Ez a cikk, amit most Önök elolvasnak, a 2016. februári PHOENIX Futárban jelent meg "Fiataljaink" címmel. Ebben 3 fiatal kollégánkat mutattuk be, Pakóné Dr. Kovács Adriána és Dr. Bóna Viola gyógyszerésznőket, valamint Kozsa Kornél termelési karbantartót. A fiatal életük, vágyaik, törekvéseik, szokásaik, szabadidejük eltöltésének módja rávilágít arra az egyszerű, de nagyszerű következtetés levonására, hogy az értéket teremtő munka, a tanulás, a sport, a zene milyen csodálatra méltó szerepet töltenek be az emberek életében.
Biztosan Önöknek is vannak ilyen kollégái. Kérjük, vigyázzanak rájuk, segítsék őket, hogy valamikor ők is példaképei lehessenek utódaiknak!
Dr. Bóna Viola történetét követően a másik „hősünk” Kozsa Kornél, aki már 10 éve jár be ugyanazon az ajtón, mint én, csak éppen más időpontban, így nem ismerhettük meg egymást közelebbről. Most azonban a cégnél a jó cél érdekében több fiatal részt vett a Csodalámpa Karitatív Szervezet által megrendezett futáson, ahol az utolsó futó kiváló teljesítményének köszönhetjük az elért eredményt.
Kérem, meséljen családjáról!
Édesapám Kozsa Tibor István elektrolakatos, édesanyám Zazvarecz Anna, gépíró. Nem vagyok egyedüli gyerek, van egy Tibor nevű bátyám, aki elektroműszerész. