A mióma okozhat problémákat, de az esetek többségében nincs ok pánikolni, ha ilyen elváltozást diagnosztizálnak egy nőnél. Dr. Deli-Balogh Ildikó szülész-nőgyógyász szakorvossal jártunk utána, mi ilyenkor a teendő.
Mit értünk mióma alatt? Hogyan alakul ki, milyen genetikus és/vagy külső tényezők játszanak közre?
A mióma latin szó, és izomgöböt jelent. Pontosan senki sem tudja mitől alakulnak ki ezek az elváltozások: genetikai ok bizonyára van mögötte, hiszen bizonyos családokban szinte minden nőnek van miómája, máshol pedig szinte senkinek. Ami bizonyos: a háttérben az ösztrogéntúlsúly áll, aminek hatására tokkal közrevett izomképződmény alakul ki a sima izomszervben. A miómákban sok az izom- és kötőszövet, és túlnyomó többségük jóindulatú. A rosszindulatú miómák neve leomio-szarkóma, ezek körülbelül egy százalékából rákos daganat alakul ki.
Milyen életkorban alakulnak ki ezek az elváltozások?
Nem is tudjuk, mikor alakul ki a mióma, hanem hogy mikor fedezzük fel. Utóbbi jellemzően 40 éves kor után történik, amikor már nagyok a göbök, de van példa arra is, hogy valakinél huszonévesen észreveszik ezeket. Ugyanakkor a helyzetet nehezíti, hogy a mióma nem okoz tüneteket, legfeljebb ha már olyan nagy, hogy szűkebbek lesznek a szoknyák, mert a méh már a köldökig érhet. Leggyakrabban a rutinszerű szűrővizsgálatok során tapintással, ultrahang segítségével derül ki, hogy valakinek miómája van. A méhnyálkahártyához közel kialakuló göbök esetleg okozhatnak vérzészavart, de a legtöbb nem. Az izomfalban jönnek létre, majd a hasüreg felé terjeszkednek. A miómák hatalmasra nőhetnek, tünetek nélkül.
A hasüregben nem okoz problémát, hogy valami egyszer csak elkezd ott növekedni?
Nem, mivel a belek eleve mozgásban vannak, és kikerülik. Éppen ezért ameddig nincs vele probléma, a miómát rendszerint nem is kell bántani, csak ha már túl nagy helyet foglal, és zavarja a nőt. Emellett pedig azokban az esetekben szoktunk beavatkozni, amikor vérzészavar is társul mellé. Viszont nagyon fontos kiemelni, mert ezzel kapcsolatosan számos tévhit kering a köztudatban: ilyenkor sem a mióma vérzik, hanem a méhnyálkahártya. A mióma sosem vérzik, kizárólag műtét közben.
Milyen egészségügyi kockázatokkal járhatnak ezek az elváltozások az említett daganatos változat mellett?
A mióma mellé nem társul bő vérzés. A Bibilában is benne van „a vérfolyásban szenvedő asszony”, aki kimerült és gyenge: ennek semmi köze a miómához, hanem ösztrogénfüggő. Szinte minden nőgyógyászati probléma hátterében a kiegyensúlyozó progeszteron hormon hiánya húzódik meg, itt is erről beszélünk. Kövér, cukorbeteg nőknél gyakoribb, de ez sem általános szabály, mert egy 40 kilós nőnek is lehet miómás méhe. Azért fontos tisztázni az említett tényezőket, mert a miómáról terjedő rémhírek gyakran sokkal jobban megijesztik az embereket, mint indokolt lenne.
És milyen esetekben, miért alakul ki rosszindulatú daganat a miómában?
Erre nincs specifikus marker. El kell járni az évi egyszeri szűrővizsgálatra, ennek során kiderül, van-e ok aggódni vagy sem. Amennyiben pedig valakit zavar a miómája, csökkenteni lehet annak méretét, vagy akár teljesen el is tüntetni.
Gátolja-e a fogamzást a mióma megléte?
Sem a fogamzást, sem a beágyazódást nem gátolja, csak a méhnyálkahártya közelében kialakult göbök. Ezek együtt nőnek a babával, aminek az az oka, hogy a várandósság egy „hormonbomba”. Császármetszéses szülésnél néha előfordul, hogy kiszedik a miómát is, de sokszor erre sem kerül sor, mert szülés után, a hormonszint nagymérvű csökkenésével visszahúzódnak a göbök is, mint a méh.
Mik a kezelési lehetőségek? Mikor van szükség feltétlenül műtétre?
