Gyuri nagyon örülök, hogy találkozunk, mivel a legutolsó találkozásunkkor édesapja mutatta be Önt, a gyógyszerész fiát, nem kis büszkeséggel.
Közben belibbent egy fiatal hölgy, aki megmutatta mit csinált a főnökének, és várta a további utasítást. Míg várakozott, nem állt nyugodtan, hanem lábai ritmikus mozgást végeztek. Mint megtudtam az élet ismételte önmagát, mert a csupa élet ifjú gimnazista a főnök úr leánya, Ádám Orsolya. Megkapta a következő feladatot, majd Orsi elégedetten távozott, így a kolléga úr tudott válaszolni kérdésemre.
Igen, édesapám megkívánta, hogy vele dolgozzam itt és úgy végezzem a munkát, ahogy ő azt elvárta.
Nem emlékszem, hogy az előző beszélgetésünk folyamán érintettük volna édesapjával a közvetlen ősök életét, meséljen róluk!
Apai nagyapám dr. Ádám Ferenc pénzügyi jogtanácsos, Ung vármegyei származású volt. Nagymamám, Szegner Elvira Balassagyarmaton született, polgárleányhoz illő neveltetést kapott. A nagyapámat az I. Világháború után helyezték ide, a Nagy Háború alatt végezte el Erdélyben a harcok közepette az egyetemet, Balassagyarmaton ismerkedtek meg és házasodtak össze. A II. Világháború idején a Felvidék idecsatolása után áthelyezték Ungvárra és ott született 3 gyermekük, édesapám György és két leánytestvére. A II. Világháború után, amikor Kárpátalját elcsatolták a Szovjetunióhoz, ők visszajöttek a maradék hazába. Nagyapám a Nógrád Megyei Gyógyszerellátó Vállalatnál kezdett el dolgozni, mint könyvelő, és ez meghatározta életünket, már ami a gyógyszerellátáshoz való viszonyunkat illeti. Anyai nagyapám Sebes István főmérnök, a Szabó Ktsz-ben dolgozott. Nagymamám Dombóvári Valéria bölcsődei dolgozó és 3 leánygyermek édesanyja, köztük édesanyámé, Sebes Valériáé is.
Meséljen édesapjáról, ő már születése után nagy utat tett meg, hiszen Ungvárról egyszer csak Balassagyarmaton találta magát.
Igen, az általános és középiskolát itt végezte el. Az érettségi előtt már beszélgettek arról, mi lesz vele, hová menjen. Mivel igen jó képességű gyermek volt, különösen érdeklődött a matematika iránt. Édesapjával mindig versenyezett, ki tud egy matematikai feladványt gyorsabban megoldani. Konkrétan differenciálegyenletekről elmélkedtek. A nagyapám számára felajánlották: a fia lehet gyógyszerész, mivel az hiányszakma. Akkoriban vagy ez volt neki járható út, vagy semmi más, tekintettel korábbi magas pozíciójára. Jelentkezett és elsőre fel is vették a gyógyszerész karra. Első munkahelye itt Balassagyarmaton az 1.sz. patika volt, amely később a Winkler Lajos Gyógyszertár nevet kapta, ott dolgozott. Ebben a patikában ismerkedtek meg anyukámmal, aki ott volt gyógyszertári asszisztens. Az egyetemi diploma kézhezvétele után összeházasodtak, majd igen romantikus helyre helyezték őket, a berceli kastélyba.
Ön Gyuri hogyan emlékszik erre az időre?
Nagyon jó volt, a kastélyban volt a patika, a lakás és csodálatos könyvtár. Itt jártam első osztályba. Sajnos édesapámat visszahelyezték Balassagyarmatra, a Winkler Patikába. Így a második osztálytól már itt jártam a Dózsa György Általános Iskolába. Középiskolába a Szántó Kovács Jánosba írattak be, ahol leginkább a matematika és a fizika érdekelt.
Az ifjú Ádám Györgynek mi volt a hobbija?
Képzelje, hogy már nyolcadikban programoztam, ez 1983-ban volt. A legnagyobb húzásunk az volt édesapámmal, amikor kimentünk Ausztriába Gorenje-t venni és nem hűtőszekrénnyel jöttünk haza, hanem helyette egy alkatrészeire szétbontott számítógépet hoztunk, ez volt a nevezetes IBM, a városban az első.
El tudom képzelni édesanyja mit szólt!
Bizony nem örülhettem a behozott „csodának”, mivel a szüleim nem engedték, hogy összerakjam, mert az érettségi volt abban az időben életbevágóan fontos!
Gyuri nem hiszem, hogy fel tudta fogni akkor, hogy az érettségi fontosabb, mint a számítógép.
