Rólunk

Hírek, közlemények

Ellenőrzés vagy támogatás?

Az NNGYK (és elődje, az OGYÉI) érdeme vitathatatlan abban, hogy ma Magyarországon európai színvonalú a gyógyszerellátás. Mindeközben az utóbbi években az ellenőrző hatóság szerepe is részben átalakult és a gyógyszerellátás szereplőinek támogatása került a fókuszba.
Dr. El Koulali Zakariás Országos Tisztifőgyógyszerészt kérdeztük erről, valamint a pályájáról, a gyógyszerellátás helyzetéről, gyógyszerészi kompetenciáról, illetve a jövő hónapban induló új NNGYK cikksorozatról.

Bizonyára megvoltak az előnyei annak, hogy magyar-marokkói családban született, például a francia-arab nyelvtudás, vagy a kettős kulturális identitás. Soha nem jutott eszébe, hogy pár évre visszaköltözzön a családjával, azért, hogy a gyermekei is megismerhessék azt a kultúrát, vagy más nyelveken tanulhassanak az iskolában?

Nem, valahogy ez soha nem merült fel, annak ellenére, hogy Marokkóban vannak a gyökereim, és büszke is vagyok rájuk. De én az apukámmal is mindig magyarul beszéltem, nem arabul. Most Magyarországhoz köt minden, család, hivatás, itt vagyok otthon. Nem azt mondom, hogy ha Marokkóban vagyok, akkor idegenként bolyongok, de jelenleg otthon csak Magyarországon érzem magam.
Persze fontosnak tartom, hogy a gyerekek tudják, hogy hol éltek az őseink, én hol születtem és nőttem fel, például most a nyáron is Marokkóba tervezünk utazni – bár négy gyerekkel nem lesz egyszerű.
Apukám 82 éves kora ellenére egy Vörös Félhold klinikát vezet Marokkóban, ahol aktívan sebészkedik is. Szerintem tőle örököltem a munkamániámat, elhivatottságomat.

Munkamániás? Az kell egy tisztifőgyógyszerésznek?

Nem is tudom. Azt gondolom, hogy ha szeretjük, amit csinálunk, a hivatásunkat, akkor könnyebben tudunk áldozatokat hozni. És én szeretem a munkámat és a hivatásomat. A gyógyszerészi hivatás egy segítő hivatás, az én feladatom is az, hogy segítsem a gyógyszerész társadalmat és a lakosságot.
Egyébként ez a második munkahelyem. Az egyetem után egy ferencvárosi patikában dolgoztam tizenegy éven át, csak aztán kerültem az OGYÉI-hez.
A gyógyszertár egy idős gyógyszerész tulajdonában állott, aki rendkívül nyitott volt, és szerette volna megtanítani az ott dolgozó kollégáknak, hogy ténylegesen miről szól a gyógyszerészet, a gyógyszertárvezetés. Ez egy nagyon jó, szép korszaka volt az életemnek, és szinte mindent, amit a közforgalomról tudni kell, azt ott tanultam meg.

Az követelmény, hogy egy tisztifőgyógyszerésznek legyen közforgalmú tapasztalata?

Hát, ha nem is követelmény, de nagyon ajánlott.
Az az igazság, hogy mi – többek közt – azt ellenőrizzük, ami ott történik. De hasonló a helyzet egy nagykereskedelmi tevékenységet ellenőrző inspektornál. Nem azt mondom, hogy nem lehet valaki inspektor úgy, hogy nincsen nagyker vagy egyéb gyógyszeripari tapasztalata, de csak akkor fogja ismerni a folyamatokat, ha látott már ilyet közelről.

Hogy működik az ellenőrzés?

A tisztigyógyszerészek tulajdonképpen A-tól Z-ig ellenőrzik a lakossági ellátást, engedélyezik a forgalmazó helyeket, a gyógyszertárakat, illetve az üzleteket. Ezen kívül mindenféle lakossági gyógyszerellátással kapcsolatos közérdekű és egyéb bejelentés kivizsgálását is mi végezzük. Holisztikus módon kezeljük a területet, és ezt a jelenlegi struktúra is támogatja, hiszen nem lehet teljesen függetlenül kezelni a gyógyszergyártást, a nagykereskedelmet és a lakossági gyógyszerellátást. Ezek összefüggő területetek, és komoly hatással vannak egymásra. Az ellenőrzéseket lényegében egy támogató szolgáltatásnak tekintem, a cél mindig az, hogy közösen javítsunk az ellátás színvonalán.

Hogyan változott ez az utóbbi időszakban?

