Mindig nagy öröm számomra, ha Nógrád megyébe megyek. Mert szeretem a tájat, különös vonzalom fűz az itteni emberekhez, mindig nagy meglepetés ér a beszélgető partneremet illetően, és nem utolsó sorban kedves kolléganőm, Csépke Zsuzsa kereskedelmi képviselő igazi útitárs. Úgy gondolom, nem unjuk egymás társaságát. Meg aztán a továbbképzések ősi hőskorában Zsuzsa szerveztetett velem Brünnben és Prágában továbbképzést a kedvenc megyéjének gyógyszerészei számára, tehát több napot töltöttünk együtt, és róluk kell ilyenkor mesélnie.
Irány Palotás. Milyen szép ez a helységnév. Mint később kiderült vendéglátónk, Dr. Berze Gábor gyógyszerész úr meséjéből, Mátyás király udvarában igen sok ügyes férfi teljesített innen palotaszolgálatot odafenn Budán vagy Visegrádon – mint ahogy jelenleg is ismert Pest-Budán is az itteni szaktudás és minőségi munkát végző szakember.
Ahogy írom ezeket a sorokat, felvillan egy kép a múltból, ahogy a Colonia Pharmához kísértem egy cégtulajdonost, aki gyártatni szeretett volna (mert volt ott egy jó hírű technológus gyógyszerész), és az Igazgató úr fogadott bennünket, egy nagyszájú, ízes palóc tájszólással beszélő, karakán gyógyszerész. Tessék, még ő sem tudja, mi már ismerjük egymást régről! Vajon mit szól, ha az írást javításra elküldjük? Tiszta meglepetés az élet!
A patikában a Berze házaspár fogad, mind a ketten gyógyszerészek. Marika viszi a patikát, amíg mi beszélgetünk. Miután az idő ragyogó, meg kell ismernem a falut is, amit igazán csak gyalogosan lehet. Mint mondják, van egy tó is, ezt sem lehet kihagyni. Marika féltőn megnézi a lábaimon a cipőt, Gábor önfeláldozóan kísér, így azután a rózsával szegélyezett úton elindulunk. Benézünk a templomba, s itt hallottam, hogy a homokterenyei templomok felújításához, fenntartásához a Berze-ősök is hozzájárultak, mint közben kisült, a nagyapa, Berze Balázs kulák listára került anno. Elindulunk a horgásztó felé. Megérte az időt a látvány, a hangulat és a nyugodt, kötetlen beszélgetés, ami azóta is tart és mindig újabb anyagot szolgáltat. Írhatnám azt, ez egy sorozat, amit be kell fejezni, de nem lesz soha vége. Azért fel kell tennem a szokványos kérdést.
Hol és mikor születtél, kik voltak a szüleid, hol jártál iskolába?
Homokterenyén (ma Mátraterenye) születtem 1953. július 5-én. Szüleim Fodor Mária tanítónő és Berze Gábor bányász. Az általános iskolát Mátranovák-bányatelepen, majd a gimnáziumot Kisterenyén, a mai Váci Mihály Gimnáziumban végeztem.
Mi adta az ötletet, hogy a gyógyszerészetet válaszd?
Nagy hatással voltak rám kémia tanáraim. Az általános iskolában Pilbauer Antal igazgató úr oktatta a kémiát, az élete volt ez a tantárgy. Majd a gimnáziumban Greman József a kiváló tanár a szertárba is beengedte azokat, akik kiérdemelték a bizalmat, így köztük engem is. Hamar ki is nevezett szertárosnak. De ő nem csak szaktanár, hanem nevelő is volt. A térképészettel is megismertette a nebulókat, az Országos Kéktúrára is elvitt bennünket hétvégeken. Hála Istennek még él Nagykátán.
Visszatérve a kémiára, a szertárban szabadon kísérletezhettem, majd a szertár felszámolásából kaptam jó pár kísérleti eszközt, közülük néhányat a mai napig őrzök.
A gimnáziumban a továbbtanulási jelentkezés időszakában osztogattak „röplapot”, amely a Semmelweis Egyetemet ajánlotta, így a gyógyszerészi kart választottam. Elsőre felvettek 1971-ben, ’76-ban végeztem. Életem leggondtalanabb évei voltak. Hála szüleimnek!
Most megint át kell vágnom a mese fonalát, kb. 2-3 éve megcsörrent a telefonom - mint oly sokszor -, ekkor Berze Gábor gyógyszerész szólt bele. Kérte, - annyi gyógyszerészről írtam már, és olyan kiváló személy, mint az ő nyári gyakorlatait irányító főnöke és későbbi szakmai példaképe, Dr. Puszta István nem sok akad – hozzunk össze vele egy beszélgetést. Hangját átsütötte a végtelen tisztelet, szeretet és hála.
