilirubin, a Gamma-GT, az LDH, a CK, a protrombin, a fibrinogén, a homocisztein és a süllyedés szintjének meghatározása. Ritka esetben szükség lehet még a szívizom izotópos vizsgálatára, elektrofiziológiai vizsgálatra, CT-re és MR-re is.
