Gyuri, a mi beszélgetésünk nagyon nehezen haladna előre időben, ha nem tartanánk kordában emlékeinket. Mivel most abból az alkalomból csevegünk, hogy 30 évvel ezelőtt léptél be a PHOENIX elődjéhez, a Pest Megyei Gyógyszertári Központhoz, próbáljuk feleleveníteni azt, amit a Futár adott keretén belül lehetséges leírni. Kezdetnek talán jó bevezetés lenne: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Südy család … folytatnád?
A családfán az első Südy – az 1700-as évekből – egy orvos, György volt. Az ő dédunokája Südy István, a család első gyógyszerésze. Heten voltak testvérek, édesapjuk halála után két nővére az örökségükből gyógyszerésznek tanítatták. A fotón láthatod, igen snájdig dédnagyapám volt.
Mesélj részletesebben az első Südy gyógyszerész úrról!
Nagyváradon nevelkedett, ott élt a kiterjedt rokonság. Budapesten szerzett gyógyszerész diplomát, majd Makón dolgozott segédként. A neves nagyváradi Györffy család lányát, Máriát vette el feleségül. A Györffy család barátja, Tisza István segítségével alapított patikát Békéscsabán a főutcán, az Andrássy út 47. sz. alatt „A Megváltóhoz” címezve. Sajnos az épületet 1980 körül lebontották. Hat gyermekük született, közöttük az első, Ernő az én nagyapám és a legfiatalabb Endre, akit Te is ismertél, mivel helyettesítései során Békés megyében nem egyszer volt főnököd. Ők ketten lettek patikusok. Dédapám, István átadta a patikajogot Ernő nevű fiának, az én nagyapámnak, aki mint dr. Südy Ernő ismert. Dédnagyapám neves személyiség volt Békéscsabán.
Említsük meg, hogy Móricz Zsigmond naplójában is leírja, hogy a békési előadást követően Südy patikusékhoz volt hivatalos vacsorára.
Szerintem ennek az ismeretségnek az lehetett az alapja, hogy Dédmama, azaz a későbbi dr. Südy Ernő édesanyja, a nagyváradi püspöki palota magas kultúrájú légkörében nőtt fel. Mint nagyműveltségű, zeneileg is kiválóan képzett hölgy, a gyerekeinek is igyekezett átadni a nem mindennapi műveltségét. Ez nagyapám esetében oly mértékben sikerült, hogy a patika mellett egyre többet foglalkozott zenével, irodalommal, képzőművészettel. 1913-ban, sógorával dr. Révész Sándor fogorvossal együtt megalapította az Aurora Kört, mely 40 évig Békéscsaba meghatározó kulturális tényezője volt, főleg a haladó gondolkodású értelmiségiek számára.
Nagyapám Nagyszombaton a jezsuitáknál érettségizett, majd Kolozsvárott sajátította el a gyógyszerészi tudományt. Miután tudom, Te Than Károly Emlékplakett tulajdonosa vagy, itt említem meg, a nagyapám Budapesten a híres Tudós keze alatt szerezte meg a doktori címet 1905-ben. Kezdetben 1 évig Bécsben vegyi gyárban dolgozott, ahol a város zenei, kulturális élete lenyűgözte, de a gyári rutin munka kevésbé. Bécsi kitérő után ismét Békéscsabán találjuk, édesapja patikájában, mint segéd dolgozik. Ekkor megnősül, Tevan Gizellát, a későbbi nyomda és lapkiadó tulajdonos lányát veszi el, aki műveltségben méltó társa volt. Két gyermekük született, apám az ifjabb Ernő és nagynéném Erzsébet (hogy időben előreugorjanak, mind a ketten gyógyszerészek lesznek).
Most akkor időben elértünk Móricz naplójának Békésről, dr. Südyről és az Aurora Körről írt részletéhez.
Igen, mert mint már azt említettem, nagyapám őt is meghívta az Aurora Körbe előadást tartani.
Van valami emlék a családi krónikában erről a látogatásról?
Igen, nagyapám elbeszélése szerint, Móricz azt mondta: vendégkönyvet nem ír alá, de ha van egy műve, azt szívesen dedikálja. Az elébe tett kötetbe a következőt írta: TÜNDÉRKERT„-ben voltam Südyéknél Békéscsabán.”
Milyen emléked van a nagyszüleidről ezen kívül?
