A betegség gyakorisága az életkor előrehaladtával nő. A felnőtt populáció mintegy kétharmadát érintenek visszeres panaszok, a súlyosabb formák kb. 5%-ban fordulnak elő, míg a vénás betegség legsúlyosabb formája, az lábszárfekély (ulcus cruris) 1-2%-ban fordul elő.
Mivel a visszeresség progrediáló betegség, az időben megkezdett kezelésnek nemcsak a beteg életminőségének javítása, hanem az állapotromlás megakadályozása szempontjából is jelentősége van.
A betegség okai
A visszérbetegségek kialakulásában fontos szerepe van az örökletes tényezőknek. A betegek 70%-ánál a szülőknél is fellelhető a betegség, ha pedig mindkét szülő érintett, a visszérbetegség megjelenésére az esély 90%.
A betegség kockázata fokozott idősebb korban, nőknél (rizikója a szülések számával növekszik), túlsúlyosaknál és álló munkát végzőknél, valamint egyes krónikus betegségek esetén (cukorbetegség, ízületi betegségek).
Ha súlyosabb vénás panaszok jelentkeznek, felmerül a felületes, illetve mélyvénás trombózis lehetősége. Utóbbi kockázata is részben genetikailag determinált, de a rizikót fokozza a tartós mozgáshiány, a hosszú repülőút, a rosszindulatú megbetegedések, a dohányzás és a fogamzásgátló-szedés.
A visszérbetegség típusai
A visszerek (azaz a vénák) – a hajszálerektől a nagy visszereken át a gyűjtővénákig – eltérő átmérőjű és funkciójú erek összessége. Ha a visszerek károsodnak, nem tudják kellő hatékonysággal betölteni feladatukat. Ha az erek fala és a vénabillentyűk károsodnak, a vénák kitágulnak, a billentyűk rosszul zárnak, emiatt a vér pangani kezd. Mindez nyomásfokozódáshoz, ödéma kialakulásához és egyéb tünetek jelentkezéséhez vezet. Ha a páciens kötőszövetei veleszületetten gyengék, nagy az esélye a felületes visszeresség kialakulásának, ami aranyér és sérvek fokozott kockázatával párosul. Ilyen esetben kékes, pókhálószerűen kirajzolódó vagy kidagadó erek jelennek meg, leggyakrabban a lábakon, s ez nem csak esztétikailag lehet zavaró, de fájdalommal is járhat. Ezen kívül a láb zsibbadása, lábikragörcs, a vénák környékének viszketése is megfigyelhető, és jellegzetes tünet a lábfeszülés érzése (nehézláb-érzés).
Ha a betegség a mélyvénákat is érinti, a keringési pangás jelentősebb, és emiatt komoly fájdalommal járó mélyvénás trombózis is kialakulhat. A hirtelen fellépő végtagfájdalom esetén gondolni kell ennek a lehetőségére is, és a beteget sürgősen orvoshoz kell irányítani a diagnózis tisztázása érdekében. Ha a vénás pangás tartós, a láb bőre oxigénhiányos állapotba kerül, elvékonyodik, barnásan elszíneződhet, s fokozódik a fertőzések kockázata, valamint a láb fekélyessé válik. A fekélyes sebek gyógyulása lassú, éppen a rossz oxigénellátásból adódóan. Mindez nemcsak komoly fájdalom forrása, hanem a trombózis kockázatát is fokozza. Ha a kialakuló vérrög (trombus) leválik, embóliát okozhat a test más részein, például a tüdőben.
A gyógyszerész feladata
Ha a beteg visszeres panasszal tér be a gyógyszertárba, a gyógyszerész számos, vény nélkül is alkalmazható eszközt, szert javasolhat a tünetek enyhítésére.
Mindenekelőtt azonban ki kell zárni (ha a tünetek alapján indokoltnak tűnik, orvosi vizsgálattal) a trombózist, mivel az azonnali orvosi beavatkozást igényel.
A visszeresség kezelése komplex, és a gyógyszereken túl fizikai eszközök alkalmazását és életmódbeli tényezőket is magában foglal. Utóbbiaknak nemcsak a már kialakult visszeresség, hanem a betegségre való hajlam vagy a kockázat (pl. terhesség, álló munka) esetén is jelentősége van.
A kompressziós gyógyharisnya már kialakult betegség esetén a kezelés egyik fontos eszköze. Feladata, hogy helyettesítse az érfalak elvesztett feszességét.
A megfelelő méretű gyógyharisnya kiválasztása igen fontos, mint ahogy az is, hogy a harisnyát fekvő helyzetben kell felhúzni, mielőtt a vénák telítődnének.
A gyógyharisnya kiválasztása, alkalmazásának elrendelése orvosi hatáskör.
Gyógyszerek és étrend-kiegészítők
A gyógyszeres kezelés, amely a kompressziós harisnyával kombinációban alkalmazandó, az érfalak állapotának megőrzését, az állapotromlás lassítását célozza.
A vénafalak átjárhatóságának mérséklése az ödéma és a gyulladás csökkenéséhez, a szubjektív tünetek mérséklődéséhez vezet. A hatóanyagok egy része a károsodás mértékét is képes mérsékelni, valamint a gyulladásra is hatnak.
A legtöbb gyógyszerhatóanyag növényi eredetű. A flavonoidokon (diozmin, heszperidin) és származékaikon (troxerutin, monoxerutin) kívül alapvető szerepe van egyes szaponintartalmú növényeknek (vadgesztenye, szúrós csodabogyó). Ezek hatásosságát klinikai vizsgálatok is alátámasztják, és a hivatalos terápiás ajánlásokban is megtalálhatóak.
A flavonoidokon belül speciális csoportot képeznek a mikronizált flavonoidok, amelyek jobb felszívódással jellemezhetők. A termékek összetevői között megtalálható a C-vitamin, amelynek kulcsszerepe van a kötőszövetek egészségében. A szintetikus hatóanyagok között említhető a kalcium-dobezilát, amely a kapil-lárisok átjárhatóságát mérsékli.
Az említett hatóanyagok (a kalcium-dobezilát kivételével) étrend-kiegészítők komponenseként is megtalálhatók a forgalomban. Ezek a vegyületek hosszú távon is biztonságosan alkalmazhatók, így étrend-kiegészítőként való alkalmazásuk nem hordoz különösebb kockázatot (feltéve, ha a termékek jó minőségűek).
Elméletileg a gyógyszerekkel teljesen ekvivalens étrend-kiegészítők is forgalomba kerülhetnek, azonban utóbbiak dózisa nem feltétlenül a terápiás tartományban van. Mindezen túl az étrend-kiegészítők hatásosságát nem támasztják alá klinikai vizsgálatok, s ezzel összefüggésben ezeket a termékeket gyógyhatással javasolni nem is lehet.
A készítmények mindazonáltal szerephez juthatnak olyan esetekben, amikor a betegek tüneteik enyhítésére keresnek készítményt. Ha a beteg az étrend-kiegészítők közül választ készítményt, a gyógyszerész feladata, hogy olyan terméket ajánljon, amely – dózisa alapján – alkalmas lehet a várt hatás kiváltására.
Dr. Csupor Dezső
2022. szeptember 5.
