A PHOENIX érdeklődése komoly volt, és nagyon meggyőzőek voltak azok a hosszú megbeszélések, amelyeken bemutatták szakmai tapasztalataikat a német gyógyszertárak ellátásában. A tulajdonosváltás sikeres volt, és már együtt kezdtük meg a szolgáltatásközpontú, mai értelemben vett gyógyszer-nagykereskedelem kialakítását: fokozatosan tértünk át a heti egyszeri szállításról a többszörire, majd napira, napi többszörire, és folyamatosan tudtunk fejlődni. A rengeteg befektetett munka révén nagyon örültünk, hogy sikerült elnyernünk a kollégák bizalmát, és a korrekt, támogató szakmai kapcsolat mellett jó emberi viszonyokat alakítottunk ki. Ezek is rendkívül fontosak, a mai napig őrzöm a sok közös program, utazás emlékét.
Mi volt ebben az időszakban a legnagyobb kihívás?
A privatizáció rengeteg szakmai és gazdasági kihívást jelentett, de a gyógyszerészek munkájának hála, nagyon sikeres folyamat volt. Ezenkívül a rengeteg változás kezelését említeném, a sorozatos árváltozások, támogatásváltozások, a gyógyszerkincs, a termékkör szédületes bővülését. A változások mind a gyógyszertárakban, mind a nagykereskedelmi munkában a működési struktúra változtatását kényszerítették ki, ami hozzájárult a hatékony, szolgáltatásalapú gyógyszerellátáshoz.
Mi az, amire a legbüszkébb a gyógyszerellátásért végzett feladatai közül?
A legbüszkébb arra vagyok, hogy munkatársaimmal együtt hozzá tudtunk járulni a mai modern gyógyszerellátási rendszer kialakulásához. A PHOENIX egy sor olyan szolgáltatást és logisztikai megoldást vezetett be és kínált már akkoriban is a gyógyszertáraknak, amelyek támogatták a gyógyszerészeket a privatizáció utáni időszakban. Ne felejtsük el, hogy a 90-es években is nagyon magas infláció és folyamatosan változó szakmai és jogi előírások között működött a gyógyszerellátási rendszer. Talán a bevezetett szolgáltatásoknak és a vevő-, illetve gyógyszerészközpontú gondolkodásunknak volt köszönhető, hogy szívesen fogadtak minket azokban a régiókban is, ahol korábban nem voltunk jelen. A gyógyszertári központok átalakulása mai szemmel is viharos folyamat volt, büszke vagyok arra, hogy mi a felszínen tudtunk maradni, sőt akvizíciókkal és organikus növekedéssel tovább tudtunk lépni. Fontos feladatunk volt ebben az időben az új telephelyeink munkájának átszervezése, hatékonnyá tétele. Ebben az időben alakult ki ugyanis a PHOENIX mai logisztikai struktúrája, Fót mellett átvettük a kecskeméti, a győri, a zalaegerszegi és a szegedi központok munkájának irányítását. A legnagyobb kihívás talán az északkeleti régióban várt minket. Különösen nagy eredmény volt a polgári új telephely létrehozása, amit zöldmezős beruházásként a nulláról építettünk fel.
A szakmai eredmények mellett a jó emberi, kollegiális kapcsolatokat tartom a legfontosabbnak: a munkatársaink felé a bizalom, a partnereink irányába pedig a korrektség és a segítőkészség a legfontosabb szempontok. Mindig közösen kerestük az eredményes működési lehetőségeket. Ebben nagy segítségemre voltak a PHOENIX-es munkatársaim a vállalati működés minden területén.
Hogy látja a gyógyszertárak mai helyzetét?
Sajnos nehéz helyzetben vannak a gyógyszerészek és a gyógyszertárak, hiszen a Covid miatti mérhetetlen leterheltség után most itt a gazdasági recesszió. Ugyanez igaz persze a nagykereskedőkre is. Hasonló helyzetben a múltban a két szektor mindig számíthatott egymásra. Bízom benne, hogy ez most is így van és így lesz.
Mit tanácsolna ma a gyógyszerészeknek?
Nagyon nehéz tanácsot adni, talán személyes emlékeket idéznék fel. A szüleim gyógyszerészek voltak, így patikában nőttem fel, és fel sem merült bennem, hogy más pályát válasszak. Az államosítás, a magántulajdon elvétele természetesen borzasztó volt számukra, de nem törte meg őket. Érdekes módon sosem hallottam, hogy ezen sajnálkoztak volna, pedig hét éven át bérlősködtek, hogy végül megvehessenek egy kis balatonfőkajári patikát. Mindig előre tekintettek, azt nézték, hogyan lehet boldogulni. Anyám Somogy megye második legnagyobb patikájának vezetője lett, apám pedig megyei főgyógyszerész és vállalatigazgató. Úgy gondolom, az örök értékek mindig átsegítenek bennünket a nehézségeken: azt kívánom, hogy a gyógyszerészek őrizzék meg a hitüket, a szakmaszeretetüket, a szakma különböző szereplői pedig fogjanak össze a közös ügyek mentén, a gyógyszerellátás érdekében. Kétségtelenül gond, hogy nincs elegendő utánpótlás, ezért népszerűsíteni kellene a gyógyszertári és a nagykereskedői munkát is: elhívni a fiatalokat, hogy belülről lássák meg a szakmánk szépségeit, hangolódjanak rá. Ezeket a nyílt napokat már a gimnazistáknál is meg kellene kezdeni, mert egyszerűen nincs szem előtt a szakma.
A világjárvány sem segített kicsit jobban testközelbe hozni a gyógyszerészetet?
A Covid mindenképpen emelt a gyógyszerész szakma presztízsén. Elég arra gondolni, hogy az emberek nehezebben jutottak el az orvoshoz, és a telefonos receptfelírás után a gyógyszerésszel tudták megbeszélni a terápia részleteit. Ez intenzívebb, fokozottabb kapcsolatot eredményezett a mindennapokban, de ez önmagában nem elegendő. Úgy gondolom, hogy a szakmai szervezeteknek, a kamarának többet kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia. Örvendetes, hogy vannak civil szervezetek, amelyek rá akarják irányítani a figyelmet a szakmára – így például a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány, amelynek magam is tagja vagyok. De szükség lenne célzott iskolai programokra is.
Mivel tölti mindennapjait aktív pályafutása után?
A családdal, az unokákkal, a barátokkal. Ismét járok színházba, koncertekre, a nyarak zömét pedig a Balatonon töltöm. De mindig örülök, ha megkeresnek a PHOENIX-től, hiszen büszke vagyok az utódaimra és mindazokra, akikkel együtt építettük fel a vállalatot. Májusban és szeptemberben is volt egy-egy ünnepség, ahol nagyon jó volt találkozni a régi munkatársaimmal. Szorítok Tamásnak és a PHOENIX-es kollektívának, hogy sikerrel vegyék az akadályokat. Biztos vagyok abban, hogy ez így is lesz.
2022. december 1.
