Szerencsés Dóra 2000-ben végzett a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karán.
2015-ben tulajdonostársaival megalapította az Inspira piackutató céget, mely egészségügyi üzletágának stratégiai vezetője.
47 éves, egy 19 éves gimnazista fiatalember édesanyja.
Jelenleg az Óbudai Egyetem Innováció Menedzsment Doktori Iskola hallgatója, témavezetője Dr. Zrubka Zsombor PhD. Az elmúlt három évben ötvennél is több, regionális vizsgálatot bonyolított le, összesen 16 országban.
Miért kezdte érdekelni az egészségügy? Van más is a családban, aki ezen a területen dolgozik?
Nincs, négyen vagyunk testvérek, az egyik testvérem pénzügyi vezető, a másik jogász, a harmadik élelmiszermérnöknek, majd cukrász séfnek tanult és most egy három Michelin csillagos étteremben chef de partie.
Az én egészségügy iránti érdeklődésem onnan jött, hogy nagyon fiatal koromtól kezdve gondoztam édesanyámat, aki krónikus beteg volt. Korán megtapasztaltam, hogy betegnek és hozzátartozónak egyaránt nagyon fontos az információ, az együttműködés az egészségüggyel.
Nem volt bennem se tehetség, se vonzódás a gyógyszerészet vagy az orvosi pálya iránt, de jó voltam matematikából. Így lettem közgazdász.
De honnan jött a piackutatás?
A marketing és az emberek szokásai, véleményei érdekeltek, de azon belül is minden, ami az egészségügyi szektorhoz kapcsolódott, ezen belül is az orvos-beteg és a gyógyszerész-beteg kapcsolat.
Ezt mind a mai napig rettenetesen fontosnak tartom. Hiszek abban, hogy ezeket a kapcsolatokat szorosabbá, gazdagabbá, hatékonyabbá és gyümölcsözőbbé kell tenni annak érdekében, hogy jobb állapotban lévő társadalmunk legyen.
Ilyen szempontból nagyon izgalmas korszakban élünk.
Paradigmaváltás van – legalábbis készülődik.
A doktori kutatási témám is ezzel függ össze, az egészségipari innovációk gyakorlatba való beépítését vizsgálom.
A digitalizáció, a mesterséges intelligencia és a robotika alapvetően át fogja alakítani az egészségügyet. Már csak azért is, mert az egészségügyi ellátó rendszerből rengeteg orvos és asszisztens hiányzik, rettenetes a humánerőforrás deficit – nem csak nálunk, de világviszonylatban is – és ezt a hiányt főként innovációval lehet pótolni.
A másik terület, ahol a robotikának, mesterséges intelligenciának hamarosan nagy szerep jut, az az öndiagnosztika, az önterápia.
Az emberek többségéből sajnos ma még hiányzik a saját egészségükért, az önmagukért való felelősségvállalás képessége. Úgy látom, hogy Magyarországon ezen a téren nagyon keveset haladtunk előre az elmúlt 30 évben. Meg kell nézni az egészségügyi adatokat, gyakorlatilag sereghajtók vagyunk az EUban, még a fiatalok paraméterei is lesújtóak.
Ezt csak tetézte a Covid, amivel együtt járt az ellátórendszer elérhetetlensége. A magára hagyott beteg szinte kizárólag csak a gyógyszerésszel vagy a szakasszisztenssel tudott beszélni, mivel csak ők voltak elérhetők. A társadalom mentális állapotának romlása szintén hatalmas kockázat közép- és hosszútávon.
Térjünk egy picit vissza a karrierjéhez. Az ezredfordulón diplomázott, majd 2015-ben saját kutatócéget alapított, az Inspirát.
Három tulajdonostársammal együtt alapítottuk a vállalkozást, én ezen belül az egészségügyi divízióért felelek.
