A bélrendszer nem csupán egy emésztőszerv, hanem egy dinamikus, de normál egészséges esetben homeosztatikus mikrobiális (baktérium, gomba, vírus) rendszert is magában foglal, amit bél mikrobiomnak vagy mikrobiotának nevezünk.
Az agy és a gasztrointesztinális rendszer között egy komplex, több mechanizmusból álló kommunikációs útvonal létezik, amelyet a bél-agy tengelynek hívnak.
Ez a rendszer kétirányúan hat vegetatív idegrendszeren, az enterális idegrendszeren, a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengelyen és a bél mikrobiomon keresztül. Az agy a bél-agy tengelyen keresztül megváltoztathatja a bél homeosztatikus környezetét, beleértve a bélfal permeabilitását és a mikrobiom összetételét.
Hasonlóképpen, a bél mikrobiom változásai ugyanezen a tengelyen keresztül befolyásolhatják az agyi aktivitást és ezért szerepet játszhatnak számos központi idegrendszeri betegség, többek között a Parkinson-kór progressziójában is. A Bifidobacterium és a Lactobacillus által termelt gammaaminovajsav, a Lactobacillus által termelt acetilkolin, valamint a Bacillus és a Serratia törzsek által termelt dopamin valószínűleg nem jutnak el az agyba, de az enterális idegrendszerre hatva közvetve befolyásolhatják az agyi folyamatokat.
Az agyi dopaminerg neuronok leépülését egy fehérje, az α-szinuklein okozhatja, melynek köze lehet a bélrendszerhez. Elképzelhető, hogy az enterális idegrendszer sérüléseiből származó α-szinuklein a bél-agy tengelyen keresztül a vagus ideg dorsalis motoros magjába diffundál, onnan a szaglógumón keresztül a központi idegrendszerbe kerül, behatol a substia nigrába, és így okozza a Parkinson-kór kialakulását.
Vagotómián átesett betegeknél a Parkinson-kór kialakulásának lényegesen kisebb az esélye, ami alátámasztja a fenti hipotézist, vagy legalábbis a vagus közvetítő szerepét.
Feltehetően a bél mikrobiális homeosztázisában bekövetkező változások a védőrendszerének károsodását okozhatják, ami egyrészt immunválaszt serkent, másrészt az enterális idegrendszerben elősegíti az α-szinuklein termelődést. A gyulladás növeli a bél áteresztőképességét, ami „szivárgó bél szindrómát” eredményez.
Ez fokozza a vér-agy gát áteresztőképességét és elősegíti a kóros α-szinuklein bejutását az enterális idegrendszerből az agyba, elősegítve a bélből származó α-szinuklein által közvetített motoros diszfunkciót.
Parkinson-kóros betegek székletéből származó mikrobiom transzplantációja egerekben elősegíti a kóros α-szinuklein felhalmozódást, idegrendszeri gyulladást és a Parkinson-kórra jellemző motoros tüneteket okozva, ami állatkísérleteken igazolja a mikrobiom szerepét a Parkinson-kór kialakulásában.
A bél mikrobiális homeosztázisa a Parkinson-kóros betegeknél felborul. A rövid szénláncú zsírsavakat (SCFA) termelő számos baktérium (Lachnospiraceae, Faecalibacterium, Coprococcus) jelenlétének csökkenése gyulladásos állapothoz vezethet a bélben, és ez összefüggésbe hozható a Parkinson-kóros betegek visszatérő gasztrointesztinális tüneteivel.
A Lachnospiraceae csökkenése, valamint és Lactobacillus, Christensenellaceae, Butyricicoccus és Clostridium XLVB törzsek túlszaporodása rontja a Parkinson-kóros betegek klinika állapotát, amelyet kognitív károsodás, járási rendellenesség és poszturális bizonytalanság kísér.
A Prevotella jelenlétének csökkenése alacsonyabb mucin, SCFA, valamint neuroprotektív faktor (tiamin, folsav, hidrogén- szulfid) szintekkel járhat együtt, ami szintén a béláteresztő képesség és a gyulladás fokozott kockázatához vezet. A baktérium által termelt növekedési hormont felszabadító peptidek védő szerepet játszanak a degeneratív betegségek progressziójában, mivel gátolják a kóros α-szinuklein felhalmozódást. Minél gyorsabban halad előre a betegség, annál kisebb a Prevotella szám a Parkinson-kóros betegek bélrendszerében.
