Elérkezve az utolsó cikkem írásához, megengedhetem magamnak, hogy bevalljam - nem mintha eddig nem lettem volna őszinte -, higgyék el nagyon sokat fejlődtem, tanultam és sok barátot - s kertelés nélkül leírom -, egy-két ellenséget is szereztem. A Teremtőnek megköszönöm, hogy ezt az ötletet adta nekem: írni Önökről, Rólatok. Akiről nem tudtam írni az idő végessége vagy az ő szerénysége miatt, bízom abban, hogy a gyógyszerésztörténettel foglalkozó kollégák megteszik majd azt helyettem. Mert meg kell tenniük, hiszen mindenkinek van mit elmondania, és biztosan történt vele olyan csoda, aminek csak ő lehetett a szereplője.
A mostani beszélgetőpartnerem, miután megtudta, hogy ő lesz a finálé, nem akart velem szóba állni, mondván: „Margitka, velem nem fejezheti be ezt a csodálatos sorozatot, hiszen én… (és jött a sok kifogás) …nem vagyok gyógyszerészek leszármazottja és nem vagyok rá méltó.” Most tessenek idefigyelni! Találkozásunkkor az elém táruló megjelenés, a látvány: rendezett haj, szakáll, mosolygó, élénk tekintet, hófehér elegáns ing, divatos nyakkendő, öltöny és ahogy a verebek csiripelik, a patikában hófehér köpeny és nyakkendő. Mikor megláttam, azt mondtam, így kell kinéznie a patikusnak egy rendezvényen, és talán - mert az utolsó ez a cikk – írhatom azt is, gratulálok a feleségének és a feleségéhez. A gyógyszerész úr szellemiségét, mentalitását már korábbról ismertem, mivel felhívta magára a figyelmet. Ami elrendeltetett, az meg is történik!
Miklós, fel sem kellene tennem az első kérdést, hiszen Ön gyakorlott olvasó. Kérem, meséljen magáról és családjáról! (Kíváncsian vártam a választ, hiszen mellettem ült egy utód, aki Közép-Európa különböző tájairól származó ősök leszármazottja.)
1967-ben a Vas megyei Szentgotthárdon, jogász családba születtem. Ma is hálatelt szívvel gondolok szüleimre, akik 1969-ben telepedtek le Kőszegen. Apai ágon sümegi, anyai ágon szentgotthárdi származású vagyok. Édesapám, néhai Dr. Csaba László, a körmendi járás gyámügyi osztályvezetője, majd a Kőszegi Tanács titkársági osztályvezetője volt. Édesanyám, Bálint Irén az Országos Gyógypedagógiai Intézmény élelmezés-vezetőjeként dolgozott. Apai nagyapám főjegyző volt a zalai Orosztonyhoz tartozó járásban. 1956-ban bátor kiállásáért 2 év börtönre ítélték. Miután hivatalát így elveszítette, a Zirci Apátság segédmunkásaként fejezte be aktív életét. Atyai nagyanyám Erdélyből menekült szász volt, anyai nagyapám törzsökös, ősrégi csákánydoroszlói. Anyai nagyanyám felvidéki, pozsonyi hadi árva. Az őrségi Bálint papára most is tisztán emlékszem, amint szentgotthárdi konyhájukban ülve mesélt nekem. Képzelje Margitka, hogy Ő 1898-as, két évszázaddal előbbi születésének köszönhetően részt vett a két Világháborúban és a forradalmat is megélte. Ha visszagondolok a szentgotthárdi időkre, annyi közöm volt a gyógyszerészethez ott, hogy a Patika-udvarnak nevezett házegyüttesben laktak a nagyszüleim. Az egészségügyhöz hogyan kötődöm? Csaba Mária unokanagynéném ápolónőként dolgozott.
Milyen volt a gyermekkora?
Tragédiákkal terhes. 1975-ben elvesztettem a bátyámat egy balesetben, 1977-ben súlyos betegségben Édesapámat, aki 43 éves volt. Így Édesanyám önfeláldozásának köszönhettem, hogy tisztességesen felnevelt és taníttatott.
Hova járt iskolába?
A kőszegi Kossuth Zsuzsanna Általános Iskolába, majd a szintén kőszegi Jurisics Miklós Gimnáziumba. Jól ment a matematika, bár az első időben inkább a humán tárgyak vonzottak, főleg az irodalom, később azonban már a természettudományok keltették fel érdeklődésemet, kiemelten a biológia.
Milyen serdülő volt az akkori Csaba Miklós?
Lázadó voltam, Beatles hajam és rock and roll zenekarom volt. Ha valamit el akartam érni az életben, akkor össze kellett szedjem magam, így hát komolyan elkezdtem tanulni az egyetemre. Gondos mérlegelés után a Szegedi Gyógyszerésztudományi Karra jelentkeztem, ahova fel is vettek. Ennek köszönhetem, hogy olyan nagyszerű mestereim lehettek, mint Kedvessy György, Regdon Géza és Kata Mihály professzorok.
Kik voltak még jelentős befolyással élete alakulására?
Dr. Seregély István érsek úr, aki azt hangsúlyozta: „egy férfiember sosem adhatja fel!” Neki köszönhetem, hogy 1992-ben meghívott gitározni a katolikus énekkarba. Tulajdonképpen - a kronológiából kilépve - ennek a meghívásnak köszönhetem a feleségemet és azt, hogy jelenleg is egy katolikus közösségben szolgálok Kőszegen, mint basszusgitáros.
