Szerintem sem egyszerűen egy patikus fogad Dr. Horváth György személyében. Időrendi sorrendben szőlész-borász, gyógyszerész, természettudomány doktora, agrármérnök, borlovag és a többi, és a többi, amit még majd a beszélgetésünk során érintünk.
Tisztelt Kolléga úr, meséljen a közvetlen őseiről!
A családunk oberwarti (Felsőőr) eredetű. Édesapám szintén Horváth György, mint hídépítő vasutast, gyakran áthelyezték. Édesanyám Füle Erzsébet. Családjának Érsekújvárról kellett az új határ másik oldalára átmenekülni a I. Világháború után Rákospalotára, majd Ceglédre.
A későbbi szüleim Balatonalmádiban ismerkedtek meg, majd 1950-ben összeházasodtak. 1951-ben Édesapám Szombathelyen dolgozott, én viszont Cegléden születtem. Az általános iskolát Bicskén kezdtem, majd Szentlőrincen fejeztem be.
Szép emlékek kötnek anyai Nagyapám Cegléd mellett elterülő szőlősbirtokához.
A középiskola választását ez a körülmény is befolyásolta talán?
Bizonyosan. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium 4+2 Borász-Szőlész Szakközépiskolájában tanultam tovább. Meg kell jegyeznem, hogy ez az ISKOLA – csupa nagybetűvel – a mai ember számára, aki nem járt oda, el sem hihető feltételeket biztosított a sport, a művelődés számára. A hely szelleme meghatározó volt.
Gyuri, mely tárgyak vonzották különösen?
A kémia és a matematika. Úgy gondoltam vegyész leszek. Veszprémben felkerestem a nemzetközi hírű akadémikust, Pungor Ernőt, mondja meg, hogy tudok a kedvenc irányomba elindulni? Megkérdezte: műszerekkel akarok dolgozni, vagy pepecselni szeretnék inkább? „Hát az az igazság, jobban szeretem az önálló munkát, gondolkodást.” – válaszoltam. „Akkor menjen patikusnak.” - volt a szigorú válasz. „Hát akkor jelentkezem gyógyszerésznek!” – döntöttem el.
Mit szóltak az évfolyamtársai az Ön előtanulmányaihoz?
Sokat segített a jó bor kiválasztásában, ha elmentünk poharazni. Ott ismertük meg Gregor József operaénekest, aki fantasztikus ivótárs volt, mivel ő már tudott vendégül látni - és mert volt megélhetése -. Akkor volt főiskolás Nagy Bandó András, szépen rajzolt, az évfolyamújságunkat illusztrálta. De komolyra fordítva a szót, a kémia előtanulmány sokat jelentett, mint mondtam, kedvenc tárgyam volt. Első évben Balogh János adjunktus úr egy demonstráció megírása, majd annak javítása után, a tanterembe belépve megkérdezte ki az a Horváth György? Felálltam. Azt mondta: „A maga műve hármas.” Azt hittem felrobbanok! A kedvenc tárgyamból közepes a teljesítményem, a többieké ennél csak jobb lehet!
Majd az Adjunktus úr prófétai hangon jelentette ki: „A többieké 1 vagy 0!”
De Koczka tanár úr csodálatos, megismételhetetlen előadásait szerves kémiából Ön is hallgatta?
Igen, bár ekkor már betegeskedett.
Meséljen a renitenskedéseiről!
Ja, igen, Simoncsics tanár úrnál voltam diákkörös, aki a növénytant tanította a JATE-n, polleneztem. Harmad évesként a drogintézetben ez a „szerelem” nem váltott ki nagy lelkesedést. De hű maradtam, így végzés után 2 évvel a JATEn lettem természettudományi doktor.
Meséljen a magánéletéről!
Juhász Zsuzsa sarkadi születésű évfolyamtársammal házasodtunk össze 1973-ban.
Kedves Olvasó, amely tevékenységeket csak dióhéjban megemlítek, az egy házastársnak angyalszárnyakat növeszt, ha ezeket végigasszisztálja és helyt áll ott, ahol a másikat helyettesítenie kell!
Mikor születtek a gyerekek?
1974-ben született Cecília (aki angoltanár), tőle 2 unokánk van, Máté 3, Bence 6 éves.
1976-ban Zoltán született (ő docens a gödöllői Egyetemen és a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesületének alapítója és rendezője is. Bemutatták többek között a Csárdáskirálynőt és a Valahol Európában című darabokat is. Az EU elnökség befejezésekor bemutatott gálaműsor rendezője volt.
1979-ben született meg Ágota (angoltanár a Budai Egyetemen).
Térjünk vissza a szakmához. Hol kezdték a diplomás életet?
Mezőberényben, a híres Nádházi gyógyszerész úrnál kezdtük.
Akkor ehhez én is hozzáfűzhetem, hogy a gyógyszertári központ a-tól z-ig terjedő központértékelésében: mely patika az első? Ha visszaemlékezem, talán egyszer, vagy esetleg kétszer fordult elő, hogy nem az Ő neve volt a listavezető. Jó iskola volt a kezdő gyógyszerészeknek nála dolgozni.
Azután hová vitte a Békés megyei szél Önöket?
Kunágotára, hihetetlen kezdetleges körülmények közé.
