A vasdiplomás kolléganő némi megvetéssel nézett rám (már akkor tudtam akaratlanul valami hibát követtem el), és szólt: „Baba, nem ismered?! Ez a gyógyszerész úr szűkebb pátriádbeli, nagykamarási!” Sokként ért, hogy nem én vagyok a falubeliek közül az első patikus, vagyis a rangidős, mert utánam lépkednek egy-ketten. Így hozta tálcán az Élet a nagykamarási Pistike gyógyszerész urat, most már csak fel kell kutatnom. A kék ruhás hölgy segített és egyszer csak a nagy kánikula kellős közepén, Pélyen találtam magam. A templommal szembeni ház csengőjét megnyomva vártam a fehér rózsás 90 éves „fiatalembert”. A következő pillanatban az ugató puli kíséretében megjelent a falumbeli Szántó István.
Most világosítanám fel az érdeklődő Olvasókat, ha ismerős lenne a település neve – Pély – nem véletlen, mert aki a „Körhinta” c. film női főszerepét játszó Törőcsik Marit azóta is kedvenc színésznőjeként tartja számon, bizony itt született. A házigazda beinvitált a saját maga tervei szerint épült házba, ahol a sok szép festményt – melyek a falakat díszítették – meg kellett csodálnom. A találkozás időpontját többszöri telefonbeszélgetésünk során egyeztettük, a gyógyszerész úr megengedte, hogy tegezzem és úgy hívjam ahogy a szülei és a falubeliek szólították.
Pistike, azt már nem kérdezem hol születtél, a szüleidről és a fiatalkorodról meséljél!
Megleplek, mert én még Arad megyében születtem, Te meg Csanád-Arad-Torontál-ban, a későbbi Békés megyében. Ilyen a történelem, „megvicceli” az emberiséget. Édesapám Szántó József, mondhatnám a legjobb módú parasztember (később kulák!) volt, édesanyámat, aki egy 8 gyerekes családban született, Tóth Erzsébetnek hívták. Az általános iskolát a falu iskolájában végeztem. Miután jó tanuló voltam, Gyulára adtak Római Katolikus Gimnáziumba. Az otthoni életemből arra emlékszem, hogy sokat mentünk Aradra. Nem tudom azt tudod-e, hogy mi nem Csabára, hanem Aradra jártunk vásárolni?
Igen, apuék mesélték, hogy biciklire pattantak és mivel Arad sokkal fejlettebb város volt, mindenki ott vásárolt, ha bármire szüksége volt a ház körül.
1944. október 6-án megváltozott az életünk, mert az átvonuló orosz tankok utolsóját valakik kilőtték és akkor példát kellett statuálni. A házunk tönkrement, édesapámnak el kellett mennie Petőfibányára (Hatvani járás) bányásznak, édesanyám elvállalta egy gazdag, idős vénlegény gondozását és odaköltözhettünk. Így volt hova édesapámnak és nekem hazamenni. A személyes sorsom úgy alakult – visszamenve az időben –, mivel érdekelt a kémia és a nyelvészet is, talán tanárként képzeltem el magam. De a szomszéd sváb községben, Almáskamaráson az egyik srác ment felvételizni Szegedre, mondta menjek vele. Elmentem és felvételiztem a gyógyszerész karra.
Volt valami elképzelésed erről a hivatásról?
Tulajdonképpen semmi. Hiszen tudod az emberek, ha egészségesek nem mennek sem orvoshoz, sem patikába. Én csak azt láttam, Fejes Feri bácsi kinn ül a patika előtt a padon, ha kinn nem, akkor bent trónolt, de én az - most már tudom - officinában nem jártam soha…Abban az időben az I. év után egy év gyakorlat következett, amit Egerben csináltam. Láttam, hogy érdemes váltani, és kihasználni a lehetőséget, hogy minél többet tapasztaljak. Ezért a II. évet Budapesten végeztem el és maradtam is a fővárosban, ezért kaptam Ducikáékkal a vasdiplomát.
Mikor mentél nyugdíjba?
1987-ben, azóta utazom Európában, nem volt kocsim, motorral jártam. Jelenleg kerékpárral szívesebben közlekedem és biztosabban, mint gyalog.
Ezek szerint az utazás a hobbid?
Igen, van olyan helye Európának, ahol többször is jártam, például Erdély, vagy a Felvidék. Egyébként azért nem szerettem volna kocsival közlekedni, mert akkor nem látom és nem élvezhetem a táj szépségét. A szüleim halála óta egyedül vagyok. Kétszer voltam házas, de a hölgyek nem akartak falusi patikusfeleségek lenni. Én pedig nem óhajtottam egyik városban sem letelepedni.
Pistike a patikus életedben volt-e valami, amivel szerettél volna mélyebben foglalkozni?
Igen, szerettem saját krémeket készíteni, ezt a tevékenységemet ismerték is a környéken. Meg mivel itt a bányavidék nincs messze, észrevettem, hogy a kőszén elegye utáni salak igen jót tesz a rossz minőségű kötött talajnak, és az ásványok javítják annak minőségét. Mint ahogy most mondják, mikroelemekben gazdaggá válik a kezelt földterület. Süket fülekre találtam! Most pedig igazi felfedezésként hat a kísérleti eredményeket figyelembe véve. De hát ilyen az élet. Maradtam falusi patikus.
Pistike életed azért az általad készített montázsok is színesítik. Igen találóak. Azokból, amelyek nem borzolják fel a kedélyeket, bemutatunk egyet-kettőt.
Kívánjuk, hogy továbbra is szórakoztasd el környezetedet ezekkel a találóan ötletes szellemességekkel!
Jó egészséget kívánva várjuk, hogy Ducikával együtt örökítsünk meg 5 év múlva. Milyen színű rózsa lesz a kezedben?
Köszönöm a beszélgetést!
G.M.A.
2018. november