Az elmúlt években nagyobb hangsúly került az ellenőrzési és azon belül a helyszíni ellenőrzési tevékenységre. Minden magára hagyott rendszer a rendezettség állapotából a rendezetlenség állapota felé halad.
Annak érdekében, hogy fenntartsuk és fejlesszük a lakossági gyógyszerellátás rendszerét, energia befektetésre van szükség, közösen kell dolgoznunk és energiát befektetnünk a lakossági gyógyszerellátó rendszer fejlesztése érdekében.
A fejlődés és a rend megtartásának egyik alapköve a folyamatos hatósági jelenlét. Ezért forszírozzuk a helyszíni ellenőrzéseket, ezzel is hozzájárulva az ellátás minőségének fejlesztéséhez. Volt olyan évünk a Covid előtt, amikor háromezer helyszíni ellenőrzést tartottunk, ami azt gondolom, hogy egy nagyon-nagyon szép szám.
Amikor egy ellenőrzést megtervezünk, nem az a célunk, hogy minél több hibát találjunk és bírságot szabjunk ki, hanem az, hogy kockázatelemzés alapján kitaláljuk, hogy hol lehetnek problémák. Mi úgy gondoljuk, hogy támogatni kell az ügyfeleinket, és a támogatás egyik formája az, ha mi ott a helyszínen átbeszéljük a problémákat, és megválaszoljuk a kérdéseket. Tehát egy ellenőrzés nem arról szól, hogy csattogtatják az ostort a kollégák, hanem inkább arról, hogy megpróbáljuk segíteni az ügyfeleket, a gyógyszerész kollégákat, az üzleteket. Konstruktív együttműködés a jó munkamódszer és nem az alá-fölé rendeltségi viszony.

Most, hogy mondja, sokszor beszélgetek gyógyszerészekkel, de soha egy rossz szót nem hallottam Önökről, sőt, vannak, akik kifejezetten lelkesen mesélnek az intézményről vagy a kollégáiról.... És ez igaz a nagykerekre is!

Ezt örömmel hallom és magam is ezt tapasztalom. De őszintén szólva, nagyon sok év munkája van ebben. Az az igazság, hogy nem annyira szerette a gyógyszerész társadalom a tisztigyógyszerészeket, mert korábban más szemlélet uralkodott. Nem az a feladatunk, hogy kiemeljük a rendszer hiányosságait és problémáit, hanem hogy segítsük továbbfejleszteni, tökéletesíteni. Nem a problémákra kell koncentrálni, hanem a jó megoldásokra és lehetőségekre.
Amire mi törekszünk, az egy konstruktív együttműködés.

Mert mi a cél? Az, hogy minden Magyarországon patikába járó ember hasonlóan magas színvonalú szolgáltatásban részesüljön.

A nagykerek, illetve a gyógyszergyártók is felismerték azt, hogy nem lehet se erős ipar, se erős nagykereskedelem, ha nincs jó értelemben vett szimbiózis az erős, nemzeti hatósággal.
Egy inspekció alkalmával nem csak azt mondjuk meg, hogy mit látunk javítandónak, hanem megpróbálunk segíteni, támpontot adni, hogy mi az, amin kellene változtatni. Az inspektor kollégáink az egész világot bejárják, Indiától kezdve Kínán keresztül mindenhova eljutnak, benne vannak a nemzetközi körforgásban. Ott vannak az EMA szakbizottságaiban is, tehát nemzetközi szinten össze tudják gyűjteni a jó gyakorlatokat, és segítenek azokat implementálni.
Egyébként messze az európai színvonal felett van a magyar nagykereskedelem, amit jól mutat, hogy idehaza nem fordult még elő hamísított gyógyszer a legális (zárt) ellátási láncon belül. Ez közös érdeme a teljes ellátórendszernek a gyártóktól egészen a gyógyszertárakig.

Mi az, ami most a legnagyobb kihívást jelenti az Önök számára?

A digitalizáció és a mesterséges intelligencia (MI). Ha ellenőrizni akarunk, akkor nekünk is fel kell rá készülnünk. A gyógyszerfejlesztésben már régóta alkalmazzák az informatikai megoldásokat, a segítségükkel megpróbálják megtalálni azokat a molekulákat, amik a legnagyobb valószínűséggel lesznek hatásosak. Elkerülhetetlen, hogy a gyógyításban is megjelenjen az MI, de itt a hangsúly azon van, hogy ez miként támogat egy szakembert – egy embert.
Az a radiológiai szoftver se találja ki magától, hogy mi a probléma oka, oda kell egy radiológus, egy onkológus, aki a végén kimondja, hogy valójában mi a baj. De persze, ha hipotézisekben gondolkodom, eljöhet az az idő, amikor nem kell orvos, mert majd egy gép megmondja a diagnózist, és nem kell gyógyszerész sem, mert az algoritmus megmondja a javallatot. Viszont nem hiszem, hogy ez néhány évtizeden belül be fog következni. Bármilyen módon is alakuljanak át a folyamatok – akár a gyógyítás, akár a gyógyszerellátás területén – orvosokra és gyógyszerészekre szükség lesz!

Sokat beszélnek ezzel kapcsolatban a telemedicináról is, ami kétségtelenül segíthet a városoktól távolabbi területek ellátásában, meg a világszerte tapasztalható orvoshiány leküzdésében. De ha már itt tartunk, ebben a vonatkozásban sok szó esik a gyógyszerészi kompetenciák kiterjesztéséről is, bár erről megoszlanak a vélemények.

