Dr Répay Gábor gyógyszerész úrral és bútorrestaurátor mesterrel ülök az irodájában, ahol minden darabnak, képnek, bútornak, pecsétnek saját története van. Kedves Olvasó azt kell írnom, ezt látni, tapintani kell, elmesélni nem lehet. Gábor előhozakodik a kiváló gyógyszerész, a gyűjtőszenvedélyt ráörökítő példakép Édesapjával, aki a fiának megbecsült példaképe volt. Kezemben tartom az Édesapa társszerzőként jegyzett Kadarkútról szóló monográfiáját.
Gyógyszerész úr mesélsz Édesapádról?
Először talán arról szólok, hogy a kadarkútiak 1875-ben kérték a gyógyszertár felállításának jogát. Apám, Répay Lajos 1952-től volt itt gyógyszerész. 1901-ben Ung megyében, Alsónémetiben született. Tanulmányait Ungvárott és Munkácson végezte. A gyógyszerész diplomát 1925-ben Budapesten szerezte. Nagyszőlősön, Huszton, Munkácson dolgozott, majd Nagyrábén már patikát bérelt. 1938-ban megvette a kaposfői gyógyszertárat, melyet a háborús katonai szolgálat és a 4 éves orosz hadifogságot leszámítva az államosításig, 1951-ig vezetett. A kadarkúti gyógyszertárnak 1952-től 1969-ig, nyugdíjazásáig vezetője volt. Eredetileg Apám iparművészetire készült, tehát a bútorok iránti szenvedélyt tőle örököltem.
Ahogy látom a gyógyszerészi munkája mellett Kadarkút mamutlelőhelyei, pénztörténeti-, honismereti-, néprajzi kiállítások szervezése, helytörténeti emlékek felkutatása, irodalmi emlékek ápolása is hozzátartozott mindennapjaihoz!
A fogságból hazakerülése után fizikálisan legyengült, később egyik szemére meg is vakult. Ennek ellenére folyamatosan gyűjtött, szervezett, publikált. Családom fontosnak tartja értékeinek gondozását, kérésre kölcsönzi kiállításokra. A Gyógyszerésztörténeti Társaságnak tagja volt, kitüntették Ernyey József emlékéremmel.
Mesélj Édesanyádról is!
Édesanyám, Nemes Jolán, Beregszászon született, 1935-ben kötöttek házasságot. Két gyermekük született, a nővérem dr Répay Judit orvos, akinek leánya, Dr. Tóth-Berényi Rita, gyógyszerész.
Mester úr, meséljél magadról is egy keveset!
1940-ben Kaposfőn születtem, az államosítás miatt már Kadarkútra költöztünk, az általános iskolát itt fejeztem be.
Melyik gimnáziumban folytattad tanulmányaid?
A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban tanultam tovább. A származásom miatt nem vettek fel a gyógyszerész karra, így a „kiváló” segédmunkások csapatát erősítettem én is a Richter Gedeonban. Ez az „átképzés” 2 évig tartott, utána sima út vezetett az óhajtott egyetemi karra.
Hol dolgoztál a diploma kézhezvétele után?
1965-től Kaposváron, Balatonbogláron, Nagyberkiben, majd Kaposvár következett ismét.
Te vetted át a patikát Édesapád nyugdíjaztatása után?
Igen, 1969-ben lettem itt vezetőgyógyszerész, majd megvásároltam, így tulajdonossá avanzsáltam. Sokat fáradoztam, hogy a köztudatba vigyem Mozsonyi Sándor professzor úr nevét, aki ennek a településnek szülötte. A márványtáblát a patika falán az MGYT a Tanár úr munkásságának elismeréseként helyezte el. Neki köszönhetjük a képzésünk európai színvonalra emelését.
Gazdagodtál közben tudásban, meséld el, mi késztetett, hogy bútorrestaurátorrá képezd ki magad?
Mindig fogékony voltam a régi dolgok, emlékek, tárgyak helyrehozatalára, megőrzésére. Büszke vagyok, hogy Podmaniczky emlékérmet kaptam a mikei Somssich grófok mauzóleumának helyrehozataláért, ugyanekkor ismerték el Melocco Miklós és Makovecz Imre munkásságát. Nem mintha az én felújításom felért volna az Ő tetteikkel, de hát ez akkor nem volt „divat”.
Beszéljünk a hobbijaidról!
Fafaragással kezdődött, még Édesapámtól örököltem az első értékes darabot. Majd intarzia készítéssel foglalkoztam, azután bővült a repertoár és elkezdtem a nagyobb bútorok restaurálását. A régi reneszánsz, barokk vagy éppen szecessziós bútorokat, ha „betegek”, hiányzik a lábuk vagy éppen más sérülésük van, stílusuknak megfelelően ki kell javítani. Ezek pótlása, a megfelelő fa megkeresése, mind-mind kihívás számomra. Ez a munka megnyugtat, boldoggá és teljes értékű emberré tesz.
Lassú, aprólékos munka ez. Itt a műhelyben észrevétlen telnek a percek, az órák, ezért van az, hogy még rádió és TV is szól. A hasznosan tölthető időmből ne menjen el haszontalanságokra. Évekkel ezelőtt felkérésre restauráltam a kaposvári Arany Oroszlán, a pécsi Szerecsen és Irgalmas, a mohácsi II. Lajos és a mecseknádasdi patikák berendezéseit.
Az Olvasónak látnia kellene a kerámia gyűjteményedet, még az „átkosból” is van jó néhány, például több Gorkád, stb. Szoc deco, Szoc reál gyűjteményed is van?
Igen, akkor voltam fiatal, ez a fiatalságomat jelenti akármilyen volt, vagy mit fejez ki. Biztosan 100 év múlva az akkor élőknek titkokat mesél a mi sematikus, behatárolt életünkről és a művészetről, mely körülvett bennünket és alakította az esztétikai érzékünket. Segít majd a Szemlélőnek behatárolni az akkori kort és történéseket.
Gábor, a szerszámaid is külön világ, de a rend, ahogy megvan a helyük, visszautal a hivatásodra…
Egy gyógyszerésznek, ha műhelye van, annak is tükröznie kell milyen szellemben nőtt fel.
Beszéljünk még a magánéletedről, ha egyáltalán volt vagy van időd a privát életre!
Volt egyszer a Balaton partján egy szép 16 éves leány, akit baráti társaságban ismertem meg. Lenyűgözött a szépsége, mondtam neki: „Két év múlva eljövök érted!”
Így is történt. Összeházasodtunk, két fiunk született, 1970-ben Gábor, aki fogtechnikus és 1975-ben Ákos, képzőművész-restaurátor. Mindkettő anyaggal és a kezével igyekszik „művészit” alkotni.
Köszönöm, hogy a magyar iparművészeti és az egyetemes alkotásokat fáradhatatlanul gyűjtöd! Át akarod örökíteni az utókornak, ezzel Te is segíted bennünk azt a büszke érzést kialakítani, hogy a gyógyszerész a fizikai és a lelki bajokat más módon is tudja gyógyítani. Az évszázadokon átívelő emberi kéz alkotta gyönyörűségek általad ismét csodálhatóvá válnak.
Sétánk ezzel véget ért, köszönöm Neked ezt a rendkívüli napot, reméljük, hogy az Olvasó is kapott egy kis ízelítőt családod gazdag életéről.
G.M.A.
