Fogadj be úgy, ha még jóra – konok
ifjú erőmmel jobbat akarok,
érezzem: mozdul óriás tagod:
anyag, de véled lélek is vagyok!
(Illyés Gyula: Hazám - részlet)
Stampf György nyugalmazott egyetemi docens, sokunk tanára, oktatója, mások igaz, fáradhatatlan barátja, munkatársa, akire mindig számíthattunk, ez év /2016/ február 4-én örökre eltávozott körünkből.
Akik ismerték, azoknak nem kell bemutatni szakértelmét, elkötelezettségét a szakma iránt, segítőkész kollegiális hozzáállását. A bajbajutott vagy segítséget kérő bármikor problémájával hozzá fordulhatott, és elutasításban bizton nem volt része.
Megmaradt csepeli sváb fiúnak, akinek rend volt a lelkében. Professzor társa röviden így jellemezte: ember, magyar és ízig-vérig gyógyszerész volt. A gyógyszertechnológia tanáraként szerette volna méltó helyen tudni a gyógyszerkészítés csodálatos tevékenységét. Társszerzője volt az állatgyógyászati Fo-No-nak. Mindig is szerette volna az állatgyógyászati készítmények gyógyszertári forgalmazásának megerősödését.
Kultúra iránti érdeklődése kiapadhatatlan volt. Színházban, hangversenyen örömmel fedezte fel a szintén művészet iránt érdeklődő szakmabeli.
Utolsó pillanatig, míg ereje engedte, gyakorlatot tartott, és készültünk a találkozásra, hogy elmondhassa az őrá kíváncsiaknak újságunkban, hogyan is telnek egy fáradhatatlan gyógyszerész, egyetemi tanár (emeritus) úgynevezett „szépkorú” napjai.
Ezzel adósak maradunk örökre.
Nyugodjék békében.
Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.
G.M.A.
2016