Mi az, ami egy fiatalt inspirál és motivál abban, hogy ezt a pályát válassza? Gondolom, fontos az elhivatottság, de a legtöbb ember a segíteni akarását kiéli a mindennapokban, az, hogy akár orvosként vagy gyógyszerészként hivatásának válassza ezt a pályát, az nem mindennapi dolog.
Én rettenetesen szerettem a kémiát, nagyon beleástam magam, és érettségi után egyértelműnek tűnt, hogy gyógyszerészetet tanulok tovább és ebben mindenki támogatott.
De a fiamnál már nem így volt, ő a piaristákhoz járt, és meglepetésként érte a vezetőséget, hogy gyógyszerész akar lenni. Sőt, az osztályfőnöke, aki a rendfőnöke és igazgatója is volt az iskolának, megkérdezte tőlem, hogy ugye nem akarom gyógyszerésznek adni a fiamat? Azt mondta, hogy az egy elnőiesedett szakma és nem övezi semmilyen megbecsülés.
Én megmondtam neki, hogy biztosan téved, mert a mi munkánkat komoly megbecsülés övezi, a fiam ezt nap mint nap tapasztalhatta a gyógyszertárunkban a betegekkel való találkozás során, és az én munkaszeretetem is példaértékű lehetett a számára. Végül az iskola is belenyugodott a döntésébe. Később gyógyszertechnológiára és hatástanra specializálódott. Nagyon örülök, hogy a menyem is orvos, így mindketten szakmabeliek.
Van két unokám, remélem, hogy majd ők is gyógyszerészek lesznek és tovább viszik ezt a szép és kitűnő hivatást.
Említette, hogy szinte a kezdetektől partneri kapcsolatban áll a PHOENIX Pharma Zrt.-vel.
Egy gyógyszertár számára talán az ellátás biztosítása a legfontosabb feladat, mert ha nincs gyógyszer, nem tudsz mit adni a betegnek. Kulcsfontosságú, hogy egy olyan nagykereskedő legyen a partnerünk, aki mindent tart – minden gyógyszert, minden szortimentet – és azt egy helyről meg lehet rendelni. És legyünk őszinték, egy gyógyszertár életében a gazdaságosság is rendkívül fontos, minden nap csak annyit rendelhetünk, amennyit a betegeknek oda tudunk adni. Így a beteg is jól jár, ugyanakkor a nagykereskedő is, mert ugye hát ez egy kereskedelem, de nagyon magas szintű kvalifikációval, tudással és gyógyszerészi szellemiséggel.
Ha jól értem, akkor a nagykereskedő óriási előny az ellátásban. De mi van akkor, ha valami probléma adódik, például valamilyen oknál fogva vissza kell küldeni egy terméket.
Hogyan tudnak visszajelzést küldeni, vagy esetleg reklamálni?
Azt kell mondjam, hogy ez a kapcsolat ide-oda nagyon jól működik. Azért is választottuk ezt a nagykereskedőt, mert mindig problémamentes velük a kommunikáció. Előfordulhatnak hibák, hisz mindenütt van hiba, ahol emberek dolgoznak, de itt sokkal kevesebb a probléma, mint a többi nagy cégnél. Ezért a gyógyszereink szinte 80%-a a PHOENIX Pharmától érkezik, napi két szállítással, pontosan, időre. Ha véletlenül elakadnak, mert nagy a forgalom vagy valami meghibásodik – ami azért nagyon ritka – akkor telefonálnak vagy írnak egy emailt, hogy emiatt vagy amiatt késik a szállítás. Így pontosan tudjuk, hogy mikor érkeznek, ami megkönnyíti a munkát, mert a megadott időre készen tudunk állni a gyógyszerátvételre.
A gyógyszertárvezetés és a család mellett jut ideje másra is?
Igaz, hogy nagyon kevés időm van, de egész életemben voltak hasznos hobbijaim, mivel ezek nagyon feldobnak és ki is kapcsoltak egyben. A húgom tíz évig élt Spanyolországban, Andalúziában – ez egy olyan vidék, amit ha egyszer megpillant az ember, akkor ott marad a szíve. Amikor ott jártam látogatóban, egy kétéves forma gyerek megkérdezte az édesanyjától, hogy mi a baja a néninek, miért nem tud beszélni? Akkor eldöntöttem, hogy megtanulok spanyolul, és habár nincs szükségem nyelvvizsgára, de leteszem a felső fokot. Eleinte nagyon nehéz volt, szinte fájt az agyam, egyszerűen be voltam rozsdásodva, de mára már megedződtem, és nyelven keresztül megismertem egy csodálatos kultúrát is. Ez nekem nagyon sokat jelent, most már spanyol könyveket olvasok és a Netflixen felirat nélkül tudom nézni a spanyol filmeket.
Előfordult már, hogy a gyógyszertárban hasznát vette a spanyoltudásának?
Igen, nagyon sok nagykövetségi alkalmazott lakik itt a 12. kerületben, vannak spanyolok, dél-amerikaiak, kubaiak és mexikóiak is. Ha észreveszem, hogy valaki nem tud jól magyarul, akkor megkérdezem, hogy "¿Hablas español?". És ha azt válaszolja, hogy hogy "sí, sí", akkor tovább folytatjuk spanyolul. Ez számomra boldogság. És őszintén remélem, hogy a nyugdíjas éveimben is ugyanilyen aktívan és ilyen magas szinten tudom majd a kedves betegeinket és a hozzánk betérő vendégeket ellátni.
Kalmár András
2023. június 2.
