A halláskárosodás a legtöbb esetben megelőzhető lehet, gyakorisága az életkor előrehaladtával nő, de a késői észlelés és öndiagnózis hozzájárul a korai beavatkozás és a megelőző intézkedések elmaradásához.
A halláskárosodás kockázati tényezői és okai
A kétoldali halláskárosodás a 65 év feletti felnőttek több mint 65%-át érinti. A dohányzás, a kardiovaszkuláris és metabolikus rendellenességek fokozzák a betegség kialakulásának kockázatát. Jelentős kockázatot jelent a zajhatás is.
A belső fülben a csiga (cochlea) felelős a hangok agyba történő továbbításáért, és a benne lévő Corti-szerv érzékelő sejtjei segítik ezt a folyamatot.
A Corti-szervben található szőrsejtek felelősek a hang elsődleges továbbításáért. A szőrsejtek sztereocíliáknak nevezett, aktin alapú nyúlványokból állnak egy membránba ágyazódva. A hanghullámok rezgésbe hozzák a membránt, ami megmozgatja a sztereocíliákat, és így a hangjel továbbítódik az agy felé.
A szőrsejteket különféle támasztósejtek veszik körül, melyek szerepet játszanak a káliumionok szabályozásában, az ozmotikus egyensúlyban és a traumát követő regenerációban.
A szőrsejtek sérülése a halláskárosodás leggyakoribb oka, mely lehet örökletes vagy szerzett. A szerzett esetek környezeti eredetűek, a Corti-szervben bekövetkező halmozott károsodás eredménye.
Az ipari munkából vagy hangos zenéből eredő zajterhelés a zaj okozta halláskárosodás egyik leggyakoribb oka.
A gyógyszerek okozta ototoxicitás is jelentős klinikai problémát jelent. Közel 200 ototoxikus mellékhatású gyógyszer ismert, melyek közül pl. a gentamicin vagy a ciszplatin súlyos és visszafordíthatatlan károsodást okozhat a csiga érzékelősejtjeiben.
Az örökletes halláskárosodás minden 1000 újszülöttből körülbelül 1-et érint, és rendkívül súlyos lehet. Az egyes genetikai mutációk teljes vagy progresszív hallásvesztést eredményeznek, a felborult ionegyensúly és a sztereocíliák rendellenessége miatt a szőrsejtek érzéketlenné válnak, vagy legrosszabb esetben nem reagálnak a hangokra.
Egyre többen szenvednek folyamatos fülzúgásban (tinnitus) is, ami szintén rontja az életminőséget.
Régi-új megoldások
A halláskárosodás legyakoribb kezelése a hallókészülék vagy implantátum alkalmazása, ugyanakkor ezek a technikai megoldások csak akkor igazán hatásosak, ha a károsodás mértéke nem túl nagy, és vannak még jól működő szőrsejtek. Ráadásul ezek az eszközök nem igazán tudják visszaadni a hangok természetes hallását, sokan azért nem szeretik használni, mert amit hallanak, azt nagyon mesterségesnek érzékelik.A halláskárosodásra jelenleg alkalmazott gyógyszerek csak korlátozottan hatékonyak.
A glükokortikoid gyulladásgátló hatásuk révén lehetnek hatásosak, ugyanakkor nagyon rossz a belső fülbe való bejutásuk, illetve a dobhártyán keresztül injektálva nagyon hamar kiürülnek.
Jelenleg Ausztráliában klinikai I. fázis vizsgálatban van egy olyan glükokortikoid tartalmú hidrogél készítmény, ami remélhetőleg hosszabb benntartózkodási időt biztosít majd.
Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) nemrégiben engedélyezte a nátrium-tioszulfátot a ciszplatin okozta halláskárosodás megelőzésére intravénás bevitellel, amely 20 év óta az első hallásterápiára törzskönyvezett gyógyszer.
A vegyület kelátot képez a ciszplatinnal, ami azonban zavarhatja a kemoterápiás hatást. Ennek kiküszöbölésére jelenleg egy dobhártyán keresztül adandó nátrium-tioszulfát hidrogél készítmény klinika vizsgálata folyik az egyesült Államokban, melynek az I. fázisa sikeresen lezárult.
A halláskárosodás létrejöttében nagy valószínűséggel szerepet játszanak a reaktív szabadgyökök is, és egyes feltételezések szerint az antioxidánsok alkalmasak lehetnek elsősorban a megelőzésre. Több preklinikai vizsgálatot folytattak olyan antioxidánsokkal, mint az N-acetil-cisztein, A-, C-, E és B12-vitaminok, fémionokkal kelátot képző HK-2, valamint a szelénium tartalmú ebselen, melyek jó hatékonysággal védték meg a szőrsejteket az oxidatív károsodástól.
Ugyanakkor az továbbra is kérdéses, hogy ezeknek az antioxidánsoknak a belső fülbe való bejutása milyen mértékű, illetve milyen hosszú a benntartózkodási idejük.
Génterápia
A CRISPR-közvetített genomszerkesztés különösen bizonyos genetikai hallászavarok esetében alkalmazható.
Számos genetikai hallásrendellenesség a gén DNS-szekvenciájának egyetlen mutációjából ered, amely elméletileg a CRISPR segítségével korrigálható.
Jelenleg a genetikai halláskárosodás egyes formáinak CRISPR-közvetítésű terápiája még korai stádiumban van, a közelmúltban azonban több biztató preklinikai eredmény született ezen a területen humán sejteken is. Betegekből nyert őssejt vonalakon a génszerkesztési technikával sikerül kijavítani a hibákat, melyen eredményeként a korrigált beteg sejtvonal hasonló elektrofiziológiai választ adott az egészséges sejtvonalakhoz képest.
Az antiszenz oligonukleotidok rövid, egyszálú nukleotidok, amelyek szekvenciájukban egy gén egy adott régiójához illeszkednek, és amelyek megváltoztathatják az RNS átíródását, hasítódását (splicing) vagy transzlációját. Az örökletes halláskárosodásért felelős egyik rossz RNS hasítódás korrekcióját már sikerült megoldani humanizált egérmodellben antiszenz technikával, illetve sikeresen kombinálták az eljárást a CRISPR-közvetített genomszerkesztéssel is.
Mi várható?
A halláskárosodás farmakoterápiája továbbra sem megoldott, de az új hidrogél alapú helyi készítmények eredményesen juttatják az eddig használt hatóanyagokat a belső fülbe és megnövelik a benntartózkodási idejüket, ezáltal növelve a terápiás hatékonyságot.
A génterápiás megoldások preklinikai szinten a hallás helyreállításával kecsegtetnek és megoldhatják az örökletes hallászavarok kezelését, vagy legalábbis jelentős enyhíthetik a panaszokat. Jelenleg több mint 40 hatóanyag és biológikum klinikai vizsgálata folyik világszerte a belső fül betegségeire, így néhány éven belül jelentős bővülés várható a farmakoterápia e területén is.
2024. március 6.
