A vastagbélrák a legalattomosabb daganatos megbetegedések egyike, ugyanis az esetek jelentős részében semmiféle tünettel nem jár egészen addig a stádiumig, amikor már gyakran nagy a veszély. A rendszeres és megfelelő szűrés szerencsére megoldást jelenthet. Dr. Madácsy László belgyógyász, nukleáris medicina és gasztroenterológus szakorvossal, az EndoKapszula Magánorvosi Centrum orvosigazgatójával beszélgettünk.
Mik a vastagbélrák legjellemzőbb tünetei?
A legérdekesebb, hogy a betegségnek korai stádiumban nincsenek tünetei – és ebben rejlik a veszélye is. Az Amerikai Ráktársaságnak van egy szlogenje, amely a vastagbél szűrővizsgálatokat hivatott promotálni, és így szól: „Ha ön elmúlt 50 éves, kitűnő egészségnek örvend, és tökéletes az étvágya, a vastagbélrák összes tünetével rendelkezik!” Amennyiben a betegség már tüneteket okoz, és ezek alapján ismerik fel, az esetek többségében előrehaladott stádiumú daganatról beszélünk, amely nagyobb eséllyel képezhet áttéteket hasi nyirokcsomókban, májban. Ezek a késői tünetek egyébként fogyás, vérszegénység, véres széklet, netán laborban mért vérkép eltérés.
Ebben a stádiumban mi a teendő?
Az orvostudomány természetesen ilyenkor sem adja fel. Sajnos a legtöbb tápcsatornát érintő rákról elmondható: amikor már tüneteket okoz, kisebb az esélye a teljes gyógyulásnak. Viszont ha szűrés kapcsán derül ki, hogy korai daganatos elváltozást talál a vizsgáló orvos, tehát sokkal korábbi stádiumban kerül diagnosztizálásra a betegség, megfordul a túlélési görbe, és a megbetegedések teljes mértékben gyógyíthatók. Ráadásul a vastagbélrák a legjobban megelőzhető daganatos betegségek közé tartozik – a daganatszűrés a rákmegelőző állapotok – polipok – felfedezését szolgálja. A vastagbélrákos esetek 90-95 százaléka alapvetően a vastagbélben kialakult polipokból indul ki. Amennyiben ezeket eltávolítjuk, nem fog kiújulni az adott területen a betegség.
Miként alakulnak ki ezek a polipok?
Ez nehéz kérdés, ugyanis nem tudjuk pontosan. Többtényezős kiváltó okokról beszélhetünk: genetikai és környezeti faktorok éppúgy közrejátszanak benne, mint például a táplálkozás, hogy a bél adott pontján, a nyálkahártyák sejtjeiben pont az adott pontokon alakul ki többszörös génmutáció. A családi polipózis-szindróma például bizonyítottan hajlamosító tényező, aki ebben az örökletes betegségben szenved, abban már 10-15 éves korban több ezer polip alakulhat ki, amelyek 20-25 éves korra akár rosszindulatúvá válhatnak. Szerencsére ez utóbbi esetben nagyon ritka betegségről van szó, és akik ebben szenvednek, általában tudnak róla, így döntő többségük jár is szűrésre. Viszont általánosan elmondható: akinek az egyenesági felmenőknél, rokonoknál több mint egy esetben fordult elő vastagbélrákos megbetegedés, az kétszeres, két és félszeres genetikai rizikóval számolhat. Ha a családban 50 évnél fiatalabb közvetlen rokon lett vastagbélrákos, ehhez az életkorhoz képest tíz évvel hamarabb érdemes felkeresni a szűrővizsgálatot. Ami pedig a kialakulás további tényezőit illeti, a huzamosabban fennálló vastagbélgyulladás ilyen, mint ahogy a „szokásos” életmódbeli rizikófaktorok is: helytelen táplálkozás, dohányzás, alkohol, stressz, fáradtság.
Mi történik, ha a szűrés során polipokat találnak?
Az endoszkópia rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben, így úgynevezett minimál-invazív beavatkozás keretében, tehát nem sebészi úton egyből eltávolíthatók a polipok. Vagyis az endoszkóppal levághatók, leműthetők a bélfalról. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az orvos a diagnózis pillanatát követő percekben egy elektromos vágóval, hurok segítségével elvégzi a beavatkozást. Ezután a rákmegelőző állapot is megszűnik: aki átesett ezen a beavatkozáson, annak öt éven belül kicsi az esélye arra, hogy ismét vastagbél-daganat alakuljon ki nála. Magyarországon évente ötezer új diagnózis születik, az Európai Unión belül listavezetőnek számítunk, de globálisan is előkelő helyen állunk, ráadásul az esetek száma évről évre növekszik.
Mi lenne a megoldás?
A szűrés, még tünetmentes stádiumban, méghozzá népegészségügyi program keretében az 50 és 65 év közötti korosztályban. A tápcsatornán belüli daganatok közül a vastagbélrák gyógyítási prognózisai alapvetően jók akár kemoterápiával, akár sugárkezeléssel, akár műtéti úton vagy ezek kombinációjával. Ha viszont már áttétek képződtek, drámaian romlik az esélye a gyógyíthatóságnak, és kevesebb mint öt év a prognózis – bár ez természetesen az áttétek számától, elhelyezkedésétől is függ. Ráadásul a betegséget túlélők 50 százaléka arról számol be, hogy akár már a diagnózis előtt egy évvel is vért talált a székletében. Sok beteget kezelnek is ilyenkor aranyér miatt, és csak későn kerülnek el gasztroenterológushoz. Én azt mondanám: ha véres a székletünk, azonnal forduljunk gasztroenterológushoz és jelentkezzünk endoszkópiára, és ne legyintsünk, hogy „úgyis az aranyerünk vérzik”. A kettő ugyanis általában nem zárja ki egymást, és nem lehet megállapítani ennyiből, honnan jön a vér. Magyarországon jelenleg elindult egy kolorektális szűrőprogram, amely székletvér alapján szűri a betegeket. Ez a megoldás valamivel olcsóbb az endoszkópiánál, ugyanakkor a polipos esetek 30-50 százalékát nem szűri ki. Így a szakma inkább az endoszkópos szűrést támogatja, amely a polipok megléte esetén egyből lehetővé teszi a fent említett endoszkópos polip-eltávolító beavatkozást is.
A betegek általában rettegnek az endoszkópiától. Indokolt ez a félelem?
Kétségtelen, hogy ez a vizsgálat kellemetlen, hiszen az orvos felfújja a belet levegő vagy szén-dioxid segítségével – utóbbi jobb, mert felszívódik, míg a levegő ott marad –, és ez feszítő, fájdalmas érzést eredményezhet. Vannak, akik görcsölnek is közben, másoknak viszont nem fáj annyira. Ez is függhet egyéni adottságoktól. Ugyanakkor a vizsgálatot el lehet végezni bódításban, felszínes altatásban is, amely után a páciensek semmilyen kellemetlenségről nem számolnak be.
