A stroke, vagy magyarul szemléletesen szélütés ér-eredetű agyi katasztrófa, egyik formája a vérzés, a másik az érelzáródás miatti infarktus. A minor stroke vagy szaknyelven TIA – azaz tranziens iszkémiás attak – olyan agyi vérellátási zavarból származó kórkép, amelyben a stroke-ot idéző tünetek rövid időn belül megszűnnek. De akkor is fontos a kivizsgálás, ha ez megtörtént. Dr. Gács Gyulával, a Neurológiai Központ neurológusával beszélgettünk.
Mit jelent a TIA? Hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban?
Már a század elején felfigyeltek arra az orvosok, hogy mielőtt egy stroke bekövetkezik, a betegek 25-50 százalékánál már korábban jelentkeznek szélütésszerű tünetek, tehát például végtagbénulás, érzészavarok, beszédzavar, látótérkiesés, fél szemre látásvesztés. Az adatok alapján megállapították tehát, hogy a nagy stroke-ot sokszor efféle kis stroke-ok előzik meg.
Nagy kérdés volt, hogy ha bekövetkezik a vérállátási zavar, mitől szűnnek meg a tünetek. Még az ’50-es években tartotta magát az a feltételezés, hogy ezek agyi érgörcsök. Később kiderült, hogy az agyi erek maguktól nem hajlamosak a görcsre. Bár előfordulhat artériás érgörcs, de csak durva mechanikus vagy kémiai inger hatására.
Később, a ’70-es évek tudományszemléletében elterjedtek a nem anatómiai, hanem működésbeli magyarázatok. Ekkor úgy gondolták, hogy ezeket a múló tüneteket egy beszűkült érrendszer hátterében lévő vérnyomás-csökkenés, vagy a szívműködés tartalékainak kimerülése okozza – ezeket a feltételezett állapotokat hemodinamikai kríziseknek nevezték.
Úgy magyarázták, hogy ha kevesebb vér áramlik át azon a slagon, aminek félig elzárják a bejövő csapját vagy csökken benne a nyomás, az problémát okoz. De amint a vérnyomás visszaáll a normálisra, a tünetek elmúlnak. Legalábbis így vélték akkoriban.
De eszerint nem ez a helyzet…
Valójában kis vérrögök okozzák a múló stroke-szerű tüneteket. A nagy áttörés Charles Miller Fisher angol neurológus nevéhez köthető. Neki volt egy betege, aki arról panaszkodott, hogy az előző hónapokban többször elment az egyik szeméről a látása. Egy alkalommal pedig úgy érkezett meg a professzorhoz, hogy éppen akkor zajlott le ez a folyamat.
Miller Fisher azonnal megtekintette a szemfenekét a szemtükörrel – akkor ez még a neurológiai tudás része volt –, és azt látta, hogy az egyik fő retinális artérián egy kis szürkésfehér „valami” halad végig. Amikor ez a trombus elért egy elágazást, a beteg jelezte, hogy nem lát semmit, majd amikor továbbúszott és megkisebbedett, akkor a látás kitisztult.
Ma már tudjuk, hogy trombolízisnek esett áldozatául ez a kis trombus, vagyis vérrög. Egy idő után kiderült ugyanis, hogy a vérnek van egy saját trombózis oldó mechanizmusa, a spontán trombolízis, amivel az elzáródott eret fel tudja szabadítani. Ha ezt kellő időben megteszi – mintegy három órán belül –, akkor a tünetek megszűnnek. Kiderült, hogy a múló tünetek okai tehát olyan kis vérrögök, amelyek képesek feloldódni.
E felfedezés révén az évek folyamán a különböző egyéb TIA tünetcsoportokról is kiderült, hogy azokat is kis embólusok okozzák, amelyek gyorsan feloldódnak.
Megszületett tehát a TIA, avagy minor stroke kifejezés, amelynek eredeti jelentése: stroke-szerű tünetek, amelyek 24 órán belül, maradék nélkül vagy minimális maradékkel megszűnnek.
Miért fontos egy minor stroke vagy TIA után a kivizsgálás?
A TIA figyelmeztető jel. Ha egy nagyobb stroke-kockázattal élő beteg, aki dohányzik, elhízott, nem mozog, cukorbeteg, TIA-t tapasztal, nagyon komolyan kell vennie, mert azzal fenyeget, hogy a következő lépés már maradandó tünetekkel járó stroke lehet.
De nemcsak ezért kell látnia egy neurológusnak az ilyen tüneteket átélt pácienst, hanem mert nemcsak TIA okozhat strokeszerű tüneteket, hanem például migrén vagy fokális epilepsziás roham is. Ilyenkor fontos a differenciált diagnózis.
Hogy kell ezt elképzelni?
Ha a kivizsgálásakor úgy látszik, hogy valóban TIA okozta a tüneteket, akkor azzal folytatódik a keresés, hogy megpróbáljuk megállapítani, hogy mi miatt lehet a betegnek múló keringészavaros tünete.
A TIA-nak két gyakori kiindulópontja lehet, ezeket kell mindenképpen ellenőrizni, még akkor is, ha a tünetek rég megszűntek. Az egyik a szív. Meg kell nézni, nincs-e olyan kardiális problémája, például szívritmuszavara vagy anatómiai eltérése a betegnek, amely hajlamosít arra, hogy a szív belsejében trombusok képződjenek, amelyek elsodródnak az agy vagy a szem felé. A másik hely, ahonnan elszabadulhatnak a vérrögök, a főverőerek, vagyis a nyaki nagy artériák. Ilyenkor a trombus az ér falának elváltozásai miatt a vérlemezkék odatapadása és felhalmozódása révén jön lére.
Ily módon az ereket elzáró trombusoknak kétféle mechanizmus van a hátterében. Az egyik, ahol a vér folyásának lelassulása vagy rendetlenné válása van a háttérben – ez van például a láb visszereiben vagy a szívben –, a másik pedig, ahol az érfal „teflonbevonatának” elváltozása meggátolja, hogy a vér az érben megalvadjon.
Milyen kezelés szükséges a TIA-t átélt betegnél?
Először is CT vagy MR segítségével el kell dönteni, nincs-e más betegsége a páciensnek. Ezután meg kell állapítani, honnan származott az a kis véralvadék, amely a múló tüneteket okozta. Ha a szív a forrás, olyan véralvadásgátlót kell adni, amely az áramlás lelassulásánál vagy rendetlenné válásánál meggátolja az alvadást.
Ha a nyaki artéria a kiindulópont, amelynek szűkülete a nyaki verőér-ultrahanggal mutatható ki, akkor trombocita aggregációgátlót írnak fel. Ez szintén véralvadásgátló, amely azonban gátolja a trombocita-összecsapzódást. A két különböző mechanizmussal működő gyógyszer nem helyettesítheti egymást.
Ha pedig a carotis elzáródása nagymértékű, akkor műtét vagy sztent beültetése jöhet szóba, hogy megelőzhető legyen az esetlegesen súlyos stroke.
