Mozgalmas az élet a gyógyszertárban is, ha nyugalomban akarunk beszélgetni, akkor a napfényes, világos, virágos Dévity Katalin gyógyszerésznő által megálmodott „irányító központ”-ban kell leülnünk, ahonnan a város egyik zölddel övezett terére és a patikához kapcsolódó rendelőintézetre látunk.
Beszélgető partneremet most ismerem majd meg, pedig Ő közismert személy a modellek világában. A patikaépületet megépíttető Dr. Dévity Katalin leánya, Dr. Gallai Katalin szintén gyógyszerész és mint említettem, 10 évvel ezelőttig aktív fotómodell.
Nézem az ifjú hölgyet, mi árulhatná el, hogy a szépségiparban dolgozott? Mondanám: semmi. Hiszen beszélgetésünk ideje alatt állandóan visszatérően ismételgeti: ő olyan akart és akar lenni a mindennapokban, „mint a szomszéd leánya”.
Hát ez sikerült is, bár a szemüveg mögött felcsillan egy szép, értelmes, tudatos zöld szempár. Egy hajtincs kibújik a szigorúan összekötött, rendezett hajkötegből, széthullanak a hajszálak, s kisül milyen szép keretet ad az arcának. Rácsodálkozom, talán még mindig topmodell ez a gyógyszerésznő?!
Találkozásunk célja, hogy emlékezzünk Édesanyjára, akit áprilisban veszített el...
Katikám meséljél a nagyszüleidről!
Itt éltek Gyulán. Akkoriban, a XX. század második felében a harisnyagyár meghatározta a város életét. Nagyapám Dévity József művezetőként dolgozott ott, a nagymamám Szilágyi Katalin is részlegvezetőként. 1949. február 25-én megszületett a mások által is szépnek, okosnak tartott Katalin leányuk. Nagyon jó tanuló volt, fogorvos vagy gyógyszerész szeretett volna lenni. Ez az elképzelés mindenkinek távolinak és misztikusnak tűnt, de Anyukámnak: nem. Nagyon családcentrikus volt. Felnőtt életében is az ANYA, mindenki anyja szerepét nemcsak játszotta, de élte is. Összefoglalóan: mindenki szerette, és Ő imádott gyógyszerésznek lenni.
Katikám térjünk vissza Anyukád fiatalkorára.
Az Erkel Ferenc Gimnáziumba járt és a biológia, kémia, fizika, minden ment neki. Mikor felvételizett, olyan szép volt, hogy Kedvessy professzor megkérdezte: „Nem a Színművészetire akart menni?”. Mikor az egyetemen szóba került ki hová szándékozik menni, mint gyógyszerész, részéről más válasz el sem hangozhatott: Gyulára – mert szerinte az volt a világ közepe, oda gyűjtötte össze már diplomásként a „nagy családot”. 5 generáció élt együtt, de mégis szeparáltan. Hitt a nagycsaládban, mindig segítette a másikat.
Katikám, megmondanám Neked, amit mondasz szinte lehetetlen számomra, de ahogy megismertem a házat, amit felépítettetek, meg a nagymamádat, el kell hinnem, Édesanyád megvalósította álmait. Megkérdezhetem Édesapádat hol ismerte meg Anyukád?
Egyetemistaként ismerte meg itt Gyulán. Ő textilmérnök, Gallai Lászlónak hívják. Nehéz napokat él most át, mert hiányzik az életéből a „motor”.
Mint mondtad 1974-ben születtél, az Erkelbe jártál, mint Édesanyád. Milyen gyermek és fiatal felnőtt voltál?
Visszahúzódó, szégyenlős és nagyon vékony. Nagyon sok szép lány volt az osztályban.
Mikor változott meg a kis világod?
Amikor VIII.-ban a tablóra kerülő képeket osztályfőnökünk, Szidi néni megnézte, behívta Anyut, nézze meg milyen fotogén és manöken alkat a leánya. Anyut akkor sem érdekelte különösebben, hiszen a jövőm az ő fejében már eldőlt: patikus leszek. A szüleim, főleg Édesanyám mondta, ha a bizonyítványomon rontok, vége a fotómodellkedésnek. Ekkor már szerepeltem az „Ez a divat”-ban, az „Év arca” is én lettem. Modellválogatásra is és mindenhová szüleim kísértek el.
Közben felvételiztem a gyógyszerész karra, 1992-97-ig hallgatója voltam Szegeden. Ekkortól szüleim már nem kísértek, egyedül mentem válogatásra, fotózásra, topmodellként éltem és egy háromszög mentén mozogtam: Gyula-Szeged-Budapest.
Hogyan utaztál, nagy bőröndökkel?
Egyáltalán nem. Tudtam minden bennem van és amit kívánnak meg tudom csinálni. Nekem nem kellett „sminkes bőrönd”. Szerettek velem dolgozni, sok fülest kaptam, most kislányos, most vamp válogatás lesz, mikor mire volt szükségük az ügynökségeknek, arra vettem a figurát. Volt, ahol még nem ismertek, vártak engem egy CKM címlapfotózáson és megkérdezte valakitől az egyik szervező: hol a modell? Mondták ott megy, mindenki ledöbbent, hogy az a vékony, szemüveges szomszédék lánya – az lesz, akit fotózniuk kell. A végeredmény persze mindig első osztályú lett. Több, mint 30 címlapom volt hazai és külföldi magazinokban.
Kit becsültél és szerettél az egyetemen?
Stajer Gézát és Évát, a feleségét, Hunyadvári Évát, Csóka Ildikót.
Szeretted csinálni ezt a nem könnyű életet?
Igen és tudom jó voltam. Egyszer az Apáthy Kollégiumban olvastam egy felhívást, 1995-ben Magyarország szépét keresték. A második díj egy robogó volt. Nagyapámnak elromlott a robogója és meg akartam neki nyerni. Sikerült a dobogós 2. helyet kapnom és egy Ford Fiestát nyertem. Ezután egy MISS HUNGARY ’95 feliratú sötétkék autóval jártam, mint egyetemista.
Kati és a szerelem? Hiszen van egy szép és jó tanuló kislányod.
Igen, gyermekkori szerelmem állatorvos, külföldön él, mi is elkísértük, de nagyon hiányoztak a szüleim és nekik is mi. Így hazajöttünk a kislányommal.
Mi van a modellkedéssel?
10 évvel ezelőtt abbahagytam. Tudtam, hogy ezt a világot csak úgy abbahagyogatni nem lehet, csak huszárvágással. Ez nekem sikerült.
Nem kerestek és nem csábítottak vissza?
Oh sokszor, nagy volt a kísértés, de az elhatározásom egyértelmű volt.
Most itt a patika, a kislányod, Édesapád és nagymamád.
A kislányommal igyekszem sokat együtt lenni, a teniszpályán például ez sikerül is. A patikában nagyon segítőkész kollégáim vannak, nélkülük nehéz lenne az életem. Anyu nagy feladatot hagyott rám, hogy azt, amit elkezdett a patikában, az otthonunkban tisztességgel valósítsam meg és ha úgy kívánja az Élet fejlesszem tovább.
Kívánjuk ennek a törékeny gyógyszerésznek és volt modellnek sikerüljön az Édesanyja és saját álmait tisztességgel megvalósítania.
Köszönöm a beszélgetést, azt hiszem az Olvasó számára is érdekes volt – egy számunkra idegen világba – ez a kis betekintés.
G.M.A.
2014. december
