A láz oka leggyakrabban valamilyen, vírusok vagy baktériumok által okozott fertőzés. Olyan betegségek (pl. megfázás, influenza) is lázzal járhatnak, amelyekre nincs igazán hatásos oki terápia – ilyen esetekben a láz segítheti a gyógyulást.
A láz közvetlen oka az, hogy a fertőzésre adott immunrendszeri reakció részeként a fehérvérsejtekből citokinek, pirogén (lázkeltő) hatású anyagok szabadulnak fel, amelyek a hipotalamusz hőszabályozó központjában megemelik azt a hőmérsékleti célértéket, amelyet a szervezet igyekszik elérni.
A bőr erei összehúzódnak, borzongás, hidegrázás jelentkezik, miközben a testhőmérséklet emelkedik. Ha a célérték megvalósul, a hőmérséklet-emelkedés megszűnik, a bőrerek kitágulnak, a hőtermelés és hőleadás egyensúlya magasabb szinten stabilizálódik.
A fokozott hőtermelés az anyagcsere gyorsulását, a szív fokozottabb teljesítményét igényli, ezért a tartós láz kimeríti a szervezetet. Ehhez az izzadás következtében kialakuló elektrolitvesztés és kiszáradás is hozzájárulhat.
Van-e haszna a láznak?
Ha a láz fertőzés következtében alakult ki, ha nem tartós és ha a testhőmérséklet-emelkedés nem extrém magas, a válasz egyértelműen igen.
Az immunrendszer egyes komponensei (interferontermelés, limfocitaproliferáció) aktívabbak magasabb hőmérsékleten, ráadásul bizonyos kórokozók szaporodása lassul a láz hatására.
Az immunválasz szempontjából ideális a 38-39 Celsius fokos hőmérséklet, azaz a láz (az előzőkben említett megkötésekkel) egyáltalán nem hátrányos a gyógyulás szempontjából.
Elméleti oldalról közelítve, az evolúciós szempontok is amellett szólnak, hogy a láz hasznos. A fokozott energiafelhasználással járó folyamatok ugyanis tartósan csak akkor maradhatnak fenn, örökítődhetnek tovább, ha a túlélést szolgálják.
Mikor káros a láz?
Ha tartósan nagyon magas a testhőmérséklet, a láz káros hatásai felülmúlják az előnyöket. Azokban az esetekben is káros a láz, amikor a magas testhőmérséklet nem segíti a gyógyulást – allergia, autoimmun betegségek, daganatos kórképek, köszvény, tályog, agysérülés és még egy sor kórkép egyaránt okozhat lázat.
Ezekben az esetekben, továbbá a fertőző betegségekhez társulóan kialakult tartós, magas láz gyógyszeres beavatkozást kíván, vagy egyéb módszerekkel csillapítandó.
Veszélyes-e a láz gyermekkorban?
A gyermekkorban kialakuló magas lázat sokáig veszélyesnek tartották, a lázgörcs, sőt, az agykárosodás veszélyétől tartva. Ma már túlhaladottak ezek a nézetek, és a gyermekek lázcsillapításával kapcsolatos ajánlások is változtak. A gyermekek esetén ugyanaz érvényes, mint felnőtteknél: a láz nem feltétlenül káros, sőt, gyorsíthatja a gyógyulást.
Bár a láz oka leggyakrabban vírusos légúti fertőzés, az okok sokfélék lehetnek.
Ha a lázat egyéb tünetek is kísérik (pl. fülfájás, köhögés, húgyúti panaszok, emésztési panaszok, nyirokcsomó-duzzanat), orvoshoz kell fordulni a pontos okok kiderítése és a célzott kezelés érdekében.
Ha csecsemőknél jelentkezik láz, minden esetben orvoshoz kell fordulni. Veszélyes az a tévhit, amely szerint a fogzás lázat okozhat. Valójában fogzás idején legfeljebb pár tized fokkal emelkedhet a testhőmérséklet, ezért láz esetén mindig szükséges azonosítani a valódi okot.
Védőoltások után kialakulhat láz az immunválasz eredményeként. Mivel ez normális reakció, csillapítására nincs szükség, s különösen indokolatlan a lázcsillapítók preventív adása oltás előtt vagy után. A lázcsillapítás gyakori motivációja az ún. lázgörcs megelőzése. A lázgörcs valójában nem a láz következménye, hanem a lázat kiváltó fertőzésé, helyesebb lenne infekció provokálta görcsnek nevezni. Ebből adódóan a lázgörcs nem előzhető meg és nem kezelhető lázcsillapítókkal.
Hogyan kell lázat mérni?
Látszólag értelmetlen a kérdés, pedig a lázmérés módja alapvetően determinálja a kapott eredményt. A pontos eredmény alapfeltétele, hogy jó minőségű eszközt használjunk. Erre garancia, ha orvostechnikai eszközként forgalomba került hőmérőt alkalmazunk – a kétes weboldalakról megrendelt filléres hőmérők esetén ebben nem lehetünk biztosak.
Sokan csak a kontakthőmérőket tartják megbízhatónak, de ha rendeltetésszerűen alkalmazzák, (bizonyos megkötésekkel) az érintés nélküli hőmérők is hiteles eredményt adnak. Ezek használatánál szigorúan be kell tartani az ajánlott távolságot, illetve azon sem kell meglepődni, ha a téli hidegben átfázott illető homlok hőmérséklete kihűlésre utal...