Gyógyszerészként és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság alelnökeként is azt gondolom, hogy azért kell dolgoznunk, hogy a gyógyszerészi kompetenciákat bővítsük. Azt szeretnénk, hogy a gyógyszerészek minél jobban tudják támogatni a gyógyítást, gyógyszertáron belül és kívül.
Meg kell csak nézni egy intézeti gyógyszertárat, hogy hogyan működnek a klinikai szakgyógyszerészek az orvosokkal, mint a gyógyító teamek tagjai. Ők ugyanúgy elmennek reggel vizitelni az orvosokkal, aktív szereplői a gyógyítási folyamatnak.
Sok hazai fekvőbeteg ellátónál felismerték, hogy orvos és gyógyszerész közt tökéletes szimbiózis kell, hogy legyen. Nem veszik el egymás munkáját, hanem kiegészítik egymást – a jobb eredmény érdekében.
Az orvos erőssége a diagnózis, ezt tanulja éveken keresztül, a sebész pedig műteni tud, de nem biztos, hogy ő a legjobb szakember, ha a gyógyszerválasztásról vagy a kölcsön- és mellékhatások átgondolásáról van szó. Ehhez kell a gyógyszerész!

És nem csak a klinikai munkáról van szó, a patikákban is elengedhetetlen, hogy bővüljön a kompetenciák köre, nagyobb teret kell, hogy kapjanak a kognitív gyógyszerészi szolgáltatások. A világtrend is ezt mutatja. Szerintem ma már mindenki számára egyértelmű, hogy öregedő a társadalom. Emlékszem, amíg a tára mögött dolgoztam, nem volt ritka az, hogy egy-egy beteg 15-20 féle gyógyszert szedett.
Ilyen esetekben már elképzelhetetlen mennyiségű interakció, illetve probléma léphet föl, nem ritka, hogy az egyik gyógyszert a másik mellékhatásai miatt szedik. Ez egy olyan terület, ahol a gyógyszerészeknek nagyon komoly szerepe lenne.
A világban sok helyen működik, farmakoterápiás menedzsmentnek hívják. A gyógyszerész áttekinti a gyógyszerelési előzményeket, és a kezelőorvossal konzultálva állítja be a megfelelő gyógyszerelést/gyógyszereket.
Minél több gyógyszert szed valaki, annál több hiba csúszhat a rendszerbe. Európában kb. 125 milliárd eurónyi plusz költség keletkezik a téves gyógyszeralkalmazásból és körülbelül 200 ezer ember hal meg olyan problémák miatt, ami kizárólag a hibás gyógyszerelésből adódik. Tehát, ha csak finanszírozói szemmel nézzük a gyógyszerészi kompetencia bővítését, például a farmakoterápiás menedzsment tekintetében, akkor ez egy fontos tényező.

A másik, amit nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyógyszertárakba nem csak beteg emberek járnak, hanem olyanok is, akik meg akarják őrizni az egészségüket, ezért étrend-kiegészítőket vásárolnak.
A gyógyszertárak, illetve a gyógyszerészek a jelenleginél hatékonyabban is segíthetnék az egészségmegőrzést, erre számos jó nyugati példa van. Ezeket kell átgondolni, átdolgozni és a magyar viszonyokhoz, emberekhez adaptálni.
A gyógyszerész társadalomban hatalmas potenciál és lehetőségek vannak még, amiket kihasználva tovább lehet javítani az ellátás színvonalát.

A PHOENIX Futár oldalain hamarosan cikksorozatot indít az NNGYK, mi ezzel a céljuk?

Amikor Kaló Tamás vezérigazgató úr megkért, hogy adjak interjút a PHOENIX Futár számára, akkor már régóta azon gondolkodtam, hogy indítanék a lapban egy cikksorozatot a közforgalmú gyógyszertárban dolgozók számára.
Ez egy tökéletes felület, hiszen havi szinten eljut kétezer-néhányszáz gyógyszertárba. Én is mindig előszeretettel lapozgattam a Futárt, illetve a kollégáim is jelezték, hogy szeretnék, ha rendszeresen megkaphatnák, mert érdekes cikkek vannak benne.
De, ami a lényeg: a cikksorozattal a gyógyszertári munkát szeretnénk segíteni, egyrészt, hogy minél kevesebb hibát találjunk egy-egy ellenőrzés során.
Másrészt pedig nagyon sok visszatérő kérdés van, – sorolhatnám... külföldi vény, állatorvosi vény, telefonon bemutatott külföldi recept stb. –, amelyeket szeretnénk megválaszolni és ehhez minden alkalmas felületet szívesen használunk.
De a gyógyszertári folyamatokat is végig vennénk, hogy mi az, amit a jogszabály előír az expediálás során, hogyan kell kiadni, visszavenni, egyáltalán visszaveheti-e? Magisztrális gyógyszerkészítés során mit használhat fel, mit nem?
Persze nem gondolnám, hogy ezek nagyon terjedelmes cikkek lennének. Inkább röviden, közérthetően beszélnénk át a gyógyszertári folyamatokat.

Hiszem, hogy az együttműködés az egyetlen jó megoldás, és a gyógyszerészek, gyógyszertárak támogatásával a közös végső célunkat szolgáljuk, a BETEG érdekét.

Köszönjük a beszélgetést Országos Tisztifőgyógyszerész Úr!

- bf -

2024. május 2.