Az adaptogének képesek növelni a káros hatásokkal, különféle stresszorokkal szembeni ellenállóképességet.
Az adaptogén elnevezést Nyikolaj Lazarev orosz farmakológus alkotta meg az 1940-es években az adaptare (latin, alkalmazkodni) és a genes (görög, valaminek az eredménye) szavakból.
Azokat a növényeket tekintjük adaptogénnek, amelyek
Az adaptogén hatás nem rendelhető hozzá egyetlen vegyülettípushoz. Az adaptogén növények ismert hatóanyagai kémiailag különbözőek – a legvalószínűbb az, hogy a nagyon komplex adaptogén hatás nem egy vagy néhány, hanem nagyon sok különböző vegyület összhatásaként alakul ki.
Az adaptogén növényeket a modern gyógyászatban a fizikai vagy pszichés stresszhez való adaptáció elősegítésére alkalmazzák. A stresszhez való alkalmazkodás, hatásainak kivédése az életkor előrehaladtával egyre nagyobb terhet ró a szervezetre, de az adaptáció képessége egyénenként eltérő. Ezzel magyarázható, hogy egyeseknél egész fiatalon jelentkeznek olyan, civilizációs kórképeknek nevezett, kialakulásukban a stresszel összefüggő betegségek, mint az irritábilis bél szindróma.
A stresszelmélet kidolgozója, az adaptációs szindróma első tanulmányozója, a többször Nobel-díjra jelölt Selye János volt. Ő mutatta ki, hogy egy kis intenzitású stresszor rendszeres alkalmazása nem specifikusan növelte a rezisztenciát más stresszorokkal szemben is (pl. a rendszeresen alkalmazott hőstresszel meg lehetett akadályozni a hisztaminnal kiváltott bélgyulladást). A túlzott mértékű stresszel azonban a szervezet előzetes kondicionálás után sem tud megbirkózni, ami végül a károsodásához vezethet.
Selye szerint az ún. általános adaptációs szindrómának három fázisa van:
Az adaptogén növények az adaptációs szindróma rezisztencia fázisát nyújtják meg, azaz a szervezet hosszabb ideig képes alkalmazkodni a stresszorhoz. Így a fizikai vagy szellemi teljesítmény kevésbé romlik és a szervezet károsodása is elodázható. Stresszhelyzetben gyakori a stimulánsok (pl. koffein) alkalmazása a teljesítőképesség, az ellenállás fokozására. Ezek a szerek azonban az adaptogénekkel ellentétben csak rövid ideig fokozzák a rezisztenciát, amit gyors kimerülés követ.
Bár az adaptogén növényeket leginkább a kínai gyógyászatban alkalmazták, a tudományos kutatások a Szovjetunióban kezdődtek, és hosszú ideig titkosan folytak. Kis késéssel megindultak a nyugati világban is azok a vizsgálatok, amelyek olyan, tradicionálisan, akár évezredek óta használt gyógynövények hatásosságára adtak magyarázatot, mint például a ginzeng.
Bár az adaptogén hatás állatkísérletekben és részben humán vizsgálatokban is bizonyított, a hátterében lévő komplex mechanizmusok gyakran még ma is kevéssé ismertek.
Az adaptogének hatásukat a hormonrendszer befolyásolásával, a sejtek anyagcseréjének megváltoztatásával és az immunrendszerre hatva fejtik ki. A hormonrendszeri hatás (elsősorban a stresszhormon, a kortizol szintjének csökkentésével) főleg a pszichés stresszel szembeni ellenállóképességet fokozza, de a fizikai teljesítmény megőrzésében is szerepe van.
A sejtek anyagcseréjének bonyolult befolyásolásával magyarázható a fizikai stresszhez történő adaptáció javítása. Az immunrendszeri hatás (amelyet tévesen „immunerősítésnek” neveznek) a stressznek való kitettség esetén is biztosítja a megfelelő védekezést a kórokozókkal szemben – azaz tartós stressz esetén csökkenti a megbetegedés kockázatát.
Az adaptogének egyik jellemző tulajdonsága, hogy enyhe streszszorokként („jó” stresszorként) működnek, és kiválthatják a stresszre adott védő válaszokat. Erre példaként szolgálnak a ginzeng hatóanyagai, a ginzenozidok vagy a Rhodiola rosea kivonata, amelyek képesek csökkenteni a kortikoszteroidok felszabadulását külső, intenzívebb stressz hatására.
