Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy közös (Márti és a saját) volt szakasszisztensünkről, Erdélyiné Kerekes Erzsikéről írtunk már a PHOENIX Futárban. Ő 50 évig ugyanabban a patikában végezte kiválóan munkáját. Kitűnő bizonyítvánnyal fejezte be anno a szakképzést. Főnökeként nagyon büszke voltam rá, és vagyok jelenleg is, amíg élek. Tehát a Sors úgy akarja, hogy ahol 5 évet a táraasztal mögött szolgáltam, oda visszamenjek. Azt kell mondanom, ahogy most a cikket írom, nagyon hálás vagyok, hogy kereshettem a régi lábnyomokat, benyomásokat, és az 1960-as éveket, az akkori kor hangulatát, Mezőhegyes valamikori virágkorát sugalló, romjaiban is lenyűgöző épületeit, melyeket e meghívásnak köszönhetően felújítva láthattam. Ez a település a lótenyésztésről és a kiképzésükről híres jelenleg is.
A patikába Solymosi Éva kolléganőm, az ottani kereskedelmi képviselő kísért el, majd rövid idő után a kötelező munkája elszólította őt. Kettesben maradtunk a főnökasszonnyal az elegáns irodában. A vendéglátás igazi Békés megyei volt, az egész PHOENIX elkísérhetett volna a régi munkahelyemre. Márti le vagyok nyűgözve, milyen szép ez a „mi megyénk”, milyen illatos és zöld itt a május, na és milyen elegáns ez a patika.
Ne fájjon a szíved Baba, mert beterveztem, hogy a régi uradalmi, általad „lovardának” titulált patikát is megnézzük. Persze csak kívülről, mert belülről jelenleg üres, a vele egy épületben levő hajdani iskolát múzeummá alakították. Most éppen zárva.
Gyönyörű fás, és rózsával szegélyezettek az utak, de az tény, hogy Végegyháza és a többi település is olyan gazdagon rózsabokros, hogy ez kellemesen lepett meg. Pedig itt aztán nem lehet azt mondani, hogy a turisták, vagy a történelmi helyek zarándoklói miatt ilyen csodálatosan ápoltak a települések. Úgy vélem az emberek itt maguk miatt teszik széppé a környezetüket úgy, mint valaha régen, amikor a falu „szája” kötelezővé tette a törődést.
Nézem - a mondhatnám utódomat - mindenben más, mint a vele szemben ülő előd, mint ahogyan a régi patika is magán viselte az uradalmat kiszolgáló jelleget, ahol ülünk pedig maximálisan megfelel a szakma és a mai kor kívánalmainak. Márti, én kényelmesen hátradőlök és Te, a szintén viharsarki, a saját egyáltalán nem langyos szellő ringatta gyerekkorodról, szüleidről meséljél.
1951-ben nem várt (Ratkó-korszak) gyermekként születtem Békéscsabán. Édesapám a vasesztergályos Krajcsovics Béla, édesanyám Vidovenyecz Ilona háztartásbeli, később vezető adminisztrátor volt a földhivatalnál. A nagyapám, Krajcsovics Endre árva gyerek volt, csak magára, saját tehetségére, szorgalmára számíthatott. Érdekelte a karbantartás és vasmunkával foglalkozott. Kivételes egyénisége és szorgalma lehetővé tette, hogy 1905-ben az aranyokleveles mester egy kerékpárjavító műhelyt alapítson. Ez 1914-ben KRENFI néven krómozó, nikkelező üzemmé bővült.
Márti, álljunk meg egy szóra, egy vasárnap délután én, aki ritkán nézek televíziót, az egyik csatornán a háború előtti Békéscsabáról láttam egy műsort, melyben egy ősi céget mutattak, ahol többek között kerékpárokat krómoztak. Arról beszélt a műsorvezető, hogy a család felélesztette a régi vállalkozást. Milyen érdekes és igaz, hogy ha valami számomra érdekeset látok, hallok – olyan szerencsés vagyok – azzal találkozom ismét, tehát semmi nem véletlen, csak előtanulmány és figyelemfelkeltés.
Igen, ez a mi családi vállalkozásunk, amit most a bátyám, Krajcsovics Béla „felélesztett álmából”. Ő gépipari technikumot végzett Szegeden, tehát szakértő kezek irányítják a céget.
Márti az államosítást ne hagyjuk ki!
Mindenünket elvettek, amit a szüleim, illetve a nagyszüleim megteremtettek két kezük munkájával. Bérlők lehettünk ugyan a saját házunkban, de csak a legkisebb lyukat biztosították lakhatás céljára számunkra.
Édesanyád hogy bírta három gyermekkel?
Édesanyámat nagyon kemény fából faragták. Vidonyevecz nagyapám szigorú, de meleg lelkű, következetes ember volt. Velünk játszott, ha kellett, és szórakozva nevelt, tanított bennünket. Addig viszont nem kaptunk enni, amíg nem kértük szlovákul. Édesanyámék öten voltak testvérek. Ő nagyon jó tanuló volt, de a négy polgári elvégzése után inkább elment dolgozni a gyárba, hogy a kisebb testvére tanulhasson, aki így diplomata lett. A tanyán élő nővérét pedig Édesanyám úgy segítette, hogy annak gyerekeit beíratta a kollégiumos szlovák iskolába. Ők így ott érettségiztek, majd egyetemi diplomát szereztek mindannyian. Van, aki a Lomonosov Egyetem elvégzése után atomfizikus lett. Édesanyám lírai lélekkel megáldott drága anya volt. Itt van a bátyám révén kötetben kiadott verseinek gyűjteménye. Nemcsak költői lelke volt, ahogy látom, hanem nagyon szép teremtménye az Úrnak (szerk.). Csodálatos ember volt. Mi hosszú ideig éltünk együtt, mert nővérem és bátyám is elmentek otthonról. Nővérem biológus, bátyámról már beszéltünk.
