Igen, Szögligeten születtem (Kedves Olvasó be kell vallanom, Sződliget helységnevet ismerem – így mikor tisztázódott, nem áthallás a helységnév g-je -, örültem, hogy ismerek egy szögligeti származású gyógyszerészt is.). A nagyszüleim „kulákok” voltak, saját földjeiken gazdálkodtak. Mint ismeretes, mindenüket be kellett adni a TSz-be és beszolgáltatni, amit kiróttak ezekre a szerencsétlen családokra. Édesanyám Bobaly Gizella, aki férjhezmenetele után a háztartást vezette és a családi gazdaságban dolgozott. Édesapámat Rencsi Józsefnek hívták.
Nagyon érdekes név, nem találkoztam még ezzel a névvel.
Nem csodálkozom. Ez egy lengyel vezetéknévből rövidített előnév-változat. Körülbelül az 1700-as években jöttek ide Borsodba az őseim, a Rencsisofszkiak, akik lengyelek voltak, és mert nagyon nehezen kimondható ez a név, lerövidítették.
Édesapám az erdészetnél gépkocsivezetőként dolgozott. Tudod Margitka tőle örököltem a máig és azt hiszem életem végéig kitartó természet- és erdőszeretetemet. Biztosan ezért van az is, hogy a családban „halmozottan” vannak erdészek és vadászok.
Hányan vagytok testvérek?
Ketten, Gábor öcsém a tállyai erdészet vezetője, és a sógornőm is erdőmérnök.
Iskoláid hol végezted?
Az általános iskolát Szögligeten, majd gimnáziumba Miskolcra a Zrínyi Ilona Gimnázium orosz tagozatos osztályába írattak a szüleim.
Marika a véletlen adta beszélgetéseink során felfigyeltem, hogy Te igen széles látókörű gyógyszerész vagy, nemcsak a szakma, de az új tudományos események, és a napi kulturális történések is érdekelnek.
Így volt. Szeretném is megemlíteni annak a falusi plébánosnak a nevét, akinek az alapműveltséget köszönhetem. Akkoriban Szögligeten Kovács József atya szolgált. Amikor észrevette, hogy falom a könyveket és mindent befogadó vagyok, megengedte, hogy a könyvtárát A-Z-ig kiolvassam. Csodálatos világot teremtettem így magamnak. Ahogy szélesedett a látóköröm, egyre tudatosabban akartam, hogy más életem legyen, mint őseimnek, akik nagyon kemény munkával tudták biztosítani azt a színvonalat, amin éltünk, és láttam, hogy az is ködbe vész köszönhetően a történelem viharainak. Már a gimnáziumban ez az olvasottság jól érezhetővé vált magyar és történelem órákon.
Humán érdeklődésű tehát ez a szőke, kékszemű szögligeti kis gimnazista, de hogy jutott eszébe, hogy reál kötődésű hivatást válasszon?
III.-ba jártam, amikor Szegedről az unokatestvérem - aki ott gyógyszertári szakasszisztens volt - meglátogatott és bár a férje neki is erdőmérnök volt, mégis kapacitált, hogy a Szegedi Orvostudományi Egyetem, Gyógyszerésztudományi Karára felvételizzek. Hogy miért? Lesz akkor legalább egy másik borsodi is, akivel tud beszélgetni. Engedtem a rábeszélésnek, jelentkeztem és elsőre felvettek.
Szeretted Szegedet?
Igen, nagyon jó volt ott élni, és tanulni. Minden lehetőséget kihasználtunk, amit a tanuláson kívül kínált ez a kulturális tradíciókkal rendelkező város.
Közben azért megismerkedtél egy Gulyás Tibor nevű fiatalemberrel, aki a nagyszüleihez Szögligetre járt ki nyaralni Kazincbarcikáról, aki jól futballozott és közgazdász hallgató volt.
Mind a ketten úgy gondoltuk, hogy első a tanulás. Rábíztuk az időre, hogy kitart-e a szerelem, vagy sem? Hála Istennek kitartott, a foci viszont csak hobbi szinten maradt meg.
Hol voltál nyári gyakorlaton?
Először Edelényben, majd Kazincbarcikán a 19/26-os patikában, a későbbi Aranymérlegben. Sokat tanultam a főnökömtől, Vajdáné dr. Maros Vilmától. A gyógyteák nagyon érdekeltek. Volt olyan, hogy 48 féle gyógyteát állítottunk elő magisztrálisan. A Rozsnyay Mátyás Emlékversenyre viszont mindkétszer gyógyszer technológiai témát választottam. Érdekeltek a szilárd oldatok, a kísérleteket a mai BorsodChem elődjében, a BVK-ban végeztem. Az ott dolgozó vegyészek gyakran betértek a gyógyszertárba, és sikerült velük olyan kapcsolatot kialakítani, hogy lehetővé vált számomra a laboratóriumukban való munka.