Valóban nem. Tudja Margitka mit csináltam? Éjszaka összeraktam, hajnalban újból szétszedtem a gépet, mivel édesapám mindig megnézte, hogy az ágyam alatt darabokban van-e a szerzeményünk.
Ezek után nyilvánvaló, hogy nem gyógyszerészetire jelentkezett.
A Műszaki Főiskolára, Kecskemétre jelentkeztem. 1989-93-ig tanultam ott, nagyon érdekes volt számomra, és ezt dr. Csernyánszky Imrének köszönhetem. Vele a pneumatika állt az érdeklődésem középpontjában. Az OTDK-n második lettem a megírt léghengerek mozgását modellező programmal, melyben egy bagatell négyismeretlenes, négy változóból álló differenciálegyenlet-rendszert oldottunk meg. Korábban tananyag volt, bár lehet ma már nem ezzel készítik fel a diákokat a Mercedes berendezéseihez! Sajnos a tanár úr, aki mentorom volt - már meghalt.
Közben itthon is változtak a dolgok, édesapám megnyitotta ezt a patikát, melyet Szent György néven jegyeztek be. Így nyilvánvaló volt, hogy mi lesz az én utam! Képzelje el, egy napra esett az államvizsgám Kecskeméten, és a felvételim Budapesten. Hát biológiából nem voltam a tudásom magaslatán. Egy biológia tanár külön foglalkozott velem, így sikerült a felvételim. Megkezdtem a gyógyszerészi tanulmányaim. Ettől kezdve belelkesedtem, és tudtam, tanulnom kell.
Közben azért nem tagadtam meg a műszaki érdeklődésem, és megszereztem a minőségbiztosító mérnöki szakképesítést. Ez akkor nagy dolog volt, hiszen a gyógyszerészet területén a minőségbiztosítás még gyerekcipőben járt.
Mi történt a patika és a szakmai életükben itthon, és a magánéletében ez idő tájt?
Súlyos fertőzést kaptam, betegen szakvizsgáztam, újból kórházba vittek. Közben Nógrádban mi lettünk az első PHOENIX patika. 2000-ben megnősültem, Fábián Magdolna gyógyszertári asszisztenst vettem el, akivel azóta is szüleim példáját követve gyermekeinket a legjobb tudásunk szerint próbáljuk nevelni.
Gyuri, ha visszagondol az akkori Önmagára, hogyan tudott az egyetemen a kémiával megbirkózni?
Nagyon komoly összehangolt munka kellett ahhoz, hogy megfeleljek a követelményeknek. De hála Istennek a többiek nem szerették és nem is tudták a fizikát, így én abból tudtam segíteni nekik, ők pedig kémiából nekem. Ez a szituáció nagyon jól összekovácsolt bennünket, hiszen egymásra voltunk utalva.
Kolléga úr, Ön elmondhatja Schubert-Bertével: „Három a kislány”, ez a Mérce, nem kevesebb.
Mint látta Margitka, a patikában dolgozik a legnagyobb leányom Orsi, aki 2001-ben született. Most elsős gimnazista, és a kötelező közhasznú munkáját tölti itt. Egyébként látványtáncos, Európa bajnok. Második gyermekem a szintén táncos, 2004-es születésű Dalma Luca, aki csapatban és duóban is bajnok. A harmadik 2007-ben született, Sarolta, ő is kacsingat a tánc világa felé. Néhány hete jöttünk haza Lengyelországból, ahol begyűjtötte első érmét, egy ezüstöt. Orsiék csoport világkupát nyertek. Mindez a művészi tevékenység a balassagyarmati „Vitalitás Művészet és Sport Együttes” keretén belül él és virágzik. Dalma Luca leányom emellett országos matematika versenyek rendszeres és eredményes résztvevője. A vér nem válik vízzé.
Kedves Gyógyszerész úr, ámulok és bámulok a három szőke és csodálatos mozgású, keményen „dolgozó” (edző) táncos lábú leányain, csak gratulálni tudok, bár a két kisebb testvért csak fényképen láthattam.
Gyuri nem hagyta el soha ennek a patikának az épületét?
De igen, 2002-2004-ig Nógrádgárdonyban a Tüdőkórházban osztályvezető főgyógyszerészként is dolgoztam, na és én voltam a Nógrád Megyei Kamara elnökének – mondhatom a „biztos” - helyettese. Ma elnökségi tag.
Befejezésül az Olvasó nevében is szeretettel gratulálunk a nagymamának és a szülőknek, a leányoknak pedig a kemény munka után örömteli, sikereket hozó fellépéseket kívánunk.
Köszönöm a beszélgetést!
G.M.A.
2016. december
