Édesapám nagynénjének férje, Tóth Pál volt az első gyógyszerész a családban, neki Recsken és Parádfürdőn voltak patikái. Miután 1950-ben államosították a családi gyógyszertárainkat, édesapámat, Dénes Lajost a Heves megyében található apci patika vezetésével bízták meg.
Rövidesen édesanyám, Vanó Margit frissen végzett gyógyszerészként csatlakozott hozzá. Én már ott születtem, ott töltöttem a gyermekéveimet. Egyébként, ha valaki kíváncsi a családunk történetére, a Dictum Kiadó gondozásában 2004-ben megjelent a Magyar gyógyszerészek, magyar sorsok című antológia, melyben részletesen megörökítették Dénes Lajos családjának történetét. (A könyv elérhető az interneten és rendkívül izgalmas olvasmány – a szerk.)
Édesapám az ország legidősebb gyógyszerészeként hunyt el 2017-ben, 101 és fél éves korában, teljes szellemi frissességben.
De visszatérve a gyerekkoromra, a lakásunk egy épületben volt a patikával, így én játszótérnek tekintettem az officinát, a labort, a padlást, az egész házat.
Ugyanakkor nekem a gyógyszertár elsősorban színeket és illatokat jelentett. Színeket azért, mert amikor édesanyám bevizsgálta a magisztrális anyagokat, különböző színű reakciók jöttek létre a kémcsövekben, és ez engem teljesen lenyűgözött. Amikor nagyobb lettem, megengedték, hogy patendulában talkumot keverjek össze vízzel, amihez néhány, patikában használatos színes kristályt hozzáadva a szivárvány összes színét előállíthattam.
Talán azért fogtak meg ennyire, mert én egy kicsit mindig művészlélek voltam, szépen rajzoltam, hét évig hegedültem is, a helyi zeneiskola zenekarában a koncertmesterségig vittem. De nem szerettem gyakorolni, úgyhogy a zenei pályát aztán átengedtem a nálam elhivatottabbaknak.
Hosszú évek után Ditta lányom felújíttatta a születésnapomra a hegedűmet, ezzel is ösztökélve engem, hogy újra vegyem kézbe a hangszert. Úgyhogy elkezdtem újra hegedülni, egészen az alapoktól kezdve, mivel nagyon sok évet kihagytam, és az ujjaim sem úgy mozognak már, mint régen. De az a lényeg, hogy újra játszom.
Nem, gyógyszerész. Ő a negyedik generáció a családban. Ez számára egyértelmű volt, ahogy számomra is, annak idején. Én az egri Gárdonyi Géza Gimnázium kémia tagozatán folytattam a tanulmányaimat, ezek után magától értetődő volt, hogy jelentkezem a gyógyszerész karra.
Aztán abban a szerencsében volt részem, hogy mind a szegedi, mind a budapesti egyetemnek hallgatója lehettem. Szeged azóta is a szívem csücske, Dittával állandó látogatói vagyunk a Szabadtéri Játékoknak.
Mindenképpen. Ditta musicalrajongó, így vele sokat járunk zenés darabokra, de a kortárs színházat, például Pintér Béla Társulatát is nagyon szeretjük, sok darabját láttuk.
Imádtam Szegedet, de nagyon távol volt a szülői háztól. Amíg én ott tanultam, a család Hevesről az időközben felépült parádi családi házba költözött. Édesanyám megpályázta és megkapta Salgótarján legnagyobb ügyeletes patikájának a vezetői jogát, de a tudományos munkákra is volt ideje, több megyében elfogadták az interakciós újítását.
Megfordult a fejemben, de minden másképpen alakult, mert friss államvizsgával a legendás szakmai műhelyként ismert Auróra utcai gyógyszertárba kerültem, dr. Vajda Róbertné, Zsuzsa néni szárnyai alá.
Ez a közforgalmú gyógyszertár egy hétemeletes rendelőintézet első emeletén helyezkedett el, ahol az orvosokkal napi szakmai kapcsolatban álltunk, így lehetőség nyílt újítások és tudományos előadások létrehozására is.
Zsuzsa néni iránymutatásával 1985-ben elindultam a XX. Rozsnyai Mátyás jubileumi emlékversenyen, amit meg is nyertem, azóta Rozsnyai-díjas gyógyszerész vagyok.
