Természetesen, mint minden alkalommal a beszélgető partnereim a jelenkori történet hősei. Ebben az esetben a megismerkedésünk, bármilyen hihetetlen, de 40 egynéhány évvel ezelőttre datálódik.
Burián Zsuzsát, a szemben ülő gyógyszerésznőt, hajdan gyógyszertári asszisztens jelöltet, kolléganőmet kérem, meséljen a család első gyógyszerészi hivatást választó tagjáról.
Az én nagyapám Burián Antal volt, aki a múltszázad első felében gyógyszerészként szolgált Szencen. Felesége, a nagymamám, leánykori nevén Munka Jolán képesített tanítónő volt, de a háztartás és a négy fiúgyermek világrahozatala, nevelése éppen elég feladatot adott neki. Tudod a nagybátyám, Burián László esperes szépen leírja könyvében 8 esztendőn át 2 évenként jött az Isten áldása a családjukba. Ma bármilyen megmosolyogni való ez a kijelentés, de abban az időben legtöbben az újszülötteket Isten áldásaként fogadták. Sorrendben a második gyermek Burián Zoltán az én Édesapám, akit Te is ismertél, mint tótkomlósi patikust.
Zsuzsám a mi beszélgetéseink hosszú időt ölelnek át, hiszen jelenleg Kecskeméten a gyógyszertáradban ülünk. A ’70-es években találkoztunk Mezőhegyesen, majd minden évben Siófokon a standon rövid villanásokban folytatódott a család új tagjainak bemutatása. Kicsit büszkén néztelek, mert talán én is befolyásoltalak: milyen emberré, illetve szakemberré nőtted ki magad. Egyébként köszönöm, hogy ideadtad Burián esperes úr visszaemlékezéseiből összeállított könyvet, melyben írt gyermekkoráról és az édesapjáról, a szorgalmas Burián Antal gyógyszerész úrról, aki biztosította a nagy családnak a megélhetést, és közben még a patikát is sikerült megvennie. A család nehezen élt, de szeretetben bővelkedtek, és még jótékonykodtak is.
Apukádon kívül folytatta még a négy testvér közül valaki Burián Antal hivatását?
Igen, a legkisebb fiú Antal szintén gyógyszerész lett.
Hogyan sikerült nagyapádnak négy gyereket iskoláztatni?
Úgy, hogy Király József pécsi püspök alapítványt hozott létre a felvidéki elszegényedett nemes családok gyermekeinek támogatására. A komáromi magyar gimnázium bejáratánál áll a tiszteletére emelt szobra.
Mint írta nagybátyám, nem is tudták, hogy ők nemesek. A nagyapa, tehát az én dédapám, akinek neve Rajeczi Burián János, gazdálkodó volt. Hova vitte a Sors a rokonokat, hol élnek, ő sem tudta már!
Mesélj valamit Édesapád, Burián Zoltán gyermekkoráról?
Középiskolai tanulmányait Komáromban végezte, a gyógyszerészi diplomáját pedig Budapesten szerezte. Nagyapám mellett Szencen (ma Szlovákiához tartozik) gyakorolta be hivatását, és mint nagybátyám mesélte, Károly Alajos esperes úr nagy hatással volt rájuk. Apu „misézett” otthon, és a papi hivatást választó Laci bácsi ministrált neki. Apu élete végéig vallásos maradt, de gyógyszerész lett!
Azt én is tanúsíthatom, a tótkomlósi emberek becsülték és tisztelték Édesapádat, és ahogy érzékeltem az egész családot.
Édesapád hogy került Tótkomlósra?
Az 1948-as áttelepítéskor egy tótkomlósi patikus helyére kellett mennie, és a szenczi gyógyszertárat 24 órán belül el kellett hagynia. Így bármilyen különbség is volt a két település között, ezzel a Nagyapám és Apu jövője el volt döntve!
Hogyan ismerkedett meg Zoli bácsi Édesanyáddal, Babi nénivel?
Galántán ismerkedtek meg. Laci bácsi mondta neki : „a Dudás lányok olyan szépek”, az egész család szorgalmas és nagyon vallásos. Ő kiválasztotta Dudás Borbálát, az Anyukámat.
Volt szerencsém megismerni a családotokat, mivel Apukád egyszer egy vasárnapi ügyelet alatt (bizony ez nagy szabálytalanság volt!) átjött értem, mondván: szegény Baba már hetek óta folyamatosan ügyel, legyen neki szép vasárnapja, és átvitt ebédelni hozzátok! Láttam egy összetartó családot és egy nagyszerű háziasszonyt, aki mellesleg 3 gyermek mellett elvégezte az asszisztensképzőt, és a patika ügyvitelét teljesen átvette Édesapádtól.