Demokratikus vezetőnek tartom magam, ugyanakkor célorientált vagyok és pragmatikus. Nem hiszek az autoritásban, sosem voltam oda a nagyon hierarchikus szervezetekért, az ugyanis megöli az innovációt. A nyitott, transzparens, kreativitást, tápláló munkakörnyezetet szeretem, legalábbis igyekszem ilyet teremteni. A vezetőtársam, Abonyi Zsolt ebben abszolút partner. Tudatos választás volt részemről, hogy egy nálam fiatalabb, a digitális világot natív módon ismerő utódom legyen hosszú távon.
Nálunk a szakmaiság és a szorgalom az előremenetel kulcsa, nem pedig az életkor vagy a szakmában eltöltött idő. Kifejezetten figyelünk a fiatal tehetségek felkarolására. Szeretek a fiataloktól tanulni, és mindig azt szoktam mondani, hogy mindegy, kitől jön az ötlet, csak jöjjön! És ha egy gyakornoktól jön, akkor odaülök mellé, mutassa meg, hadd tanuljak tőle is.
El lehet egyszerűen magyarázni, hogy mivel foglalkoznak napi szinten?
Az egyik nagyon fontos része a munkánknak, a kommunikáció hatékonyságának vizsgálata, illetve annak támogatása. Hogyan tud együtt dolgozni a nagykereskedő a kiskereskedővel, az orvos a gyógyszerésszel, a gyógyszerész a beteggel? Hogyan lehet a kommunikációjukat minőségében és hatékonyságában erősíteni és javítani?
A másik fontos terület az üzleti folyamatok és hatékonyságuk vizsgálata.
Például, hogy hogyan tud egy OTC termék jobban kommunikálni a gyógyszerészek, szakasszisztensek és a vásárlók, betegek irányába?
Vagy hogy egy vényköteles gyógyszer hogyan tud beépülni a palettába, és mitől válhat a napi gyógyítási gyakorlatban egy rutinszerűen alkalmazott terápiává?
De fontos az is, hogy hogyan tudja a nagykereskedő a szolgáltatási portfólióját úgy alakítani, finomhangolni, hogy az a gyógyszerészek, a gyógyszertárak számára is előremutató legyen? Sőt, azt is vizsgáljuk, hogy egy gyógyszertár milyen szolgáltatás-portfóliót kell kínáljon a vásárlók felé, hogy versenyelőnyt tudjon realizálni a körülötte lévő egyéb gyógyszertárakkal szemben.
Persze a feladat mindig nagyban függ a megbízó igényeitől. Ebből a szempontból a PHOENIX kivételesen alapos és körültekintő ügyfélnek számít, mivel rendszeresen invesztál piackutatásba, hogy tovább tudja javítani a szolgáltatásai minőségét.
Ez nem mindenütt van így, pedig van összehasonlítási alapom, mivel mi elsősorban már nem Magyarországon dolgozunk, 16 országot fedünk le, ideértve Közép-Kelet-Európát, a Baltikumot, a Balkánt, Nyugat-Európát és az USA-t is.
Vannak olyan trendek, amelyek mindezekre a területekre érvényesek?
Hogyne. Például az elmúlt két évben nagyon sokat foglalkozunk a recesszió hatásával, azt vizsgáltuk, hogy hogyan gyűrűzik be az egészségügybe. Globálisan jelen van a költségoptimalizálás, mint fogyasztói trend, új megküzdési stratégiák vannak a gyógyszervásárlás, gyógyszerfogyasztás terén is. Magyarán: az emberek mindenütt szeretnének spórolni, vagy ahogy mi mondjuk, fogyasztói kosarat optimalizálni.
Azt vettük észre, hogy ez az optimalizálás már nem csak az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegekre jellemző, hanem a magasabb jövedelműek is kezdenek bizonyos kategóriákat elhagyni, olyasmiket, amiket korábban használtak.
Van, aki egyszerűen abbahagyja egy-egy termék fogyasztását, vagy ritkábban, kevesebbet vásárol belőle, vagy egy alacsonyabb árú termékre vált, vagy akár a napi kétszer adandót egyszer használja.
