Dió Gyógyszertár. Az épület előtti ládákban számtalan élénk színű virág sütkérezik a már nem annyira kellemes hőmérsékletű napfényben. A gyógyszertárban találkozom Dr. Revoly Angélával, a gyógyszertárvezetővel, és a másik gyógyszerésszel Horváth Norbertné Ágival, aki - mint ahogy azonnal kiderül - a gyógynövények szakértője és az Egészségnapon gyógynövény- és drogbemutatót tart.
Angi, hányan dolgoztok itt?
Két gyógyszerész és két szakasszisztens. Nagyon jól megvagyunk egymással és az ide betérő betegeket név szerint ismerjük. Ők is bennünket. Jól érezzük itt magunkat, reméljük a paciensek is.
Miért kapta a patika a Dió nevet?
Több okból: először is több diófa található a ház körül, nagyon régiek, vastag a törzsük, egy közülük ki is pusztult nemrég. Másrészt a diófélék között kiemelkedő a dió alfa-linolénsav (ALA) tartalma, amely növényi alapú esszenciális omega-3 zsírsav. Az omega-3 zsírsavak megfelelő bevitelének igen sok kedvező hatása van, ezek közül kiemelésre érdemes a szív- és érrendszeri betegségek, érelme-szesedés, szívinfarktus, szívritmuszavar, hirtelen szívhalál, trombózisveszély és a magas vérnyomás kockázatának csökkenése. A fél dióbél az agyat szimbolizálja, tartalmi anyaga segíti az emberi agyműködést. Azonkívül még hivatkozhatunk az időszámítás utáni első században élő és az elődök tapasztalataira sokszor hivatkozó Comoban született tudósra, Plinius Secundusra, aki „mellesleg” hadiflotta parancsnok volt. A növényekről szóló „Természet históriája” című kötetében megemlíti a diót (a fáról a rajz, amit lentebb láthatunk, az ott szereplő illusztráció fotója), amely házasságkötéskor előadott „regölésekben” szerepel. Kettős burka szimbolizálja a házastársakat, akiknek ugyanúgy kell óvniuk a házasságot és az utódokat, mint ahogy a héj védi termést. Mi is így igyekszünk óvni, ápolni, gondozni a segítségért hozzánk fordulókat.
Kolléganő akkor térjünk vissza a jelenkorba, ahol nagy divatja van a dió és a diós sütemények evésének, és engedd meg, hogy megkérdezzem kik voltak a szüleid és hol születtél?
Dunaújvárosban születtem, műszaki érdeklődésű családba, itt jártak a szüleim főiskolára. Édesapám Tóth Lajos fémöntő kisiparos, saját vállalkozása van. A Műszaki Főiskolán ismerte meg édesanyámat, Peller Szilviát. Összeházasodtak, két gyermekük született. Viktor nevű öcsém elismert programozó matematikus, jelenleg az USA-ban dolgozik. Visszatérve a szüleimre, munkájuk miatt Kiskunhalasra kellett költöznünk, így ott, a Szilády Áron Református Gimnáziumban érettségiztem. Szerettem a vidéki életet, ahogy most vissza-emlékezem, érzem a talpam alatt a finom homok simogatását, az orromban az Alföld másra nem hasonlító illatát, a gyermeki kacajt, az akác édes aromáját. Családi házban laktunk, volt cicánk és mindenhová biciklivel mentem. Emlékszem a véget nem érő homokbuckákra.
Mik voltak a kedvenc tárgyaid?
A biológia és a fizika, de mindenből jó eredményt értem el. Élénk volt a fantáziám, szépen rajzoltam, gyurmaszobrom- a búsuló juhász- sokáig kint volt a polcon otthon. Édesapám festőművésznek szánt abban az időben. Én biológus vagy orvos akartam lenni, a biokémia nagyon érdekelt. Sajnos kiderült, hogy a boncolás nem az én területem, így egyértelmű volt a gyógyszerész kar, mint választási lehetőség. Szüleim akkor nem örültek a választásomnak, de ma már büszkék rám. Budapestre felvételiztem, elsőre felvettek az egyetemre. Nagy változás volt ez akkor az életemben, felkerültem egyedül vidékről a fővárosba. De nagyon élveztem, életem legszebb szakasza volt. Kollégista voltam, négyen laktunk egy szobában. Sokat jártunk moziba, koncertre, egyetemi programokra.