A testhőmérséklet mérésének módja, ideje és helye jelentősen befolyásolja a mért eredményt. Felnőtteknél leggyakrabban hónaljban, csecsemőknél gyakran végbélben történik a hőmérsékletmérés – utóbbi, bár nem kellemes, de a legmegbízhatóbb módja a csecsemők lázmérésének.
Hónaljban számos tényező (pl. izzadás) befolyásolhatja a mért értéket, a gyerekeknél pedig a hőmérő kimozdulása teheti megbízhatatlanná az eredményt. A hazai ajánlás szerint egyéves kor alatt végbélben, egy és három éves kor között végbélben vagy hónaljban, három év felett hónaljban javasolt lázat mérni.
Hol kezdődik a láz?
A test normál hőmérséklete 36–37 °C között van; közmegegyezés szerint a 37–38 °C közötti testhőmérséklet hőemelkedés, a 38 °C feletti pedig láz. Ez hónaljban történő mérés esetén igaz, végbélben mért hőmérsékletnél a határértékek fél fokkal magasabbak.
| Hónaljban mért értékek: | Végbélben mért értékek: |
| • 36–37 °C normális testhőmérséklet • 37–38 °C hőemelkedés • 38–39 °C mérsékelt láz • 39–40,5 °C magas láz • 40,5 °C felett igen magas láz | • 36,5–37,5 °C normális testhőmérséklet • 37,5–38,5 °C hőemelkedés • 38,5–39,5 °C mérsékelt láz • 39,5–41 °C magas láz • 41 °C felett igen magas láz |
Hogyan kell csillapítani a lázat?
2011-ben a hazai Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium új lázcsillapítási protokollt adott ki, amelyben hangsúlyos a lázcsillapítók indokolatlan alkalmazásának visszaszorítása. Ezeknek az elveknek a gyakorlatba ültetése azonban nem könnyű: nemcsak a szülők nyúlnak túlságosan könnyen a lázcsillapítókhoz, hanem a szakemberek sem mindig az ajánlásoknak megfelelő tanácsokkal látják el a beteg gyermekek szüleit.
Pedig a lázcsillapító-túlhasználat következményei súlyosak lehetnek, elegendő csak a vese- és májkárosító hatásra gondolni. És emellé nem társítható terápiás előny, ha rutinszerűen, szakmailag valójában indokolatlan módon használják a lázcsillapítókat.
Kisebb hőemelkedés, virális légúti megbetegedéshez (megfázáshoz) társuló, nem túlságosan hosszú ideje tartó láz esetén indokolatlan a lázcsökkentés. Sokan a gyógyulás felgyorsításának céljával alkalmaznak lázcsillapítót – ennek indokoltsága ugyanakkor nem alátámasztott, sőt, bizonyos esetekben a gyógyulás lassulhat is, illetve a folyamatos lázcsillapítás elfedheti a betegség tüneteit, ami megnehezítheti az orvos munkáját.
A hazai hivatalos ajánlás szerint lázcsillapító gyógyszer rutinszerű adása jó közérzetű gyermekek esetében nem indokolt, ha a láz csillapításának egyedüli javallata a testhőmérséklet csökkentése. Akkor kell a gyógyszeres lázcsillapítást mérlegelni, ha a lázas gyermek közérzete rossz. Felnőttek lázcsillapításával kapcsolatban nincsen hasonló ajánlás, azonban ebben a korcsoportban is érvényes: pusztán magas testhőmérséklet nem elegendő indok a lázcsillapítás megkezdésére.
Ha a beteg rosszul érzi magát, elesett, indokolt a láz mérséklése, csakúgy, mint a fokozott kockázatú, krónikus betegségben szenvedőknél (súlyos szív- és tüdőbetegek, anyagcserezavarban, idegrendszeri kórképekben szenvedők), valamint, ha a tartós láz miatt fennáll a kiszáradás és az elektrolitzavar esélye (nagyfokú kiszáradás, súlyos folyadékhiány vagy elektroliteltérések).
Mivel csillapítható a láz?
Gyógyszerészek számára talán ez a legkönnyebb kérdés, és az elérhető hatóanyagok és gyógyszerek választéka is széles.
Nemzetközileg a leggyakrabban alkalmazott hatóanyagok a paracetamol (acetaminofen) és az ibuprofen. Hazánkban elterjedten alkalmazzák a metamizolt is. A szalicilátok alkalmazását korlátozza, hogy gyermekkorban (12 éves kor alatt) a Reye-szindróma veszélye miatt nem alkalmazhatóak. A lázcsillapítókkal kapcsolatos legfontosabb tanács, hogy a beteg mindig tartsa be az ajánlott dózist. A különböző hatóanyagok váltogathatók, de a gyógyszerek egyszerre nem vehetőek be. Ha előírásszerű használat mellett nem érhető el a beteg állapotának javítása, orvoshoz kell fordulni!
A lázcsillapító gyógyszerek hatása kiegészíthető a fizikális hőmérsékletcsökkentés módszereivel. Sokan (tévesen) azt gondolják, hogy a lázas ember további izzasztással gyógyítható – ezzel szemben az segít, ha lehetővé tesszük a hőleadást. Ennek egyszerű módja, ha a beteg vékonyabb takarót kap vagy kevésbé bugyolálja be magát. A hűtőborogatás, hűtőfürdő csak akkor és csak olyan mértékben alkalmazható, ami a betegnek kellemes. A hűtőfürdőnél fontos, hogy kezdő hőmérséklete ne legyen alacsonyabb a beteg testhőmérsékleténél – a víz lassan hűthető, de csak addig, amíg hőmérséklete nem válik kellemetlenné.
2022. december 7.
Dr. Csupor Dezső
