Dr. Szrága László a „Kedvenc patikám” verseny győztese büszkén mutatja be a klasszikus (reklám mentes) világos officinát és kolléganőit. A többi helységen végigvezetve külön kihangsúlyozza, hogy az épület beosztását Lajos Gáborné dr. Koppányi Ildikó kolléganőnk tervezte. Közben némi „nosztalgiával” és huncut mosollyal említi, majd mutatja az archív felvételeket, hogyan alakult át egy kocsma patikává!!
Igen láttam a fotókon a söntés pultját, az italraktárt, a bejáratot. A varázslatot, hogyan alakult át a sejtelmesen sötét, „funkcióját” így is betöltő italozó helység világos, standedényekkel sűrűn megrakott polcú camera materialássá. Na és az officina a bájos fonott garnitúrával, amely kulturált helyszínt biztosít az elkészítendő gyógyszerre várakozónak.
Kedves Laci, hányadik gyógyszerész generáció vagy a családodban?
Második. Édesapám Szrága József 1908-ban Gyulafehérváron született és 9-en voltak testvérek. Középiskoláját Gyulafehérváron a "Majláth Főgimnáziumban" végezte el, a gyógyszerészi diplomáját -amit most meg is mutatok Neked - végül 1936-ban Bukarestben kapta meg, mert közben a kolozsvári egyetem gyógyszerészi fakultása megszűnt. Kezdetben szülővárosában, majd Gyergyószentmiklóson dolgozott. Innen hívták be 1944-ben frontszolgálatra, ahol 1945-ben orosz hadifogságba esett, de szerencsére fél év után szabadult. 1943-ban megnősült, feleségül vette Zodoma Magdolnát, akivel 1945-től az üllői Szent Ilona Gyógyszertárat kezelte, majd pár év múlva a gyógyszertár bérlője lett. Ebben sok öröme már nem lehetett - "csak" az összes gyógyszerbe fektetett pénze bánta - mert 8 hónap után beköszöntött az államosítás. Hát ennek a patikának az ügyeletes szobájában láttam meg a napvilágot. Előttem egy évvel született a nővérem, aki mi más pályát választott volna, mint én is, gyógyszerész lett. De térjünk vissza – 1948-ban beszippantottam a patika levegőjét és azóta sem engedett el, rabja lettem.
Mi történt Veletek 1955-ben az államosításkor?
A szomszéd faluba, Gyömrőre kellett Apámnak mennie és az 1/34-es számú gyógyszertár vezetője lett. Innen is ment nyugdíjba 1974-ben, én pedig itt jártam általános és középiskolába.
Nem gondolkodtál azon: „mi leszek, ha nagy leszek?”
De igen. Önálló akartam lenni, dolgozni és pénzt keresni minél előbb.
Nem nagyon emlegeted a beszippantott patika „illatot”.
Megmondom őszintén, nem tetszett az örökös ügyeleti és a készenléti szolgálat, szabadabb akartam lenni. Végül, mivel a kémiát szerettem, elmentem felvételizni. Mit ad Isten: felvettek.
Budapesten kaptad meg a diplomád, volt tanár, akire szívesen emlékszel?
Hogyne, Végh Antal, Clauder és Sárkány professzorok. Csupa nagy név és nagy ember. Volt egy évfolyamtársam, aki nagyon szép rigmussal örvendeztetett meg egy gyógyszertani előadás alatt. Akik most olvassák ezt, biztosan meglepődnek, hogy a Noszál professzornak, milyen rejtett írói vénája „is” létezett és emellett egyetemi focistának sem volt utolsó.
Eléggé mozgékony voltál fiatalon, Rozsnyai emlékversenyeken előadóként szerepeltél, szakgyógyszerész vagy és doctor pharmaciaé. Nem unatkoztál szakmai életedben sem!
Pendlizőként kezdtem Monoron, ahol albérlősködtem, de erről ne is beszéljünk, milyen körülmények között éltem. Na és ott volt Szigetszentmárton, ahol egy sufni volt a „szolgálati lakás”. Életem során 16-szor költözködtem. Mindig szerettem volna a Balaton közelébe, Veszprém megyébe kerülni. Láttam egy hirdetést, beosztott gyógyszerészt kerestek Balatonfüreden, megpályáztam, sikerült. Itt már évente 2-3 egyetemista nyári gyakorlatát irányítottam. Szerettek nálam tanulni. Persze tudom, hogy a Balatonnak köszönhettem akkori népszerűségem...
Kétszer nősültem, második feleségem Kiss Ilona gyógyszertári asszisztens immár 30 éve. Ma már négy felnőtt férfinak vagyok az édesapja.
Hogy tudtál megélni a családoddal?
Be kell vallanom, ahhoz, hogy eltartsam a családom időnként más területen is kellett dolgozzak. Így lettem többek közt a Magyar Honvédség Légvédelmi Hadtestének főgyógyszerésze. A beosztással együtt lakást is biztosítottak számunkra Veszprémben. Szakmai napjaimat a patikában dolgoztam le és felkértek asszisztensek oktatására is. Majd 12 évig a Solvay Pharmaceuticals Gmbh-nál voltam területi képviselő, itt végigjártam a ranglétrát és sok-sok tapasztalattal gazdagodtam, ami most nagyon hasznos.
Mióta dolgozol ismét a táraasztal mögött?
Az utóbbi 7 évben, ezalatt oktató gyógyszerészként is gondoskodtam az utánpótlás neveléséről.
Jegyezzük meg nagyon sok rejtélyes, és izgalmasnak tűnő cikk írója is Te vagy, mint például:
Ezek írásakor szerintem kiírod magadból a meg nem érthető anomáliákat és szórakoztatod, illetve bosszantod a nagyérdemű szakmát – már ha valaki el is olvassa!
Hogy állsz a büntetésekkel?
Régen igazoló jelentés sztorijaim voltak, ma pedig súlyos pénzbüntetéseim vannak. A kiváltó okok cikkeimben való közzétételével remélem elgondolkodtatom a tanulni és tapasztalatot gyűjteni vágyó kollégákat.
A kedves Olvasóra bízom, hogy a „Kedvenc patikámba” betérő beteg az őt gondozó gyógyszerész mellé kap-e egy kis mosolyt, huncut odakacsintást vagy sem?!
Köszönöm a beszélgetést! Gratulálunk a gyógyszerész úrnak és a két asszisztensének, akik megdolgoztak ezért a kitüntetésért és ezután is teszik a dolgukat, hiszen a mundér becsülete kötelez.
G.M.A.
2015. február