Kit tiszteltél, mint előadót a budapesti karon?
Petri Gizella professzor asszonyt, akinek előadói stílusa, és mint ember is magával ragadott. Szabó professzor úr a Szerves Kémia Intézetből, akitől nagyon féltünk, mert rettentő szigorú volt, viszont nagyon jó előadó, nagyon okos ember. Amikor az előadásán ültünk, mindig imádtam a szerves kémiát. Úgy éreztem mindent értek és tudok, minden tiszta és világos. A kémia ilyen: vagy fekete, vagy fehér.
Az egyetem befejezése (1996) után hová mentél dolgozni?
A Ráday utcában található Angyal Patikába kerültem, ahol a főnökasszonyomon kívül egy nagyon kedves, nagyon emberi gyógyszerésznő volt a kolléganőm, Kati. Nagyon hálás vagyok neki a mai napig, sokat tanultam tőle arról, hogyan kell az embereket megszólítani a tára mögött, tulajdonképpen mire is van szükségük: figyelemre, törődésre, egy pár szép szóra. Ő mindig friss, kedves, figyelmes volt a betegekkel és a munkatársaival is. Ha olvassa ezeket a sorokat, itt szeretném neki megköszönni, és mind a mai napig eszembe jut, ahogyan a betegekhez fordult. Innen Soroksárra kerültem, a gyermekeim születéséig a Soroksár Patikában dolgoztam. Azok is tevékeny, szép évek voltak, nagyon jó munkatársakkal. Itt fontos volt a csapatszellem kiépítése, amivel bizony meg kell dolgozni. A tulajdonos Bognár Gyula megmutatta, hogy milyen a jó üzletvezetés, számára minden dolgozó egyformán fontos volt, nagyon becsültem ezért.
Úgy mesélted, az egyetemi évek alatt megismerkedtél Revoly András villamosmérnök hallgatóval, házasságot kötöttetek és ikreket szültél.
Igen, 2001-ben házasodtunk össze és 2004-ben született meg Dániel és Martin. 12 évesek, élik a velük egykorú fiúgyermekekre jellemző életet. A születésük után pár évet kihagytam a munkából, majd lassan visszakerültem, helyettesítést vállaltam több patikában, ügyeltem Tatabányán. Mindig van kedvenc helye az embernek, ahová szívesen visszajár, így volt ez a mostani munkahelyemmel is, megkértek jöjjek többször, majd végül itt ragadtam. Most én vezetem a patikát.
Mikortól dolgozol itt? Megszoktátok-e ezt a környéket, mert ha forgalmas is, de mégis vidéki miliő.
Lassan öt éve már, hogy itt dolgozom. Igen én is sokat gondolkoztam rajta, hogy miért kedvelem annyira, talán azért, mert Budakeszi szinte összeér a fővárossal, de mégis megvan az a falusias érzés, az emberek nyugodtabbak, beszélgetnek az utcán, ismerik egymást, sokkal türelmesebbek. Visszajáró betegeink vannak, akiket ismerünk arcról, nagyon sokat névről, vannak gyerekek, akik most születtek és már szinte iskolába járnak. Valószínűleg a régi Kiskunhalasra emlékeztet…
Mi szeretjük az itteni légkört, és az embereket. Újbudáról, ahol lakunk hamar ideérek, reggel nem kell a városi csúcsforgalomban utaznom. Van mellettünk két gyermekorvosi rendelő, és két háziorvosi is. Itt a rendelők megkövetelik a sok-sok orr-, fül-, szemcseppet, testápolót, popsi kenőcsöt. Bizony mi hála Istennek elmondhatjuk, laborálunk ezres nagyságrendben: kúpot, ajakírt, krémeket, stb.
Közben elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen a műszeres analitikai szakmérnökit, és azt meg kell említenem, nem „csak úgy” érdekelt a biológia, hanem komolyan. Elkezdtem az egyetemet, a biológus szakot, ami gyermekkori álmom volt. 3 évet el is végeztem, de ezután a család és a munka mellett nem fért bele az időmbe, hogy előadásokra járjak és vizsgázzak. Ezek az iskolák tovább formálták a szemléletem és adtak egy rálátást arra a területre, amelyben a patika mellett még ki szeretném próbálni magam, ez pedig a saját készítésű kozmetikai termékcsalád. Nagyon szeretek magisztrális készítményeket előállítani, laborálni, és újakat kitalálni. Nagyon szeretem a növényeket és azt a sok értékes anyagot, amelyeket ezek a növények adnak a világnak. A sok finom illat, növényi olajok, vajak, kivonatok. Imádok velük kísérletezni, szépen becsomagolni és az emberek örömére továbbadni. Ez az álmom.
Az új készítményeiddel bemutatkoztál-e már?
Hogyne, az „Egészségnapon” kivonulunk és visszük a szellemi tudásunk és az annak segítségével előállított „csodákat”. Az érdeklődők és a mi nagy örömünkre – nem hiábavalók a törekvéseink.
Elárulom Neked – és remélem a Kamilla (Salgótarján) vezetője, Éva is olvassa – felhívtam rátok az egyetemek figyelmét. Az a panasz, nagy általánosságban a gyógyszerészek, főleg a fiatalok nem szeretnek magisztrális készítményt laborálni. Én most rövid idő alatt megismertem két megszállott „méregkeverőt” – úgy gondolom, Ti, ha meghívnak benneteket és beszéltek a munkátokról, az egyéni gyógyszerelés életetekben, munká-tokban betöltött szerepéről – az az igazán autentikus.
Most térjünk vissza a szabadidő értékes eltöltésére, a Te családodban hogyan valósul meg?
Először is imádok utazni. Európa több városát bejártuk már a férjemmel, egy hosszú hétvége repülővel nagyon romantikus tud lenni. Van egy kis kertes házunk Etyeken, ahol virágokat ültethetek, nagyon szeretem őket, nyaranta sokat vagyunk ott. Szeretünk vitorlázni a Balatonon, évente többször elmegyünk. A gyerekek is nagyon szeretik. Kedvencem a Tisza, ahol csónakot bérlünk és azzal járjuk a nádast, főleg tavasszal nagyon sok különleges madarat lehet ott látni. A Tisza, ami szeszélyes és vadregényes. Tudod, két fiúgyermek mellett nem unatkozunk. Télen pedig a síelés a kikapcsolódás, valamint a budapesti termálfürdők.
A beszélgetés végén említsük meg, Angi férje a patika webáruházát szerkeszti. Nagyon kemény munkába kezdtek, de úgy érzik a mai modern világban erre felé is nyitni kell.
Igen, most indult el a napokban az új webáruház. Nagyon sok munka volt vele, főleg összehangolni a gyógyszertári programmal. De sikerült, és most azt tapasztalgatjuk, merre tovább. Az előnye, hogy a termékekről a leírásokat, betegtájékoztatókat otthonról jobban át lehet böngészni, amire itt a napi betegforgalom során sajnos nem mindig van idő. Viszont a betegek biztos helyről tájékozódnak, akár telefonos segítséget is kérhetnek, vagy egyszerűen bejönnek hozzánk és már kész kérdéseket tehetnek fel.
A nagyon jó hangulatú, tervekkel, álmokkal teli beszélgetés befejezésekor úgy érzem, a gyógyszerész mérnöknőtől és a kollektívától fáradhatatlan munkával teli napokat kívánva búcsúzhatunk.
Köszönöm a beszélgetést!
G.M.A.
2018. augusztus