Nagymama nagyon szeretetreméltó volt, szerette az unokáit. Emlékszem egyszer, amikor ott aludtam gyerekként, együtt hallgattuk Wagner Tannhäuserét. A nagyapám szigorú, nagyon művelt ember volt, még művészi fotográfiáival is elismerést vívott ki. A művészetek mellett a politikával is foglalkozott. A kommün idején a Károlyi-párt megyei elnöke volt, de a románok bevonulásakor feloszlatták a pártot, majd átlépett a Kommunista Pártba. 1945-ben a város vezetői rábízták a város kulturális életének újraszervezését, és 1950-ig sok más mellett megszervezte a népkönyvtár és a múzeum újraindítását. Régi vágya teljesült, amikor létrehozhatta a városi zeneiskolát. ’50 után néhány évig még gyógyszerészként dolgozott. 91 éves korában halt meg.
Bandi bácsiról, nagybátyádról is emlékezzünk meg, aki rengeteg anekdotával, pikáns viccekkel szórakoztatott bennünket, amikor helyettesített. Szerette a gáláns gavallért játszani, ha csinos páciens jött be a patikába.
Az I. Világháború alatt kapott diplomát, a fronton gyógyszerészként dolgozott. Az államosítás után, mivel szerette a változatos életet, pendlizőként működött. 87 éves volt, mikor elhunyt.
Hogyan emlékszel szüleidre?
Édesapám, Südy Ernő életét is meghatározta a zene. A Rudolf Főgimnáziumban érettségizett Békéscsabán. Budapesten kapta gyógyszerészi diplomáját. A háború alatt édesapám megjárta a hadsereggel Németországot, majd visszaszökött és Szombathelyen a Katonai Kórházban dolgozott. Az oroszok rábízták a gyógyszertárat, majd hazamehetett a családi patikába Békéscsabára. 1950-ig, az államosításig ott dolgozott.
Ekkor jött az a helycsere, amikor ő a Dolesch patikába került, Dolesch József meg a tiétekbe?
Valóban így történt. Később, 1952-ben kinevezték szakelőadónak. 1956-tól a Békés megyei Tanács Egészségügyi osztályának főgyógyszerésze lett, majd nyugdíjasként is ott dolgozott, 1999-ben halt meg.
És édesanyád is gyógyszerész volt.
Igen. Édesanyám Seybold Anna, az egyetemen ismerkedtek meg édesapámmal. Később ő is a családi patikában dolgozott, majd az államosítás után gyógyszertárvezető volt Békéscsabán. Kiválóan képzett, szakmáját szerető gyógyszerész volt, akit kedvessége, jó szíve és kiegyensúlyozott, derűs egyénisége miatt egyformán szerettek a betegek és munkatársai.
Hányan vagytok testvérek?
Hárman. Testvérbátyám István, nyomdaipari mérnök, Anna, a húgom szemész szakorvos lett. Tehát csak én folytattam a gyógyszerész családi hagyományt.
Egy pár szóval emlékezzünk meg édesapád Erzsébet nevű szintén gyógyszerész testvéréről.
Balla Alajos fényképészhez ment férjhez, akivel Békéscsabán ismerkedett meg, ahol a hagyománynak megfelelően a családi patikában dolgozott. Két gyermekük született, Zoltán geológus lett, Géza pedig hadmérnök. Erzsébet Budapesten dolgozott több gyógyszertárban. Utolsó munkahelye a BM Egészségügyi Anyagraktára volt, ahol annak vezetőjeként a családra jellemző lelkiismeretes, precíz szakmunkát végzett. Természetesen ő is rajongott a művészetekért.
Tulajdonképpen nem is kellene meséltetnem magadról, hiszen mint külső szemlélő talán én is tudok egy-egy érdekes epizódot Rólad, bár azt hiszem, az Olvasó szívesen emlékezik Veled, hisz biztosan sokan közülük részesei voltak életednek.
1941. október 8-án Békéscsabán születtem. A gyógyszerészettel kapcsolatos emlékeim a családi patikához, később édesanyám munkahelyéhez kötődnek. Biztos ez is hozzájárult - a családi hagyományon kívül -, hogy a gimnázium után a Szegedi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára egyenes út vezetett. 1964-ben szereztem diplomát.
Most itt álljunk csak meg, mert a gimnáziumban történt valami, ami meghatározta az egyetemi éveidet és az utána következő 50 évet, illetve a jelent is. Beszélgetőpartnerem tőlem tudja meg, hogy van egy bölcsész unokahúgom, aki elmondta, hogy anno Szegeden Südy doktor és későbbi felesége nagyon szép pár volt. Két békéscsabai, egy gyógyszerész fiú és egy bölcsészhallgató leány, Nádasi Erzsébet. A gyógyszerész nem menekülhet most.
Meséld csak el, mikor kezdődött a nagy szerelem?
Hát az már nagyon régen történt, Békéscsabán, érettségi előtt a Rózsa Ferenc Gimnáziumban. A szép lányokat a gimnázium ablakából figyeltük és mindegyiknek adtunk egy rá jellemző nevet. Volt a „jóstílusú”, aki mindig az utolsó pillanatban rohant be, ő volt Erzsike. A tánciskolában egy össztáncon kerültem közelebb hozzá, aki abban az időben merte vallani Isten létezését és a hitét meggyőző érvekkel támasztotta alá. Nekem ez nagyon elgondolkodtató volt, hiszen én a másik végletet ismertem addig.