A Lactobacillus és a Bifidobacterium törzsek jótékonyan hatnak a bél mikrobiom homeosztázisának szabályozására Ugyanakkor magasabb szintjük általában kimutatható a Parkinson-kóros betegeknél. Egyes tanulmányok szerint az ilyen betegek több tejet fogyasztnak, mint az átlagpopuláció, és ez járulhat hozzá az emelkedéshez. Ezenkívül a számuk növekszik a levodopa kezelés hatására is, így valószínűleg ezen baktériumtörzsek nem játszanak szerepet a betegség kialakulásában.
A bél mikrobiom és a Parkinson-kór közötti összefüggés azt sugallja, hogy a mikrobiom befolyásolása hatásos lehet a betegség kezelésében is. Több olyan lehetőség van, amit érdemes alaposabban fontolóra venni az eredményes terápia érdekében.
Az egyik lehetőség a probiotikumok alkalmazása. Egy randomizált, kettős vak, placebo-kontrollált klinikai vizsgálatban 60 Parkinson-kóros beteg bevonásával, 12 héten keresztül probiotikus kezelést alkalmaztak. A placebo csoporttal összehasonlítva a probiotikum kezelés csökkentette a gyulladásos faktorok szintjét, és kedvező hatást gyakorolt a motoros funkcióra, az inzulinanyagcserére, valamint csökkentette az oxidatív stresszt.
A bél mikrobiom megváltoztatásának legközvetlenebb módja a széklet mikrobiota transzplantáció, amelynek során egészséges személyek székletét ültetik át Parkinson-kóros betegekbe. Az eddig elvégzett klinika vizsgálatok alapján a transzplantáció helyreállítja a bél mikrobiomot, és jelentően csökkenti a motoros és nem motoros tüneteket is. Jelenleg több klinika vizsgálat is folyamatban van, melyben a széklet transzplantáció hatását tesztelik a bél és az agyi barrierekre, valamint a tremorra, lassú mozgásokra, az egyensúlyozási, illetve a székrekedéses problémákra.
A bél mikrobiomját Parkinson-kórban gyógyszeresen is lehet befolyásolni. Az antibiotikumok közül jelenleg a doxiciklin és a ceftriaxon van klinikai vizsgálatban.
A doxiciklin esetében a levodopával történő együtt adagolás kapcsán vizsgálják a betegség tüneteinek javulását, míg a ceftriaxon kapcsán kifejezetten a Parkinson-kórhoz kapcsolódó demencia ellenes hatást nézik (korábban igazolták az asztrocitákra gyakorolt védő hatását).
A nem antibiotikum vegyületek közül az antidiabetikus metformin és a gyógyszerként még nem alkalmazott szkvalamin a jövő jelöltjei.
A metformin alacsony dózisainál kisebb a Parkinson-kór kialakulása cukorbetegeknél, míg magasabb dózisban nincs ilyen védő hatása.
Klinikai vizsgálatok alapján a szkvalamin helyreállítja a rendellenes vastagbél motilitást és Parkinson-kóros betegeknél hatékonyan korrigálja az olyan hosszútávú funkcionális zavarokat, mint a székrekedés.
Fontos szerepe lehet a mikrobiom helyreállításában a táplálkozásnak. A magas zsír- és cukortartalmú nyugati diéta diszbiózist okoz és összefügghet a Parkinson-kór kialakulásával. Ezzel szemben a mediterrán étrend, amely gazdag zöldségekben, olajos magvakban, olívaolajban, teában és kávéban, neuroprotektív hatást fejt ki, és csökkenti a napi levodopa-dózist. Emellett gátolja a trimetilamin- N-oxid (TMAO) keletkezését is, amin keresztül javítja a Parkinson-kóros betegek depressziós, székrekedéses és nappali álmossággal járó panaszait.
A fentiek alapján a Parkinson-kór mikrobiomon keresztüli terápiája és megelőzése nem tűnik lehetetlennek, ugyanakkor további klinikai vizsgálatokra van szükség a pontos és célzott beavatkozások elvégzéséhez.
Az viszont az eddigiekből is látszik, hogy a bél egészségének megőrzése önmagában nagy jelentőséggel bír a betegség megelőzésében.
Dr. Gáspár Róbert
2024. július
