A gyógyszerész úrral és a feleségén kívül még 2 asszisztenssel a megérkezésem után úgy beszélgettünk, mintha a régmúltbeli találkozásunk után most folytatnánk a csevegést és a szakma fájó pontjaként emlegetett magisztrális ügyet mi tudnánk megoldani. Mi magyarok már csak ilyenek vagyunk, hátha még a szakmabeliek találkoznak és világot akarnak váltani!
Nehéz helyzetem súlyosbítja Lukács dr. kijelentése: „ez nem szokványos beszélgetés lesz, semmi magánélet, csak a kétkezi munkát végző gyógyszerész (és segítői) lehet a téma”. Na ez jól kezdődik. Nem jobb lenne megkeresni azt az egy-két juharfát, ami a kolléga úr szerint berkekben még található?
Közben megérkezett Valu Mária, a Somogy megyében kereskedelmi képviselőként dolgozó kolléganőm, az ő csilingelő kacagása hiányzott a kellő hangulathoz.
Károly, kérlek, azért a születésedről elárulnál valamit?
Igen. Zalaegerszegen 1951-ben születtem, elvégeztem a középiskolát és Budapesten a gyógyszerész kart. (Pont!)
Szeretem a mesterségem, a diploma kézhezvétele óta sokat gondolkoztam azon, hogyan lehet hasznosítani az egyetemen kapott tudást a gyakorlatban.
Ettől kezdve már csak a hallgató szerepe jutott nekem, néha egy-egy rövid kérdést tettem fel a velem szemben ülő kollégámnak:
A magisztrális gyógyszerkészítés a klasszikus gyógyszerészet elválaszthatatlan része volt. Részben éppen azért vált ketté az orvosi és a gyógyszerészi hivatás, mert a gyógyszerkészítés speciális, szerteágazó szaktudást és időt követelt.
A világnak ez a rendje annyira természetes volt, hogy a gyógyszeripar is kezdetben csak hatóanyagokat állított elő és szállított a gyógyszertárakba, ahol a gyógyszerész készítette el a gyógyszereket úgy, mint évszázadokon át, csak immáron szintetikus anyagokat is felhasználva. Sőt, mi több, a későbbi gyógyszergyárak részben gyógyszertárakból indultak. Ennek legkiemelkedőbb, de nem egyedüli példája nálunk Richter Gedeon volt.
Az 1950. július 28-i gyógyszertár államosításig a magyarországi gyógyszerészek közül még számosan rendelkeztek saját törzskönyvezett gyógyszer-készítményekkel. Ennek megtörése érdekében hoztak egy diktatórikus törvényt, hogy a gyógyszerészeket megfosszák anyagi és szellemi javaiktól!
Ez tette tönkre évtizedekre a közforgalmú gyógyszerészek kreativitását, hiszen egyfelől joggal lehet azt mondani, hogy már akkor is a gyáriparé volt a jövő, de emellett számos értékes találmány születhetett volna a gyógyszertárakban, hiszen mi vagyunk azok, akik közvetlen közelről látják a betegek terápiás szükségleteit és meg is van a szaktudásunk olyan megoldások kidolgozására, amelyekből később gyári termékek lehetnek.
E rövid történelmi áttekintés után térjünk vissza a jelenbe. Károly azért, ha személyesen nem is találkoztunk, de a kék kenőcsödet használtuk, mert az állatorvos ezt rendelte a Bársony kutyánknak. Áruld el, milyen cél vezetett - a szerintem nem csak a szakma berkein belül - ismert kenőcs megalkotásához?
A kenőcs mai divatos kifejezéssel élve ”unortodox” módon jött létre. Az eddigi eljárások szerint nagyrészt a humán gyógyszerből készült az állatoknak gyógyszer. Ebben az esetben pedig a humán gyógyszerhez vezető út egyik szakaszában az állatkísérletek sikeres befejezése után felismertem, hogy egy A.U.V. készítmény létrehozásához meg vannak túlnyomórészt az adatok.
Így ismertem meg gyakorlatban a törzskönyvezés rendkívül rögös útját, és ezek alapján készültem fel egy esetleges humán gyógyszer létrehozására. Az azóta eltelt idő bizonyította a készítmény gyakorlati problémamentes használatát és meggyőződhettem róla, hogy a gyógyítás mellett a jelentkező mellékhatások elhanyagolhatóak. És egyúttal köszönöm, hogy a Tolnagro Kft. mellett a PHOENIX Pharma Zrt. is lehetővé teszi a széleskörű hozzájutást.
Milyen más készítményed van még?
A Kék Lukács Kft-vel közösen fejlesztek kozmetikai készítményeket, melyek alapja a gyógynövények kivonatai. Pl.: ránctalanítók, hidratálók, bőrnyugtatók, gombaellenes krém, reumás jellegű és fájdalommal összefüggő kérdések megoldásához.
Hogy zárnád ezt a nem szokványos beszélgetést?
Ma már (vagy remélem még csak) én vagyok az egyetlen gyógyszertári gyógyszerész Magyarországon, ki több évtized után ismét rendelkezik saját törzskönyvezett gyógyszerrel, a kék kenőccsel, amely jelenleg állatgyógyászati készítményként van engedélyezve.
Úgy gondolom, hogy kormányunknak és hatóságainknak kiemelten támogatnia kell a magyar kreativitás kibontakozását, beleértve a gyógyszerészekét is, akiket annyi éven át fosztottak meg ettől a lehetőségtől.
Valóban ez a beszélgetés más, mint a többi. Számomra nem volt unalmas, sokat tanultam, nemcsak szakmát, hanem megszállottságot is.
Köszönöm, hogy itt lehettem.
Jövőt kívánok a magisztrális készítményeknek és elismerést a feltalálónak!
G.M.A.
2018. február