Puszta gyógyszerész úr beszélgetni meghívott, sajnos azonban az újságban nem óhajtott szerepelni, így tőled kérdezem, milyen Puszta Pista?
Halkbeszédű, de nem szóval tanított, hanem példával. A felesége szakasszisztensként segítette a férje munkáját. Nagyon élveztem az ottlétet, mindent megkaptam, ami a gyógyszerészi hivatás gyakorlásához kell, ha hiányzott is valami a gyógyszerészi munka indulásához, az az irodai munkában való teljes járatlanságom, ez kimaradt a „képzésemből”. Persze ő sem tudhatta, hogy egyik napról a másikra Palotásra helyeznek át gyógyszertárvezetőnek, féléves diplomával.
Kedves Gyógyszerész úr, kérlek, meséljél a feleségedről, akivel mindig mindenütt együtt jelentek meg!
Évfolyamtársak voltunk, Szilvás Máriának hívják, Budapesten született. Ő volt a csoportvezetőm, 1977-ben házasodtunk össze. 1978-ban született Péter fiunk, aki informatikus, majd ’86-ban Judit, ő bölcsész lett. Itt 2 unokánk van, Zoltán 5, Zsolt pedig 2,5 éves. Péter és Judit jelenleg is mind a ketten az egyéb elfoglaltságaim segítői, az pedig bőven akad.
Dolgoztál a megyén kívül?
Nem, csak kizárólag itt a megyében. A diploma megszerzésétől a homokterenyei gyógyszertárban, az eddigi iskolámban, december elejétől pedig Palotásra kerültem, majd jött Szirák, Jobbágyi külön és egyszerre, félnapozva együtt is. A megye sok gyógyszertárában megfordultam a néhány napos helyettesítések során. A Gyógyszerészi Kamara munkájában a kezdetektől részt vettem. Több cikluson keresztül voltam a megyei szervezet vezetője. Így próbáltam a gyógyszerészeket az önállóság felé terelgetni.
1995-ben a megyét ellátó Colonia Pharma Rt. igazgatójává neveztek ki, majd sikeresen pályáztam a megye tiszti főgyógyszerészének tisztségére, amit több évig töltöttem be. Ez a patika, ahol most beszélgetünk, nem csak Palotást látja el, hanem Héhalmot is, ahol a családi házunkat építettük.
2002-ben hoztam létre a Héhalom Községért Közalapítványt, mely a község közösségi életének fejlesztését tűzte ki céljául. Rendezvényeket, az irodalmi és kulturális értékek, illetve hagyományok őrzését támogatja.
Hol gyűltök össze?
Az Önkormányzat épületében van egy közösségi helység a: „Mindenkiháza”, ami hagyományos falusi berendezésű konyhával és borospincével rendelkezik. Ez a hely ad otthont a baráti szervezetünknek is, azaz a Bor és Barátság Egyesület és Borlovagrend székhelye is.
A nekem elküldött novellák és a borbarátok történeteit megörökítő kötetek, az évente négyszer megjelenő „Hirmondó” mind arról árulkodnak, hogy a Bor és Barátság Egyesület és Borlovagrend vezetője, kiadója, szerkesztője, valamint a bor- és pálinka versenyek szervezője, a Nagymester, a Borapát egyszemélye büszkeséggel tölthet el bennünket is egyszerű, semmi címmel nem rendelkező patikusokat.
Gábor, ezt szabadidővel hogy bírod? Gondolom, Marika mindenben segít.
Igen, valóban így van, de kell csinálni mindent, ami előre viszi a környezetünket. Segítem a pályázatok elkészítését, azok eredményes megvalósulását dicséri a Játszótér, a Mindenkiháza, az önkormányzat előtti tér, a Falumúzeum felújítása, valamint a sikeres kulturális rendezvények is.
Kedves Olvasó, tessék elzarándokolni Palotásra, ahol a borapát patikus keze, lépte nyomát, valamint tudását hirdeti fű, fa, virág.
Beszélgetésünket fejezzük be még egy utolsó kérdéssel: van még valami célod, amit el kívánsz érni, hiszen szakmai elismeréseid és „Héhalom községért” kapott kitüntetésed mind bizonyítják, hogy életed értelmesen élted és éled. Mi az, amit még tenni szeretnél, hogy Berze Gábor jól érezze magát a bőrében?
Szeretem a nyugalmat. Ahogy öregszem egyre jobban látom, hogy az emberek közösségei felbomlanak, mindenki maga, egyedül akar érvényesülni, boldogulni az életben. De ez nincs így, kell egy közösség, ez lehet egy egyesület, egy baráti társaság és a család is.
Szeretnék boldog nagypapa lenni és az unokákkal sokat vitorlázni!
Köszönöm a beszélgetést, a betekintést ebbe a nem mindennapi világba, ahol a gyógyszerészet csak egy része a közösségért való munkálkodásnak.
G.M.A.
2019. február
