Majd megláttam a gyógyszertárat, előtte a túloldalon lekaszált terület száradó szénakazallal. Ez a kép olyan, amit nem vártam az Üllői út forgataga után. Belépve az officinába dr. Potornai Lajos gyógyszerész úr, a gyógyszertár tulajdonosa köszöntött. Az irodában kellemes körülmények között tudtunk beszélgetni.Gyógyszerész úr Zsuzsától hallottam, az Ön érdeklődési köre a szakmán belül, de azon kívül is szerteágazó. Csak azt nem tudom, hogy van ideje ennyi mindennel foglalkozni? Itt valami titok lappang, de a beszélgetés végére szerintem minden kiderül. A mondottakra válaszként felcsillant a gyógyszerész úr szeme, talán itt is a francia közmondás – Cherchez la famme! (Keresd a nőt!) – titok rejtőzik a háttérben, majd rájövünk.
Kérem, meséljen a családjáról, őseiről és a fiatal Potornai Lajosról!
Kezdjük az őseimmel. Amire legbüszkébb vagyok, Mikszáth Kálmán „A Noszty fiú esete Tóth Marival” c. regényében is szerepel egy Potornai, bár őseink még Pottornyay-ként írták a nevünket. Köznemesi családként valahonnan a Felvidékről származunk. Apai ágon a Tisza vidékén, Tiszaigaron élt a dédapám. A nagyapám már cipészmester volt, és egyben költő. Édesapám szintén Lajos, géplakatos mester polihisztor volt, édesanyám Balogh Piroska rajztáros. A IX. kerületben a József Attila lakótelepen nőttem fel, és itt a családunkban is előtört a művészet iránti vonzalom. Volt egy nővérem, Mária, aki színésznőnek készült, már színpadon is fellépett. Sajnálatos körülmények között 21 évesen orvos-szakmai tájékozatlanság következményeként – elveszítettük. Az általános iskolai tanulmányaimat a Hámán Kató Általános Iskolában folytattam, a középiskolát a Leövey Klára Gimnáziumban.
Szerettem sportolni, így korán elkezdtem kosárlabdázni. Sportsikereim csúcsát a magyar ifjúsági válogatottban történt szerepléseim jelentik. A kosárlabdán kívül még a kémia is érdekelt, így a Leövey-be kémia szakos osztályba mentem. Olyannyira jól ment a kémia, hogy az ottani kémia tanárom, Ibi néni néhányszor megkért, tartsam meg én a kémia órát.
Ezen idő alatt ragadta meg képzeletem az Üllői úton lévő Zágrábi patika akkori régi bútorzata, és a patika hangulata. Leérettségiztem 1978-ban, a szüleim nagyon örültek az eredményemnek és annak, hogy beadtam a felvételi kérelmemet a gyógyszerész karra és fel is vettek. Már akkor az OSC-ben kosárlabdáztam, így több szállal is kötődtem a SOTE-hoz. A nyári gyakorlatok jelentős részét Csöpi néni szárnyai alatt töltöttem a Zágrábi patikában.
A diploma kézhezvétele után hová vette az irányt Lajos?
Az ipar érdekelt, így a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézethez kerültem. Az injekciógyártás és a hősterilezés fontos feladat volt, ami akkortájt indult a Humánban, így ennek vezetésével bízott meg dr. Aradi Lajos igazgató úr. Később a dán anyacéggel kooperálva már aszeptikus körülmények között új üzemben megindult az inzulin gyártása (formulálása) is. Kimehettem tanulmányi útra Koppenhágába. Nagyon szép és nagy feladat volt, büszke vagyok, hogy a hazai inzulingyártás bölcsőjénél ott lehettem. Már tapasztalattal mentem át az Egishez, ahol a bökényföldi telephelyen megkezdődött az injekciógyártás. A gyártás technológiai megoldása várt rám.
1991-ben gondolt egy merészet és nagyot a kolléga úr és alakítottak egy kft-t és megnyitották az első magán-gyógyszertárukat, majd a többit is.
Isaszegen, Szadán, majd Bagon. Nem volt könnyű az üzemeltetés, egyeztetés a cég tagjai között. Cégvezetőként még hiányzott a rutin és emberismeret. Rövid idő múlva széthúzások, összeférhe-tetlenségek jelentek meg, így a Kft darabjaira hullott. Mi Bagon tartottuk meg a patikát és kezdtünk önálló vállalkozásba.