Mikor házasodtatok össze?
Harmadévesen. 2012-ben ünnepeltük az 50. évfordulónkat.
Térjünk vissza a kevésbé romantikus évekhez!
Diploma után Csorvás következett, majd helyettesítő gyógyszerész és leltárbrigád vezető lettem, sőt 1 évig vezettem a volt családi patikánkat is. 1971-től szakfelügyelőnek neveztek ki. Közben 1970-ben gyógyszerészdoktori címet szereztem.
Hány gyermeketek van?
Első gyermekünk, Éva súlyos, hosszantartó betegségben meghalt. Zsuzsanna angol-informatika szakos tanár, György közgazdász lett.
Hogy kerültél Szekszárdra és onnan Budapestre?
1972-ben pályázat útján a Tolna megyei Gyógyszertári Központ főgyógyszerésze lettem. 11 évet töltöttünk Szekszárdon. Közben tudományos munkát is folytattam, hálózatfejlesztéssel foglalkoztam az MGYT-n belül, így kaptam meghívást az akkori főgyógyszerésztől, dr Kempler Kurttól a Pest megyei Gyógyszertári Központhoz. 1983-ban léptem be a céghez, először mint vezető szakfelügyelő, majd egy év múlva Kempler dr. nyugdíjba menetele után főgyógyszerésznek neveztek ki.
Mikor vette meg a céget a Phoenix AG?
1996-ban, de előtte sikerült a patikák privatizációját zökkenőmentesen levezényelni és a Központ megmaradó része jól működő gyógyszer-nagykereskedéssé alakult át.
Amit már én is tapasztaltam, a cég beruházásokkal és akvizíciókkal folyamatosan fejlődött, belőled pedig kereskedelmi igazgató lett. Bizony ez egy sikeres pálya a kívülálló szemével nézve is. Biztosan van benne azért kudarc, sok álmatlan éjszaka és sok-sok kemény munka. Mivel magyarázod a sikeres múltat?
A korábbi 20 gyógyszertári központból egyedül mi tudtuk megőrizni az önállóságunkat. A többiek megszűntek, vagy beolvadtak. Mi, Duha Gabriella igazgatóval teljes egyetértésben a túlélésre koncentráltunk. Beláttuk, hogy a patikák privatizációját nem lehet elkerülni, ezért segítettünk nekik az indulásnál, és nagyrészüket sikerült - mint nagykereskedő - vevőként megtartani. Közben persze az egész céget át kellett szervezni a nagykereskedelmi tevékenységre, s ebben kiváló partnerek voltak a középvezetők, csak hogy néhányukat említsük: Csernoch László, Nagy Varjas Mátyás, Szarvasházi Judit, Kovács Miklósné (Éva), Kinics László, Küttel Sándor, Zágonyi István, és még sokan mások, tulajdonképpen mindenki.
A döntő persze az volt, hogy megjelent egy nagy nevű cég a háttérben, a PHOENIX és komoly szándéka volt velünk. Utána nem volt megállás, megtanították nekünk, hogy milyen az igazi nagykereskedelem. Nagyon jó volt együtt dolgozni a németekkel, korrektek és nagyon profik.
Amikor 2004-ben nyugdíjba mentél már piacvezető cég volt a munkahelyünk?
Igen, a közforgalmú patikákat tekintve 5%-os piaci részesedésről indultunk és 40% felett voltunk, amikor átadtam a munkakörömet Küttel Sanyinak.
Most is mint szaktanácsadó dolgozol a munkahelyeden. És otthon?
Feleségemmel együtt sokat segítünk az unokáink nevelésében. Mire ez a cikk megjelenik, megérkezik a hatodik unokánk is. Most már van aki folytatja a családi hagyományt, Konrád nevű unokám gyógyszerész-hallgató. Nem vagyunk kis család, mindig el vagyunk foglalva. Azt hiszem lassan átmegyek főállású nagypapává. Életünk másik részét a Budapest-Fasori Református Egyházközség jelenti, ahol igyekszünk mindketten sok gyülekezeti munkát végezni.
Gyuri 30 éve léptél be a céghez. Ahogy ismerem a munkatársainkat és az ország gyógyszerészeit, akik ismernek, biztosan mindenki őszinte szívéből kíván Neked jó egészséget, további sikert, mert anélkül nem tudnál élni a magánéletedben sem. Maradj ilyen mosolygós, szeretetteljes, Erzsikével és családoddal együtt tartson meg Benneteket a Jóisten!
G.M.A.
2013