Mikor végzett és hogyan találkozott „Ámorral”?
1991-ben végeztem, és az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg Király Erzsébettel, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-ének szakos hallgatójával. Érdekes módon családilag ő is részben kőszegi kötődésű, mivel nagyapja, Dr. Király István, körorvosként szolgált ott. Romantikus volt az első találkozásunk. A Szeged-alsóvárosi templom ifjúsági közösségében a farsangi bálon hódította meg szívemet. Házasságot kötöttünk. Első leányunk a csoportunk évfolyambabája volt. Amikor befejeztem az egyetemet, Kőszegre költöztünk. A Gondviselés 5 gyermekkel, és 3 unokával ajándékozott meg. Feleségem sok évig gyermekeinket nevelte otthon főállású anyaként, 10 éve pedig hitoktatóként gyakorolja tanári hivatását.
Meséljen kolléga úr arról is, hogyan és hol kezdett kutatni? Ez a plusz tevékenység milyen módon határozta meg a jelenlegi közforgalmú gyógyszerészi tevékenységét?
Miután az érdeklődésem a biológiai tantárgyak felé fordult, megszerettem az élettant, a kórélettant és hatástant, így az első kutatási munkámat Benedek professzor úr vezetése alatt, a diplomamunkámat pedig a Szerves Kémia Tanszéken készítettem. A diplomám kézhez vétele után intézeti gyógyszerészként kezdtem el dolgozni Dr. István Lajos professzor úr vezetése alatt. A vérlemezke koncentrátumok előállításával és szobahőmérsékleten való tárolásának technikáival kezdtem foglalkozni. Közben az anémiák terápiája és gondozásának problémája is előkerült, mely egy későbbi munkám témája is lett. A szakvizsgámat a gyakorlati szakterületemnek megfelelően, mikrobiológiai gyógyszerellenőrzésből tettem le.
Miklós, és mint táraasztal melletti gyógyszerész nem is dolgozott?
De igen, folyamatosan vállaltam helyettesítést Vas megyében. Margitka, itt egy nagyon fontos dolgot szeretnék megemlíteni: a hálás köszönetemet fejezem ki Erzsikének és a családomnak, hogy elnézték nekem azt a tényt, hogy az életemet maximálisan a gyógyszerészetnek szentelem. Bár úgy néz ki, gyermekeim lehet, hogy pont ezért nem választották ezt a hivatást. 2000-től egy gyógyszeripari cégnél is dolgoztam, vakcinák komplex promóciója volt a témaköröm. 1997-ben a Rozsnyay Mátyás előadói emlékversenyen Vas megye színeiben indultam. 1998-ban pszichofarmakológiai témakörben ismét dobogóra állhattam. Majd 7 évig a Markusovszky Kórház Intézeti Gyógyszertár citosztatikus infúziós laboratóriumának vezetőjeként dolgoztam. Részt vettünk több nemzetközi, Fázis III. tanulmányban a biológiai antitest-terápiák területén.
Hogyan került át a magánszektorba?
14 évvel ezelőtt lettem személyi jogos gyógyszerész. Meggyőződésem, hogy a közforgalmú gyógyszertár az egészségügy fontos része. A gyógyszerész a gyógyszeralkalmazás és a mellékhatás szakértője. 2012-től a BENU Kőszeg Küttel Gyógyszertár vezetésére kértek fel. Szakmai tiszteletből olyan családnevet viselünk, amely 300 éves gyógyszerészdinasztia múltra tekint vissza.
Mikor és miért kapta Az év gyógyszerésze 2. helyezettjének címét?
Titokban zajló polgári és szakmai jelölések után kerestek meg, vállalom-e a megmérettetést egy pályázati anyag megírásával. A dolgozat gyógyszerészi gondozás témakörben, a betegek vashiányos vérszegénységének felismerésére szolgáló módszertan tárgykörben született.
Csaba gyógyszerész úr, mit tapasztalt az adatok feldolgozása után?
A dolgozatom üzenete röviden, hogy a vashiány kb. 15%-os gyakorisággal krónikus tüneteket okoz, amely tervezett vaspótlással korrigálható.
A szakma megszállottjaként mivel van még ideje foglalkozni?
Van két kutyám, az erdőjárás a kedvenc elfoglaltságunk. A feleségemmel minden évben felkeresünk egy tájegységet. Szeretjük a zenét. Nálunk a zene művelése és szeretete családi hagyomány. A feleségemmel – aki énekel, hegedül, gitározik - és 3 barátommal létrehoztunk 2018-ban egy, az 1960-90-as évek örökzöld slágereit játszó „örömzenekart”. Másik formációnk – és ez a legnagyobb múltú, 25 éves – egy templomi katolikus könnyűzenét játszó zenekar. Meg kell említenem az első gimnáziumi zenekart 1982-ből, a BlueBoys-t (mind kékszeműek voltunk), amelyből még hárman most is aktívan zenélünk.
Hát kedves Miklós, hallgatva Önt, magamban azt kérdezem, hány órából áll Önnek a nap 24 órája? Mivel búcsúzik az Olvasóktól?
Ami leginkább kifejezi életérzésemet, Balázs Fecó: Ne állj meg soha c. soraival:
Ha magasabbra vágysz nyugtalan szívvel
Indulj el ameddig nem késő,
Látványos ugrással nem számíthatsz már
De vár rád a következő lépcső
Köszönöm a beszélgetést, még sok szakmai és zenei sikert és jó egészséget kívánok Önöknek és az egész családnak úgyszintén.
G.M.A.