Bocsásson meg, de nem beszéltünk a magánéletükről és arról, hogy a többes szám használata arra utal, hogy mindenben volt egy társa?
Igen, a feleségem, aki szintén gyógyszerész. Az egyetemen ismerkedtünk meg Erikával 1978-ban. Ő orvosnak készült, de a gyógyszerész karra hozta a sorsa, úgy érzem ez nem volt véletlen! A neve Kardos Erika, édesanyja Bartos Margit, aki rendészeti vezető volt a Ganz-MÁVAG-ban.
Édesapja sem volt patikus, Kardos Imrének hívták, aki magas rangú katonatiszt-ként szolgált. Híradós tiszt-ként a rakétaelhárítás és hírközlés volt a szakterülete. Honvéd alezredesként ment nyugdíjba.
1982-ben összeházasodtunk, majd 1992-ben Erika életet adott Norbert fiunknak.
Közben minden nap jártunk ki dolgozni a Galga menti faluba. Elsősorban Norbert miatt döntöttünk úgy, hogy eladjuk a bagi gyógyszertárat is. 2000-ben a X. kerületben átvettük a Pharmaker 2000 Bt-t.
Mikor nyitották ezt a gyógyszertárat, ahol most beszélgetünk?
2007-ben. Igen körültekintően szerveztük meg az építkezést és a betegellátó egységeket.
Ön gyógyszerész úr a szakma nagyon sok területén letette a névjegyét. Informatikai végzettségét felhasználva közremű-ködött a Quadro-Pharma rendszer létrehozásában, majd az OEP-nél köztisztviselőként is dolgozott.
Igen, 2005-ben az új gyógyszerek kihirdetésével összefüggő fellebbviteli ügyek, majd a Gyógyszerészeti Főosztály vezetése volt a feladatom. Közfeladataim miatt időközben elvégeztem a jogot is, így jogi szakokleveles gyógyszerésznek titulálhatom magam. Az OEP átszervezésekor főosztály-vezetőként hagytam ott az OEP-et és tértem vissza a közforgalmú gyógyszerészethez. Jelenleg asszisztensek, szakasszisztensek képzésében szakmai oktatóként és vizsgáztatóként veszek részt a napi feladatok mellett.
Mi a hobbija?
A repülés. A kisgépek és a sárkányrepülés érdekelnek, de a repülés minden területe vonz.
Elfoglaltságai mellett most már kijelenthetjük a francia mondás Önökre is igaz, és Erika, aki a háttérben mindenütt ott van biztos támaszként.
Igen, valóban a feleségem az a Nő, aki mindezt a szerteágazó „kalandozást” lehetővé tette számomra.
Beszéljünk a család büszkeségéről, Norbertről, aki ugyan elvégezte a BME Közgazdaságtudományi Karát, és mégis a család itt-ott felbukkanó művészi hajlamát viszi tovább.
A fiunk az általános iskolában néptáncot tanult. Kereste a helyét, mely tánc az, ami a karakterének megfelel. Eljutott az ír sztepptáncig, ami teljesen megfelelt az igényének. Karakán, erős, dinamikus és élő is. Elhivatottságának köszönhetően magyar bajnok lett, majd Európa bajnok. Közben megismerte Gyulai Júliát, akivel megalapították a Coincidance autentikus ír sztepptánc együttest 24 taggal.
Lajos ez az együttes valóban híres, most láttam a Városmajori Szabadtéri Színpad 2016-os nyári műsorát. Felfigyeltem az utolsó előadásra, a „Szentivánéji álom” (Shakespeare mesejátékának adaptációja) elevenedik meg a tánc nyelvén.
Igen, ez az ő produkciójuk és a Magyar Színházban is műsoron tartják. Számtalan meghívásuk van Amerikába, Kínába, Floridába, Mexikóba és a hazai kulturális élet is számon tartja őket.
Gratulálunk! Megkérdezhetem, hogy a Coincidance bemutatók megtekintésén kívül még mivel töltik Erikával a szabadidejüket?
Erika nagyon szeret utazni, táncolni. Hetente tánciskolában hódolunk e társasági formának. Jelenleg más is foglalkoztat bennünket, nagy fába vágtuk a fejszét, mert kiköltözünk a fővárosból, kell egy kis falusi csend és nyugalom.
Ezt a zárómondatát elfogadom és megerősítem. Köszönöm a színes beszélgetést és kívánjuk, hogy az utazás és a tánc tegye színessé a hivatásuk gyakorlását és mindennapi életüket.
G.M.A.
2016. október