Van, aki már a 2-3 centiméteres miómától is megijed. Egyrészt ezek nem nőnek gyorsan, másrészt ilyenkor a helyzet méhen belüli progeszteron-adagoló eszközzel is megoldható: az esetek túlnyomó többségében vissza lehet fejleszteni a göböket. Olyan esetekről is be tudok számolni, amikor a köldökig érő méh is visszafejlődött 5 centiméteres nagyságúra. Emellett vérzéscsillapítóval, fogamzásgátlóval, progeszteronnal könnyíthető a helyzet. Ugyanakkor nem minden mióma reagál egyformán a kezelésre, mivel a felszínükön található receptorok eltérőek, és nem jósolható meg mindig száz százalékos biztonsággal, kisebbedik-e a kezelés hatására. Vagyis némely mióma a progeszteron helyi adagolása mellett is növekszik.
Mi ilyenkor a megoldás?
Több is létezik. Van például drága, speciális gyógyszer, amelynek hatására kisebbé, puhábbá válnak a feszes gombócok, de nehezebb őket operálni. Szóba jöhet a mióma kiágyazása is: ez az elváltozás kiszedését jelenti laporoszkópiás vagy nyílt hasi műtéttel. Többnyire akkor javasolt ez a megoldás, ha még nincs gyermek, vagy a hölgy még szeretne gyermeket. A mióma embolizációja egy következő lépcsőfok. Utóbbit elsősorban szakképzett radiológusok végzik: a combartérián át katétert vezetnek a méhbe, megkeresik azt az ágat, ami a miómához vezet, és érelzáró anyag segítségével járhatatlanná teszik. Amennyiben a mióma nem kap artériás vért, elhal. Ez nem műtét, és nem is látszik, viszont fájdalmas beavatkozás, akár egy-két hónapig is nagyon komoly szenvedést okozhat. Ugyanakkor a méh megmenthető általa. A legvégső megoldás pedig a méh eltávolítása, amikor a nő már nem akar gyermeket vagy az orvos úgy látja, nincs más út. A petefészkek meghagyása ilyenkor is fontos, a petevezetőket viszont ki kell venni – a legtöbb rákos elváltozás úgyis a petevezetőkön át kerül a petefészekbe. Ezekben az esetekben a hormontermelés megmarad, a rákkockázat viszont jelentősen csökken. A legfontosabb, hogy mindig célzottan a megfelelő beavatkozást végezzük el, az adott esetnek megfelelően.
Kiújulhat-e az elváltozás sikeres kezelés vagy műtét után?
Igen, ha a méh bent marad, a kis gócok nőhetnek tovább. Egyetlen nagyobb mióma eltávolítása után azonban ritkább, hogy kiújuljon a probléma.
Amennyiben jól értem amit mond, a mióma megléte önmagában nem ad okot rettegésre.
Egyáltalán nem, bár pánikolni természetesen bármitől lehet. Az élet életveszélyes… De miómával nagyon sokáig lehet élni. Ehhez képest – főleg régebben – rengeteg nőnek vették ki a méhét mióma miatt, miközben mások nem is tudtak arról, hogy ilyen elváltozással élnek, vagy nem voltak hajlandók kivetetni. A miómás esetek többségénél a bő és rendetlen vérzés okoz bajt, de ennek a méhnyálkahártya túlburjánzása az oka, nem pedig a mióma. Ahogy említettem, ezek ösztrogén-túlsúllyal összefüggő problémák, egyszerűen nincs elég kiegyensúlyozó progeszteron a szervezetben. Amennyiben ezt pótoljuk, az már gyakran elegendő. Az említett méhen belüli progeszteron-adagoló eszközökkel többnyire minőségi életjavulás érhető el. A méh kivételének végső megoldásnak szabad csak lennie, amikor nincs más út. És ilyenkor mindig érdemes megkérdezni az orvost, hogy mit tenne, amennyiben az ő feleségének vagy lányának lenne miómája… Mint ahogyan egy férfinál is csak a legvégső esetben merül fel a herék eltávolítása, egy nő méhével és petefészkével kapcsolatban sem lehet soha érv, hogy „minek az magának, úgysem lesz már több gyereke.” A méhnek, mint hat szalaggal a medencéhez kapaszkodó szervnek igen fontos szerepe van az alulról nyitott női test, a medencefenék megtámasztásában. Ha a normál vagy kissé nagyobb méh a helyén marad, elkerülhető az akaratlan vizeleteresztés, a hüvely előesése, és a szexuális élet is jobb marad.
