Babi őseid nagyon kemény sziklából faragott koponyájú, tiszta tekintetű emberek. Avass be bennünket a szüleid Ceausescu-időszakbeli életébe, ami duplán nehéz volt számukra és a többi magyar, főleg székely ember számára. Az igazsághoz tartozik, hogy a kedves arc többször elkomorul, a meleg barna szemekben könnyeket fedezek fel, sőt még a visszafojtott zokogás is megszakítja ezt a beszélgetést.
Édesapám Ambrus-Bartalis József eredetileg szabó mester. A Ceausescu-időben bútorszövet gyárban dolgozott. Édesanyám Bányász Rozália, ő is a könnyűiparban dolgozott. Amint látod ezen a fénymásolaton, többször volt mind a kettő élmunkás sztahanovista, mert a szorgalom nem politikai kérdés.
Kérlek, meséljél a gyermekkorodról és fiatal éveidről!
Négyen vagyunk testvérek, hárman ott élnek. Az általános iskolát Gyergyócsomafalván jártuk ki, én Gyergyószentmiklóson érettségiztem. Ezután kerültem a Csíkszeredai Tanfelügyelőség Személyzeti Osztályára, ahol nagyon sokat tanultam Kardalus János tanfelügyelőtől. Majd a Csíkszeredai Közjegyzőségi Hivatalba neveztek ki titkárnőnek. Gyakorlatom egyre több lett, így ismét Gyergyószentmiklóson találtam magam a Közjegyzőségi Hivatalban, mint főtitkárnő. Hadd említsem meg Ferenczy György közjegyző nevét, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő mondta mindig: „egy jó titkárnő a legjobb motorja egy cégnek”. 11 évig dolgoztam ott és közben elvégeztem Brassóban munka mellett a Jogi Egyetemet.
Most már csak megkérdezem, a Ferenczy közjegyző úrnál sem és a Te nevednél sincs dr, miért?
Mert Romániában nincs doktori cím a név előtt a jogászoknál.
Mindig tanul az ember. Ahogy látom az életutadat Te állandóan tanultál, képezted magad, akartál valakivé válni.
Igen, szeretem a pörgős életet, közben elvégeztem egy masszázs tanfolyamot. Jól is tettem, belefáradtam a közjegyzői hivatali munkába, nem volt előrelépési lehetőség. Ott is öröklődnek a hivatalok!! A relaxációs masszázzsal jól kerestem, de gyógymasszőr szerettem volna lenni, ezt pedig Magyarországon tudtam elvégezni az Alfa Kapos Intézetben.
Mikor jöttél át Magyarországra?
2006-ban jöttem át. Még Erdélyben megismerkedtem egy salgótarjáni fiatalemberrel, Vizauer Attilával, majd összeházasodtunk. Akkor már olyan idők voltak, hogy több lábon állni - ajánlatos volt. Így 2007-ben elvégeztem a kereskedő-vállalkozó tanfolyamot, majd a vendéglátó-vállalkozó tanfolyamot.
Hogyan kerültél Babi kapcsolatba a gyógyszertári asszisztensséggel?
Az anyósom, Vizauer Aladárné salgótarjáni patikában dolgozott. (Dr. Szakács Imre főgyógyszerész úr korábbi jó munkatársa volt a 4/25-ös gyógyszertárban.) Ő beszélt rá, végezzem el a gyógyszertári asszisztens képzést, így beiratkoztam Budapestre az OKTÁV továbbképző központhoz.
Ha jól számolom Te egy időben két tanfolyamot is látogattál.
Igen, sőt gyakorlati időt is csinálnom kellett mind a két képzéshez párhuzamosan, a gyógyszertárit Dr. Lukácsné Séber Erzsébetnél a Beszterce lakótelepi gyógyszertárban, a gyógymasszőrit pedig a salgótarjáni Megyei Kórházban végeztem.
Tanultál folyamatosan. Amikor kezdtél a patikai munkába belelátni, érezted azt, hogy jól választottál?
Ó, hogyne, a besztercei gyógyszertárban sok magi volt, sokat tanultam a gyógyszerésznőtől. Közben elvégeztem az asszisztensképzőt, így végleges helyet szerettem volna. Ekkor jött 2008, a „nagy találkozás éve”.
Kedves Olvasó most el kell mondanunk, hogyan jött létre ez a mi beszélgetésünk. Van (volt) egy közös ismerősünk. Többször voltam Kerekesné Dr. Vörös Zsókánál, írtunk róla és beosztottjáról is. Zsóka egyik beszélgetésünk alkalmával lelkemre kötötte, erről a számára életre szólóan kedves szakasszisztenséről is írjunk. Megígértem.
Eltelt 3-4 év. A jegyzeteknek sorsuk van. Zsóka már csak a szakma és az emlékezetünkben él - írhatom túlzás nélkül – ÖRÖKKÉ. Kihullt a telefonkönyvem sok-sok betelt lapja és feljegyzései közül. Azonnal vettem a telefont, mert úgy éreztem Zsóka ezt így akarja, figyelmeztet, az ígéretet be kell tartani és nekem engedelmeskednem kell. Ide kívánkozik Babi állandó beszúrása a beszélgetésünk közben, hogy Zsókától tanulta: „minden valamiért van, hogy mi miért, kiderül, ha az ember veszi a fáradságot és gondolkodik".
Mikortól dolgoztál Zsókánál a Pécskő Patikában?
2008. májusától 2011. január 30-ig. Egy isteni lény mellett dolgoztam, aki ismerte, az tudja a hasonlat nem túlzás. Vannak emberek, akik külön küldetéssel születnek a Világba, és akik mindig emlékeznek és hálásak azoknak, akik olyan emberré segítették válni, aki szintén meghatározza és befolyásolja a vele találkozók életet.
Mégis el kellett hagynod azt az embert, aki pótolta a hazád, a családod.
Igen, de Zsóka megértette, hogy a férjemnek itt van állása Budapesten, és engem meg megnyugtat, hogy innen Pestről könnyebben tudom elérni Arany Erdélyt, mint Salgótarjánból. Annyi volt a megjegyzése, ami egy életre szól: „Nagyon szomorú vagyok a döntésedért, de aláírom a papírod, hogy haladjál.”
Közben ugye elvégezted a szakasszisztensit is, kiváló eredménnyel.
Volt nagy találkozásom Dr. Szántai Károly anatómia professzorral, aki a masszőr tanfolyamon is oktatott. Amikor jelentkeztem, hogy feleljek, mindig leintett, mondván: „maga ezt úgy is tudja”.
Hogyan sikerült a váltásod?
Engem szeret a Jóisten, mert kiváló szakember a jelenlegi főnököm, Dr. Kovácsné Dr. Dolhai Anna is. Itt is az a mottó, mint Zsókánál: Legyen az ember szakmailag felkészült és rendelkezzen empátia készséggel a betegek felé! Nagyon nagy utat tettem meg, mert itt már a rejtelmes irodai munkával is megbíz a főnököm. Szeretek az íróasztalnál is dolgozni és mindig tanulni, tanulni (nem azért, mert Lenin elvtárs ezt mondta).
Babikám, köszönöm a beszélgetést és úgy érzem ez a találkozás azért is nagy dolog, mert törlesztettük az adósságunkat.
Kívánom Neked, hogy az utód-helyeden a megérdemelt bizalom kísérje munkás életedet!
G.M.A.
2014