Meséljél a két fiútestvéredről!
Zolit ismered, Mezőhegyesen volt beosztott gyógyszerész, a későbbiekben Orosházán dolgozott, mint alkalmazott, utána mint gyógyszertárvezető, majd magángyógyszerész.
Laci öcsém vegyészmérnök lett, igen szép karriert futott be. Pályáját a Kecskeméti Konzervgyárban kezdte, később biotermékeket gyártó konzervüzemet alapított.
Te hogyan lettél patikus?
Tudod Baba engem kiskoromban nagyon vonzott az orvosi pálya. A lakásunk egy épületben volt a gyógyszertárral. Édesapám ebéd közben is állandóan kérdezte a só képletét, fel kellett ismerni a teákat, szirupokat, így aztán eleve el volt döntve az utunk. Bátyám és én is Szegeden végeztünk.
A diploma kézhezvétele után hová vitt a Sorsod?
Hová? Mezőhegyesre!
Zsuzsa mesélt-mesélt. Bennem felötlött az 5 év emléke. Minden Karácsony, Húsvét, Újév ügyelete.
Az én beszélgető partnerem bizony talpraesettebb volt, mint én, mert azt mondta, ezt nem lehet hosszú távon ép ésszel csinálni, így nem lehet férjhez menni! A család összeült és a választás Kecskemétre esett, ahol akkor már Laci öccse és felesége is éltek és dolgoztak.
Jól érezted magad az új helyen?
Igen, jó volt a társaság. Együtt laktunk fiatal gyógyszerésznők. Sokat beszélgettünk, a munka mellett szórakoztunk és táncoltunk.
Azután jött 1974. Szilvesztere, ahol találkoztál a nagy Ő-vel, Tivadarral.
Igen, a szerelem jött és győzött. Polgári családja azonnal befogadott.
A férj is itt ül velünk, ahogy látom ezek az emlékek a gépészmérnök úrnak is kedvesek, hiszen egymás szavába vágva sorolják a dátumokat, és az első randevút, esküvőt, majd jöttek a gyerekek. 1978-ban megszületett Gábor, majd 1979-ben Tivadar.
Biztosan emlékszel, vittem hozzád bemutatni őket. Gabi gyógyszerész lett, felesége Judit is ezt a szakmát választotta. 3 gyermekük született, Panna 7, Lilla 5, Réka pedig 1 éves. Tivadar közgazdász, felesége Judit szintén. Tivadar tavaly építőmérnöki diplomát is szerzett. Tőlük unokáink Tivadar, aki 7 éves és most januárban megszületett kistestvére, Boróka.
Zsuzsám beszéljünk a munkáról is onnan, hogy visszamentél GYES után dolgozni.
Először az ügyeletes nagypatikában, a 14/4-esben dolgoztam, majd 1981-től a 14/6-os gyógyszertárba kerültem. Erre az időre úgy emlékszem vissza, hogy reggel kerékpárra tettem a két gyereket, egyiket előre, másikat hátra, és vittem őket bölcsödébe, óvodába, mivel férjem a munkarendje miatt nem tudott segíteni.
1985-ben valami nagy dolog történt az életünkben, a férjem és még 4 kollégája találmánya lehetővé tette, hogy építkezni kezdjünk. Azután elérkezett 1991. augusztus 15, és Kecskeméten ötödikként a lakásunk alagsorában megnyitottuk a patikánkat, a Menta Patikát. Erről a helyről 1998-ban átköltöztünk az Irinyi utcai épületünkbe. Nem hiszed el, de úgy szeretem a patikát, és úgy aggódom érte, mintha a gyermekem lenne.
Nagyon jó a munkatársaim szakmai felkészültsége, megbízhatóak és jó a munka kapcsolatunk. Számunkra a betegek magas szintű ellátása, szakmai és emberi megelégedettsége a legfontosabb feladat.
Nézem az öntudatos, biztos fellépésű gyógyszerésznőt, a nagymamát, alakja mögött fölsejlik a 18 éves vidám, vékony, a tótkomlósi Burián Zoli bácsi lánya.
Köszönöm a beszélgetést, amely lehet nem jött volna létre, ha a történelem vihara nem űzi el az embert, a gyógyszerészt is, hogy keressen új hazát, és kezdje az életét újból a semmiből felépíteni.
G.M.A.
2015. május