Hol volt az első munkahelyed?
1980-ban végeztem, és 1981-ben Réka lányom születése után kezdtem el dolgozni a 19/26-os Gyógyszertárban. Ez volt az első, és úgy néz ki az utolsó munkahelyem is, mivel a kolléganőmmel, Bogárné Kaszás Erzsébettel privatizáltuk még 1997-ben. Így már ősrégi kazincbarcikai gyógyszerésznek számítok, és a betérő beteggel ismerjük is egymás búját-baját.
Marika kihagytuk a magánéleted változásait.
Összeházasodtunk Tiborral és a diploma átvételekor már vártam Rékát, aki szintén gyógyszerész, 2004-ben végzett Budapesten. Másik leányunk Orsolya, ő jogász és van egy kisfia Merse. Mind a ketten Budapesten élnek. Réka lányom most már a saját patikájában dolgozik Budapesten.
Kolléganő még meséljél a közéleti tevékenységedről.
Az MGYT B-A-Z megyei Szervezetének először titkára, majd elnöke voltam 6 éven keresztül. Ez egy nagyon szép időszak volt, rengeteg továbbképzést, botanikai kirándulást, szakmai klubokat szerveztünk. Köszönhető ez Nyiredy professzor úrnak is, aki nagy aktivitást várt el tőlünk. Ekkor szerveztük itt Borsodban a Lillafüredi Rozsnyait, melyhez nagyon sok segítséget kaptunk kollégáinktól. Szerettünk együtt lenni, volt, hogy egy-egy hivatalos program után még órákig beszélgettünk. 2001-től vagyok az MGYK B-A-Z megyei Etikai Bizottságának elnöke. Ez kevésbé hálás feladat, de az eltelt évek talán bizonyítják, hogy ezt is mindig tisztességgel, becsülettel próbálom elvégezni azokkal a kollégákkal együtt, akik időt és energiát áldoznak erre a munkára. 2007-ben kért fel a miskolci Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola igazgatónője, hogy az akkor induló gyógyszertári asszisztens és szakasszisztens képzések technológia, majd gyógynövény és drog ismeret oktatója legyek. Egy évre vállaltam el, amiből végül hét lett.
Most beszéljél a „fekete bárányról” – ami kilóg sorból. Kérlek, meséld el, hogy kerültél közel a borhoz és a borlovagok társaságához.
Kazincbarcikán volt egy baráti társaság, akiket érdekelt a borkultúra. Magyarországon gyönyörű szőlőültetvények vannak, csodálatos pincék, a magyar borok egyre több aranyérmet nyernek a nemzetközi borversenyeken. Úgy indult, hogy borvacsorákat kezdtünk el szervezni kb. 8-10 évvel ezelőtt, ahová a legelismertebb borászokat hívtuk meg. Rajtuk keresztül kerültünk kapcsolatba az Európai Borlovagrenddel, amely szervezet több száz évre nyúlik vissza és valamilyen formában mindig kapcsolódott a valláshoz. Azután alapítottuk meg a Magyarországi Konzulátuson belül a Borsodi Régiót, illetve a Kazincbarcikai Lovagi Széket. A lovagrend célja a kulturált borfogyasztás népszerűsítése, a borvidékek történelmének megismerése, a borral kapcsolatos tudományos és művészeti tevékenységek támogatása, illetve van egy nagyon erőteljes karitatív iránya is a munkánknak. Baráti kapcsolatok ápolása a határon túli magyarsággal, tagjaink vannak Erdélyből, Felvidékről és a Délvidékről, sőt Irán Shiraz nevű városából, valamint most már Amerikából is.
A borlovagsághoz gratulálunk. Azért még említsél meg egy-két kitüntetést is, amivel öregbíted a szakmánk jó hírét.
2004-ben „Magyar Gyógyszerész Kamaráért” érmet kaptam, 2007-ben Egészségügyi Miniszteri dicséretben részesültem és még van egyéb kitüntetésem, amire büszke vagyok, de ez a múlt, most a jelent kell emberibbé és magunkhoz méltóvá tenni.
Mindez dicséretedre válik, és mint „méregkeverőnek”, mint kulturált borfogyasztó borlovagnak kívánunk múlhatatlan érdemeket a hivatásod gyakorlásában és szabadidőd gazdagítsa sok értékes óra.
Köszönöm a beszélgetést!
G.M.A.
2016. szeptember