A pályaművem egy új gyógyszerforma volt, amelyet a pszoriázis terápia során alkalmaztam nagy sikerrel. Ez a készítményem bekerült a FoNo VII-es és VIII-as kiadásába is, Pertica dithranoli néven.
1956 nyarán az apci patikában
Jótékony célú gyógyszerész tea 1937-ben
2013 Karácsony
Dénes Lajos 100 éves
Négy gyógyszerész, egy születésnap
Dittával Malajziában
Ditta a gyakornokok között
Kollégák
Nem egészen. Inkább egy gyógyszerformát. Egy rudacskát honosítottam meg, amit korábban csak külföldön használtak. Az gyári készítmény volt, gyári alapanyagokkal, én pedig itthon magisztrális úton hoztam létre egy gyógyszeres rudacskát, olyan volt, mint egy ajakír.
Igen, aztán ’88-ban megszületett a lányom, aki később, ahogy említettem, a nagyszülők és az én büszkeségemre szintén a gyógyszerészi pályát választotta.
Ő hatástani szakgyógyszerész lett. Nagy örömmel és melegséggel tölt el, hogy nyolc éve kollégák vagyunk, ugyanabban a patikában dolgozunk Dittával.
Őt viszont még nagyon sok minden érdekli a gyógyszerészeten kívül. Most épp a Szegedi Egyetemen biológiát tanul levelező szakon, úgyhogy ki tudja, mit hoz még a jövő.
De visszatérve a pályámra, az Auróra utcai termékeny évek után 1994-től a Mohr Tamás egyetemi docens vezette Fitomed Gyógyszertárban folytattam a szakmai és tudományos munkát, három szakkönyv megírásában társszerzőként és szerkesztőként is közreműködtem.
Igen. Manapság, sajnos, kissé egysíkúvá váltak a magi receptek. A magisztrális gyógyszerkészítés visszaszorult, pedig kezdetben az volt a patikai munka alapja.
Édesapám idejében a gyári specialitások elfértek egy kis szekrénykében, de napjainkban ezek a készítmények lefedik a bőrgyógyászati problémák nagy részét, a stabilitásuk és az eltarthatóságuk pedig általában jobb, mint a magisztrális készítményeké.
Egy nagy álmom vált valóra márciusban, amikor Dittával eljutottunk Malajziába. Mivel kollégák vagyunk, ezt különösen nehéz volt összehozni, megszervezni a helyettesítéseket, de végül sikerült, és mondanom sem kell, csodálatos élmény volt.
Köszönet illeti az itthon maradt munkatársakat.
Szerettünk volna távoli tájakra eljutni, kiszakadni a hétköznapokból. Európai városokban már többször jártunk, gyermekkoromban a szülőkkel is sokat utaztunk az akkori lehetőségekhez mérten, de most tényleg nyakunkba akartuk venni a világot, más kultúrákat, vallásokat megismerni.
Malajziában megtalálható a buddhizmus, az iszlám, a kereszténység és a hinduizmus is. Dittát nagyon érdekli a vallásfilozófia. Madár- és állatparkokat is látogattunk, dzsungelt jártunk, korallokat, egzotikus halakat nézegettünk, mondhatom, igazán aktívan vakációztunk.
Amit még nagyon fontosnak tartok a jövőre nézve, illetve nagyon szerettem a múltban, az az utánpótlás nevelés. Már a diploma után feladatul kaptam két államvizsgás hallgató gyakorlati felkészítését és azóta is fogadunk magyar és külföldi hallgatókat. Ezt a tevékenységemet egyébként 2018. júliusában szakmailag is elismerték, a Semmelweis Egyetem Oktató Gyógyszerésze kitüntetést vehettem át.
Napjainkban már főleg Ditta foglalkozik a szakmai gyakorlaton lévőkkel, de ő a szakmai felkészítésen túl kulturális programokat is szervez velük közösen.
Komolyan hisszük, hogy ahhoz, hogy a hivatásunkat teljes odaadással gyakorolhassuk, szükség van intellektuális élményekre is.
És ezt a szemléletet igyekszünk továbbadni a fiataloknak.
Kalmár András
2024. november 21.
