Így van ez Dr. Schmidt József és Káld esetében is. A kolléga biztos fellépésű, bizalmat keltő megjelenéssel és kellemes orgánummal megáldott teremtmény. Ezeket a tulajdonságait azért emelem ki, mivel élete eddigi történéseit ismerve, a későbbiekben hallottakat tudat alatt már felfedeztem.
Sárvár közelében, dombos területen fekszik ez a nem túl nagy település: Káld. A gyógyszertár, a hagyomány szerint a falu közepén, a templom és a polgármesteri hivatal közelében található. Található? Nem volt egyszerű a meglelése. Sajnos a hely egyeztetésekor, nem tudván a későbbi tapasztalatokat, megelégedtem az „ott a gyógyszertár” megjegyzéssel, és nem kérdeztem meg - a most már kicsit jobban megismert - kolléga, polgármester és kémia tanár úrtól: szerénységből nem tetszik nekem említeni, hogy ne az általánosan ismert portált keressem, hanem egy 1800-as években épült, késő barokk csodálatos kiskastélyt? Kedves Olvasó, hát, amikor beléptem az officinába, a bolthajtás, a stukkós mennyezet láttán azt hittem, eltévedtem. Káld szülötte és legelső embere azonban nem a XIX. század viseletében, hanem ragyogóan fehér, XXI. századi köpenyben fogadott.
Kezdő gyógyszerészként éltem át, hogy a lakás és a munkahely egységet képező elrendezése milyen kellemes is tud lenni. Természetesen van hátránya is, de erről ezen esetben ne beszéljünk!
Kényelmesen elhelyezkedtünk - persze nem zavartalanul, de ez természetes egy patikában -, és elkezdtem a kérdezősködést.
Hol, hogyan, mikor és kik?
A település azért ilyen, mivel a bajor herceg volt birtokán vagyunk, és a főerdésznek, a Böröndi családnak volt ez az úgynevezett kiskastély a szolgálati lakása 1949-ig. Egy családtag – Böröndi Sára – még él, és amikor meglátogatta régi otthonukat, mindig mesélt róla, hol mi volt, és hogyan éltek.
Nagyapám, szintén Schmidt József, béresgazda volt a birtokon, ami a későbbi életünk alakulását negatívan befolyásolta. Hét gyermeke született, édesapám, ugyancsak József, ennek a ténynek köszönhetően, nagyot nem álmodhatott, az erdőgazdaságban dolgozott. De a tartását, a hitét, neveltetését soha nem tudta és nem is akarta letagadni. Bennünket is így nevelt.
Édesanyám Horváth Katalin, szülei kulák listán szereplő család voltak. Nagyon jó képességű lévén, szeretett volna Veszprémben vegyésztechnikusi képesítést szerezni, de ez kizárt volt számára. Tehát őseim Káldon élték az életüket. Én is itt jártam általános iskolába, majd édesapám elképzeléseinek megfelelően Kőszegre, a Jurisich Miklós Gimnáziumba iratkoztam be. A gimnázium szellemiségét még a jezsuita szellem hatotta át, mivel a rend kivetkőztetett tanárai oktattak a régi színvonalon.
Milyen érdekes, ez az Ön stílusán, fellépésén meglátszik. Kérem, akit szeretne név szerint említeni, tegye meg, emléket állítva neki.
Egyik kedvenc tanáromnak mondhatom Dr. Tóth Sándor igazgató urat, aki a hazafias, magyar nevelés híve volt. Minden tantárgyat megszerettettek, legalábbis velem. Irodalmi színpadon is szerepeltem és kacérkodtam azzal, hogy színművészetire menjek. Édesapám ezt a választást határozottan ellenezte, ahogy a jó általános műveltségből építkező jogászság sem volt számára megfelelő. A biológia-kémia szakos tanárom, Dr. Mátrai István egy nem mindennapi személyiség volt, Némethné Szendrő Zsuzsanna pedig maradandóan befolyásolta a tantárgyak iránti vonzalmamat. Azt el kell árulnom, a gyógyítás már akkor is érdekelt.
Káldon 1984-től ezen a helyen működött patika, a gyógyszerészt Márcz Ákosnak hívták. Mivel bejáratos voltam a patikába, az illatok, színek, és akármilyen furcsa, az edények formája is nagy hatást gyakoroltak rám. Így gyógyszerész karra jelentkeztem Szegedre, ahová fel is vettek. A múlt azonban beleszólt az életembe, a neveltetését senki nem tudja letagadni.
Jóska látom, az emlékek még mindig fájóak, így csak röviden, kérem, említse meg kiknek köszönheti, hogy az Önre zúdított nehézségeket le tudta győzni?
Elsőnek említeném Mezei Gézát, későbbi professzort, aki akkor az egyetemi gyógyszertár főgyógyszerésze volt. Ő lehetővé tette, hogy a kényszerű kihagyás időszakában, szakmán belül magamat tovább képezve és anyagilag fenntartva, még számomra ismeretlen területeket ismerhessek meg. 1 évig infúziós laborban dolgoztam, és amikor tehette beszédbe elegyedett velem, és „továbbképzett” minden területen, hiszen hatalmas intelligenciával rendelkezett. Ha ő nincs, én nem vagyok az, aki vagyok.
Kata professzor urat még hangosan veszekedni nem hallottam – de értem még ezt az oldalát is megmutatta. 1991-ben kaptam meg a diplomámat.
Egy pillanat, ha szabad megkérdeznem, a magánélete hogyan alakult?
A feleségem Dr. Szabó Piroska, szintén gyógyszerész. Ő verpeléti születésű, az egyetemen ismerkedtünk meg. Amikor végeztem, még az egy év katonaság kötelező volt, így igyekeztem túllenni rajta. Jó helyem volt Pécsett az Egyetemi Honvéd Kórházban, ott is sokat tanultam. Leszerelésem után összeházasodtunk, két kislányunk született, 2002-ben Laura Anna és 2005-ben Liliána Éva.
Most hol vannak a kislányok?
Felsőcsatáron a Pinka mentén szervezett természetismereti táborban. Ez már egy visszatérő hasznos időtöltésük, ahol a kőszegi Jurisics szellemiség még megmaradt, és mellette nyugalom, odafigyelés és biztonság veszi őket körül.
A gyógyszerészet melyik ágára szakosodott és hol kezdett?
Gyógyszerellátási és gyógyszerügyi szervezésből szakvizsgáztam. Az első munkahelyem a jelenlegi, az akkor még 6/19 gyógyszertár. 1992-ben itt a Pharmaco Dr. Pele Pál igazgatása alatt működött, és a gyógyszer-ellátásért ez a nagykereskedés felelt. Találkoztam kollégákkal, akikre szívesen emlékszem és tudom, ők is rám. Így például Dr. Küttel Dezsőné, Ági nénire, akivel a szombathelyi galenusi laborban dolgoztam. Nagyon kellemes és szellemes órákat töltöttünk el együtt.
Felesége, Piroska a szülési szabadság előtt hol dolgozott?
Sárváron a Főtéri Patikában kezdett, majd helyettesítő gyógyszerész lett. Nagyon jól tud közösséget teremteni és működtetni azt, így számítva ezen tehetségére, többször hívták meg alakuló patikákba a munkafolyamatok beindításához.
Gondolom Jóska, mint minden fiatal férfi patikus a változó munkahely „örömét” tapasztalta.
Igen, gyűjtöttem a tapasztalatot, hogy majd adandó alkalommal hasznosíthassam.
Hogyan került ide haza, ebbe a műemlék épületbe?
1998-ban a patikaprivatizációval került a tulajdonunkba ez a szép épület. 2004 végén eladóvá vált a rumi gyógyszertár és feleségemmel úgy döntöttünk, hogy megvesszük, így az lett az anyapatika, Káldot pedig fiókosítottuk.
Ahogyan hallom, a betérő betegek nagy bizalommal fordulnak Önhöz, mint szülőfalubelihez, aminek bizonyítéka az összhang a táraasztal két oldalán. Persze az is kiderül, hogy az anyapatika vezetője, a gyógyszerészfeleség – az itteni gyógyszerellátás zavartalanságának biztosítása érdekében - együttműködően helyt áll.
Igen, csak így tudunk működni, a betegek pedig biztosak lehetnek abban, hogy minden az ő érdekükben történik.
Hogy tudja kivitelezni ugyanazon személy, hogy ne hagyjon kívánnivalót maga után az, hogy délelőtt itt az egészségügyi ellátást biztosítja, délután pedig a Polgármesteri Hivatalban polgármesterként szolgálja a közt?