Ez a hatás kicsit hasonlít a védőoltásokéra: egy enyhe, a szervezetet nem károsító hatás biztosítja a felkészülést a potenciálisan károsító behatásra. Az enyhe (túlélhető) stressz egyfajta „immunitást” alakít ki a későbbi stresszhatásokkal szemben. Ez a fokozott ellenállóképesség azonban nem tartós (az immunitással ellentétben), ezért az adaptív állapot meghosszabbításához az adaptogének újbóli szedésére van szükség.
Összesen legalább 70 gyógynövényt sorolnak az adaptogének közé, ezek jelentős része azonban Magyarországon nem fordul elő a kereskedelmi forgalomban.
A ginzengkivonat vércukor- és szérumkoleszterinszint-csökkentő, vérnyomást csökkentő hatással is bír. A ginzenggel eddig több tucat humán vizsgálatot végeztek, amelyek többségében megerősítették a ginzeng adaptogén, teljesítményfokozó és immunmoduláló hatását. A vizsgálatokban a mentális és fizikai teljesítmény, valamint a hangulat javulását dokumentálták, de a szérumkoleszterin- és vércukorszint-csökkentő hatást is igazolják humán adatok.
Vérnyomást befolyásoló hatása leginkább normalizálóként értelmezhető: azt figyelték meg, hogy hipertónia esetén csökkenti, hipotóniában növeli a vérnyomást. Az ezzel kapcsolatos bizonytalanságok miatt azonban a ginzeng nem alkalmas magasvérnyomás terápiájára.
Érdekes megfigyelés, hogy a rendszeres ginzengfogyasztók körében a daganatos betegségek előfordulása mintegy 20-30%-kal alacsonyabb – ebben a kedvező hatásban azonban nem zárható ki egyéb életmódbeli tényezők szerepe.
Ezen kívül csökkenti a vércukorszintet és összetett módon hat a hormonrendszerre is.
A zömében a Szovjetunióban elvégzett humán vizsgálatok célja az volt, hogy megvizsgálják, a tajgagyökér hogyan növeli a teljesítményt különféle extrém helyzetekben, illetve mennyire alkalmas a károsodások kivédésére. Tanulmányozták például, hogy a tajgagyökér hogyan hat a fizikai és mentális terhelhetőségre, mennyiben segíti az alkalmazkodást a magas környezeti hőmérséklethez, a zajhoz, a hipoxiához.
A vizsgálatok (amelyek zömét ma már nem engedélyeznék etikai okokból) a drog adaptogén hatását mutatták.
A növény hatóanyagai (amelyek kémiailag igen különböznek a ginzengétól) ismertek, s részben hatásuk módja is. A ginzengtől eltérően a rózsagyökér elsősorban a pszichés stresszel szembeni ellenállóképességet fokozza, ezt klinikai vizsgálatokban igazolták. Stresszcsökkentő hatása révén javítja az általános közérzetet. Jelenleg a rózsagyökér az egyetlen adaptogén növény, amely monokomponensű gyógyszerként forgalomban van Magyarországon.
Állatkísérletekben megfigyelték a stresszválaszért felelős kortizol szintjének csökkenését. Mérsékelten csökkenti a vércukorszintet és a vérnyomást is. Klinikai vizsgálatokban szorongás- és stresszoldó hatását bizonyították, valamint enyhe antidepresszáns hatást is leírtak. Csökkentette a kimerültség érzését és serkentette a kognitív funkciókat. A növény kivonatával kezelt sportolók esetén növelte azok fizikai teljesítőképességét. Ez a növény, a rózsagyökérhez hasonlóan, elsősorban a pszichés stresszel szembeni ellenállóképeséget javítja.
Kimutatták, hogy a növény egyes vegyületei hatnak az öregedési folyamatokban szerepet játszó telomeráz enzimre – ennek alapján öregedésgátló hatását feltételezik, erre azonban egyelőre kevés bizonyíték van. Azt viszont több vizsgálat kimutatta, hogy sztrókot vagy szívinfarktust követően a csüdfű alkalmazása csökkenti a fáradtságot, javítja az életminőséget, valamint gyorsítja a regenerációt.
A gyógyászatban alkalmazott adaptogének egy részének hatásosságáról mára elegendő tudományos bizonyíték gyűlt össze ahhoz, hogy gyógyszerként kerülhessenek forgalomba. Ez a megállapítás elsősorban az ázsiai ginzengre és a rózsagyökérre érvényes. Előbbi a fizikai és pszichés stressz esetén, utóbbi főként pszichés stressz esetén hatásos. A többi adaptogén növény vizsgálata folyamatban van, s ezek mindegyike rendelkezik olyan előnyös és specifikus tulajdonságokkal, amelyek révén, humán igazolás esetén ezek a fajok is a terápia értékes eszközeivé válhatnak.
Dr. Csupor Dezső
2023. május 12.