Ez egyébként nehezen mérhető, de jól látszik, hogy a megfázásos tüneteknél az emberek hogyan optimalizálnak, például köptetőt már nem vásárolnak, csak egy orrsprayt – a levegővétel fontosabb, mint a köhögés.
Már a magasabb jövedelműek kosarában is ott van a multipack, a családi kiszerelés, az akciós termék. És ilyenkor a gyógyszerész, vagy a szakasszisztens nagyon sokat tud segíteni, erősíteni tudja a vásárló lojalitását azzal, hogy segít költséghatékony megoldást találni a problémákra.
Nálunk az is általános jelenség, hogy mivel a beteg egyre nehezebben jut be az közegészségügyi ellátó rendszerbe, a magánegészségügy árai pedig magasak, ezért sokkal nagyobb súly nehezedik az expediálóra. Ez ugyanakkor erősíti a gyógyszerész és a szakasszisztens egészségügyben betöltött szerepét.
Ha jól tudom tervbe van véve, hogy a gyógyszerészi kompetenciákat növelik.
Valóban, tagja is vagyok annak a munkacsoportnak, akit megbíztak ennek a kidolgozásával. És én ezt őszintén támogatom! Persze nagyon fontos ennek a lakosság felé történő kommunikációja, az, hogy az emberek a jó oldalát lássák annak, hogy több a szolgáltatás. Legyen szó akár a vakcinációról, akár az alap szűrésekről, akár életmód-tanácsadásról.
Most még nincs meg ennek a jogi és financiális háttere, de ezzel jelentős problémákat oldhatnánk meg.
Ez bizonyára így van, de sokan félnek is ettől, hisz a kompetenciákkal párhuzamosan a felelősség is nő.
Ez természetes. Fel kell készíteni a gyógyszerészeket, sőt az egész szakmát, megfelelő képzések kellenek. Ehhez pedig idő kell! De ha ez bevezetésre kerül, mind az ellátórendszer mind a lakosság sokkal jobban fog járni. Ennek meg kell teremteni a tárgyi és a humán feltételeit, kell hozzá egy speciális szaktudás is, megfelelő körülmények, stb. De szerintem egyértelműen ez a jövő.
Ha már a jövőnél tartunk, mit vár az elkövetkezendő időszaktól?
Ahogy korábban is említettem, azt gondolom, hogy a digitalizációnak – ideértve a robotikát, és a mesterséges intelligenciát – az egészségügyi ellátórendszer szolgálatába kell állnia, erre pedig fel kell készíteni az orvosokat, az asszisztenseket, a gyógyszerészeket, a szakasszisztenseket és a betegeket egyaránt, tehát kell egy átfogó edukáció. Ez az iparág és a kormányzat közös felelőssége.
Ugyanez vonatkozik az egészségtudatosságra is, amiben sajnos a fiatalok sem járnak élen, sőt! Nemhogy csökkent volna a káros szenvedéllyel élők száma, inkább nőtt.
Az egészségtudatosság lényege szerintem az, hogy meg tudjam ítélni, hogy „mi fér bele”, mi az, aminek a mértékletes fogyasztása nem okoz maradandó károsodást. Szerintem ez a tudás most teljesen hiányzik. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan lesznek olyan edukációs programok, amikkel változtatni lehet az egyre romló tendencián.
A másik a közösségi szemlélet fejlesztése: a tudásmegosztás, a jó gyakorlatok kidolgozása és megosztása. Merjünk kísérletezni és a tapasztalatainkat megosztani egymással!
Én független vállalkozó vagyok és az üzletből élek, de az a meglátásom, hogy nem a versenyt kellélesíteni, hanem az összefogást erősíteni. Emellett szükség van arra is, hogy ökológiai szempontból tudatosan gondolkodjunk és cselekedjünk.
Én nagyon szeretnék a jövőben is sok olyan forprofit és nonprofit projektben részt venni, ami ezt a gondolkodásmódot, szemléletet támogatja. És az is nagyon fontos, hogy nagyon nem szeretnék részt venni olyasmiben, ami szembe megy a fentiekkel.
- ka -
2024. június 3.