A falu is rájött, hogy mindent a megfelelő helyen és időben kell intéznünk ahhoz, hogy együtt eredményesek lehessünk.
Mióta dolgozik a közösségért közéleti emberként?
1994-2002-ig képviselőtestületi tag voltam. Szakmai vonalon 2006-tól töltöttem be megyei kamarai elnöki tisztséget, majd 2014-ben választottak meg polgármesternek. A mi általános iskolánk alapítványi iskola, így kuratóriumi tag is vagyok. A legfontosabb célkitűzésünk az erkölcsi alapokon működő nevelés. Speciális programjaink a tehetség támogatása és a speciális gyermeknevelés, így az egyik csoport sincs a másik kárára.
Jóska, ez nagyon érdekes és figyelemreméltó! Szerintem, akik olvassák a cikket, erre felfigyelnek. Ki dolgozta ki a módszert?
A Zalaegerszegi Pedagógiai Intézet vezetője. A pedagógusok pályáznak, a gyermekek pedig eredményesen szerepelnek a megmérettetéseken, legtöbbször dobogós helyen végeznek.
Hogyan került az oktatók közé, mint patikus?
1994/95 tanévre nem volt pályázó a kémia tanári állásra. Pele igazgató úr (Pharmaco) beleegyezett, hogy ha megfelelek, csináljam. Közben az asszisztenseknek 2006-tól 2010-ig gyógyszertechnológiát oktattam. 2016-tól ismét kémiát oktatok az iskolában.
Megkérdezhetem, mire a legbüszkébb?
2016-ban megkaptam a „Pro Homine Nobile Pharmaciae” emlékérmet. Elsők között vezettük be az internetes szolgáltatást a gyógyszertárba. Vannak speciális készítményeink, például arcszesz, kenőcsök, és amire nagyon büszke vagyok, az a „citarcan” méhfertőtlenítő, ami a mi találmányunk. Errefelé sok a szarvasmarha, így igen keresett a készítmény.
Ezt igazán öröm hallani, hogy még saját receptúrája is van a „polgármesternek”!
A patika bezárt, a patikus ellentmondást nem tűrően átadott a polgármesternek, aki természetesnek vette, hogy a birodalmát megnézzük: a templomot, amely Dorfmeister oltárképpel díszített, a Mária körutat, a nemes emberek reliefjeit (mint Mindszenti József, a Biblia fordító Káldy György, stb.) amelyeket a falu által megbízott kiváló Németh Mihály szobrász készített. Elmentünk a Káldy-Marothy-kiskastély mellett, amely romjaiból való feltámasztására vár. Utunk közben a falu lakói és a kísérőm tisztelettel köszöntötték egymást.
Megkérdezhetem közben a közszolgálat első emberét, milyen egyesületek, közösségek működnek itt?
Természetesen. A Kertbarátok-köre, mely 50 éves és aminek áldásos működése megmutatkozik az itteni kerteken. A Napraforgó Egyesület nem kis feladata a kulturális hagyományok felélesztése, valamint az Újhegyért Egyesület a szőlőhegyi szokások megőrzésére.
Amint látja Margitka, van kultúrházunk, de van szabadtéri színpadunk is, ahova neves együtteseket hívunk meg. Nagyon szép adventi műsort szoktunk szervezni, amiben aki tud, részt vesz, így téve emlékezetessé az ünnepet egymás és saját magunk számára.
Ahogy látom Polgármester úr, a falu virágzó, nem látni lézengő embert.
Eljárnak dolgozni, hála Istennek van munkahely. Akik az utcán ilyenkor közlekednek, azok az óvodából, bölcsödéből jönnek. Gyerekek is vannak szép számmal, az iskolát nem fenyegeti bezárás, hiszen a tanítás minősége és szemlélete megfelel az itteniek nem kis elvárásának.
Beszélgetésünk végén, a kocsihoz visszaérve elmondhatom, hogy Káld szülöttére, a gyógyszerész-polgármesterre, tanítómesterre igazán fel lehet nézni. Kívánom a helybélieknek, hogy mindegyikük legyen ilyen lokálpatrióta, és kövessék polgármesterüket, patikusukat és iskolamesterüket.
Köszönöm a beszélgetést!
G.M.A.
2018. szeptember