1978-ban Szentesen a Szentesi Zöldségkutató Intézetbe vezetett az utam. Ez egy zöldségkutató intézet volt, ahol laborvezetőként dolgoztam. Nemesítési osztályra kerültem, ott paprikanemesítéssel foglalkoztam (magház penészesedés, klorofilos aktivitás volt a fő témám). Volt ott egy kiváló kutató, dr. Szalva Péter, akinek hatalmas növénygyűjteménye volt, ezt rendszerezni és bővíteni kellett. A vetőmaggal is volt teendő és a megtermelt zöldségek feldolgozása is fontos feladat volt. Például ilyen volt az akkor megismert sonka sütőtök, melyből ivólevet Békéscsabán, bébiételt pedig Kecskeméten készítettek belőle. A gödöllői Botanikus Kerttel is felvettük a kapcsolatot. Bonyhádiak által készített zománctáblával jelöltük meg a gyűjteményt, ez nagy újítás volt.
Ezért a sok és szerteágazó eredményes munkáért kapta meg Kollégánk a Kiváló Dolgozó címet a Minisztériumtól.
Gyuri, meséljen az irodalmi tevékenységéről!
20 évig a Csongrád megyei Hírlap kertészeti jellegű cikkeit írtam. 3 szakmai könyv szerzője vagyok, ezek között van a „Volt egyszer egy Kutató”, ami dr. Szalva Péterről szól.
Gondolom a kutató intézeti élete az Intézet bezárásával véget ért az úgynevezett rendszerváltáskor.
Igen. Visszakanyarodtam a gyógyszerészethez, persze azt meg kell jegyeznem, sok új tudással és tapasztalattal lettem gazdagabb ezen idő alatt. A Kórház infúziós részlegére kerültem, amit dr. Ragettli Pál – a Margitka által is nagy megbecsüléssel emlegetett dr. Ragettli János, a volt Békés megyei Gyógyszertári Központ főgyógyszerészének fia - vezetett. Ekkor már alakultak a magángyógyszertárak, így Palival mi is beleugrottunk a számunkra akkor még ismeretlen mélyvízbe. 1992-ben megalapítottuk a Szent Damján Patikát. Először bérleményben dolgoztunk, majd megvettük ezt a házat, ahol most is beszélgetünk.
Kedves Olvasó! 10 év óta ez a szentesi gyógyszerész Borlovag!
Ne gondolja, hogy ez csak kóstolást és parádézást jelent. Például minden évben Szentesen zenés irodalmi borünnepet szervezünk. Ja és majdnem elfelejtettem, az 1970-ben megalakult Szentesi Kertbarát Kör elnöke voltam 17 évig, jelenleg megyei elnök vagyok. Sok kertbarát körrel vagyunk baráti kapcsolatban, kölcsönös kirándulásokkal, így eljutottunk a Trianon előtti Magyarország számtalan helységébe.
Szoros barátságban vagyunk vajdasági temerini kertbarátokkal, akik az őseik által, 1850-es években fogadott magyar ünnepük (Illés-nap) megünneplését a mai napig folytatják. Erre az Illés-napi rendezvénysorozatra számtalan magyar csoportot kivittem már.
Kárpátalján, a Vereckei-hágón többször rendeztünk nemzeti ünnepeink alkalmával megemlékezést, a meggyalázott emlékhelyet pedig többször tettük rendbe. Megnéztük azt a helyet is, ahol Feszty Árpád: Honfoglalás című körképének háttere készülhetett. Kicsinyített mását egy rondellában állítják majd fel, ahol a Látogató a valóságot és a festett képet azonosíthatja.
Szentesen megalapítottuk a Rotary Klubot, ennek 5 évig titkára, majd 1 évig az elnöke voltam. A határon túli szegény magyar gyerekek idelátogatását támogatjuk, hazát megismerő programot állítunk össze. Bizony sok gyerek szívesen jönne ismét!
Gyuri, mi fért még bele az életébe?
Megalapítottuk a Krúdy Gyula (zártkörű) Baráti Társaságot. Közel 100 felolvasó estet, kamaradarabokat mutattunk be eddig, az aktualitások figyelembevételével állítjuk össze a műsort. Több újságnak is írok, cikkeim száma az 1000-hez közelít, ezek egyike például a Mécses. Egyébként négy környékbeli színház bérletének jó 20 éve vagyunk néha boldog, néha kritikus tulajdonosai.
Úgy hallottam, hogy Szentes városa ezt a szerteágazó tevékenységet „Szentes Város Érdemrenddel” honorálta. Gratulálunk!
Gyógyszerész úr, mit fed a Hunor Coop Zrt. elnevezés?
A Hunor Coop Zrt. - melynek felügyelő-bizottsági elnöke vagyok - a régi Áfészekből alakult kereskedő cég, az egyik legnagyobb a megyében.
Hunor Coop segítségével tudtam megvalósítani régi álmomat, a lecsófesztivált, melyet az idén 12. alkalommal rendezünk meg, 8-10 ezer ember részvételével.
Két szlogen kísér végig az életemen: „Ha az Úr velem, ki ellenem!”, a másik pedig a kertbarátoké: „Kertészkedj, barátkozz, művelődj, védd a természetet és fogyassz magyar termékeket!”
Kedves Gyuri, a záró mondat sokunk ars poeticája is lehetne.
További tevékeny és fáradhatatlan éveket kívánunk a Gyógyszerésznek és a más területen is tevékenykedő Szentesi Polgárnak!
G.M.A.
2014. január
