A hírvivőnek most a hallgató szerepe jut, mert a 80 éves kolléganő itt ül velem szemben, aki nem más, mint Dr. Szabó Mária gyógyszerésznő. Körülbelül 20 éve találkoztam vele először, most pedig azokat a kérdéseket teszem fel, amelyekre a régmúltban nem volt alkalmam.
Mikor is születtél, és kik voltak a kemény koponyád és tartásod alkotói?
Mocsán (Komárom-Esztergom megye) születtem 1938. június 10-én, jómódú földműves családba, ami a későbbiekben sajnos inkább hátrányként szerepelt, még akkor is, ha ma sokan el sem tudják képzelni mennyi munkával járt a gyarapodás.
Édesapám Szabó István földműves, édesanyám Mohácsi Mária háztartásbeli volt. hárman voltunk testvérek, a 8 általánost mind itt végeztük el. Mindig érdeklődő voltam, és szerettem tanulni. Szüleim beírattak Tatán az Eötvös József Általános Gimnáziumba, ahol 1956-ban érettségiztem. Az édesanyám Kocson, a szülőfalujában bejárt a patikába és megtetszett neki a patikus munkája és a hely, ahol dolgozik. Én pedig szerettem a kémiát, így nem volt más választásom, minthogy patikus legyek, így szülői elindítás volt apatikus pálya felé.
Egyetemistaként ez az év (1956) igen zűrös volt számotokra, akik kollégisták voltatok és vidékről jöttetek fel a fővárosba.
Bizony, nem volt elég az idegen fővárosi környezet, még az október 23-án elkezdődött események sem tették könnyűvé a beilleszkedésünket. Az első féléves tananyagból vizsgáznunk kellett, még akkor is, ha a félév előadásai hiányosak voltak.
Kik voltak a kedvenc tanáraid?
Hatástanból Fritz tanár úr, valamint a kiváló Mozsonyi és Dános professzor urak, Dr. Issekutz Elemér és Dr. Végh Antal.
Szeretted a fővárosi életet?
Örömmel jártam színházba és hangversenyre, az egyházi zenét pedig tiszta szívemből szerettem és jelenleg is teljes áhítattal hallgatom. A református zenei összejöveteleken, rendezvényeken mind a mai napig részt veszek.
Hol voltál nyári gyakorlaton?
Szőnyben, Pataki Kornél gyógyszerész úrnál. Busszal jártam át, ugyanis a szünetekben mindig segítettem otthon a szüleimnek a földeken. Markot is szedtem még ebben az időben.
Ne haragudj, hogy megjegyzem, de ez a kemény munkabírásod az akkori paraszti munkában való helytállásnak köszönhető, gondolom ezt Te is tudod. Mi történt Veled ezután?
Már államvizsgásként is, majd 1961. februárjától, a diploma kézhez vétele után Komáromban a 2/14-es Gyógyszertárba beléptem, és onnan azóta sem tettem ki a lábam. Akkor Uzonyi Gábor volt a főnököm.
1965. május 22-től ideiglenes gyógyszertárvezetőnek neveztek ki, majd 1966-tól – Gábor bácsi halála után - tényleges vezetője lettem a patikának.
Hányan dolgoztatok ott? Mert tudni kell, hogy a járásban ez volt a legnagyobb gyógyszertár mind területet, mind forgalmat tekintve.
30 fő volt a csúcslétszám, kijelölt gyógyszertár voltunk, ami a külföldi és állatgyógyászati készítmények forgalmazását illeti.
Feltehetek egy kényes kérdést? Hogyan alakult úgy az életed, hogy csak a munka, a testvéreid és azok gyermekei, unokáik teszik teljessé az életed? Hogyan lettél mindegyikük Tántija?
Úgy, hogy a testvéreim időben házasodtak és születtek a gyerekek, akikből nem volt hiány. Ők hallották egy filmben, hogy a nagynénit Tántinak nevezik, azóta engem is így hívnak a gyerekek. Ha összejövünk, körülbelül 28-an ülünk az asztalnál.
Máriám, beszéljünk a főgyógyszerészi időszakodról, amikor mi ténylegesen megismerkedtünk a szőnyi Selye János Kórházban. Ez tevékenység a közforgalmú patikai munka melletti feladatot jelentett számodra.
Igen, 1989-2013-ig töltöttem be ezt a tisztséget is. Nagyszerű időszaka volt az életemnek. Amellett, hogy a szakmai fejlődésemet is elősegítette, a naprakész tájékozottságomat is szinten kellett tartanom. Sok orvossal és kórházi dolgozóval kötöttem életre szóló szakmai vagy baráti kapcsolatot.
Gondolom, így igazán változatos volt az életed, csak úgy, mint ma is. Nem beszélve arról az időről, amikor 1971-ben városrendészeti okok miatt ideiglenesen el kellett költöznötök, és bizony mire felépült az új patika, már 1984-et írtunk.
Valóban, ez az időszak nem volt egyszerű. A betegekkel azonban helytől függetlenül megmaradt a kapcsolat. Igaz én - mint toxikológus és vöröskeresztes tag, sőt utóbbinak elnöke is voltam - sok tájékoztató, ismeretterjesztő előadást tartottam. A református közösségnek is aktív tagja vagyok mind a mai napig. Színházba, hangversenyre Komarnoba is átjárunk, ahol igen színvonalas magyar színház működik. Az évenkénti Református Zenei Fesztivált ki nem hagynám!
Most térjünk rá arra az eseményre, amikor a jövő-menő beosztottak közé egyszer csak már államvizsgásként belépett Dr. Cseke Margit Ilona gyógyszerész, aki azóta is ennek a patikának a dolgozója, és az évek múlásával a főnököd lett. A 2/14-es Patika Balzsam Gyógyszertárrá alakult, Te pedig „örök” gyógyszerészként adod át a betegközpontú szemléletet. A város hálából ragaszkodásával még ma is fiatalon tart. Munkaidőn túl, mi az, amit örömmel csinálsz?
Nagyon szeretek utazni, ki is használom, ha alkalom adódik új tapasztalatok szerzésére és ismeretlen tájak megismerésére. Azonkívül van szőlőm Kocson, beülök a kis Opelembe, művelem a földet, szedem a gyümölcsöt, a szőlőt, majd teszem a kosaramba, így szállítom a mindig elfoglalt családnak a friss termést. Közben az utcán megállok beszélgetni, boldog vagyok, mert az emberek örülnek nekem, sokan még a kórházból emlékeznek rám.
Mi is történt 2018. július 1-én?
Te erről is tudsz? Ezen a szép napon, amikor Semmelweis Ignác született, a komáromi képviselő-testület döntése alapján Komárom Város Egészségügyi Díját nekem adományozták. Tudod mi a megható? Az, hogy a díjátadás után hányan és hányan gratuláltak. Jó érezni azt, hogy egy város életében Te is fontos vagy és számon tartanak.
Kérlek, a teljesség igénye nélkül, említs meg még elismeréseket, amiket a szakmától kaptál!
Kiváló dolgozói díjat – többször is, megyei főorvosi díjat, kórházban főorvosi elismerést és Pro Homine Nobile Pharmaciae díjat (2014. nov. 23.).
Máriám és Ili, köszönöm, hogy beszélgethettem veletek a még leírtakon kívüli történésekről is. Kívánom, hogy legyen még sok emlékezetes hétköznapotok az ünnepnapokon túl is!
G.M.A.
2018. november
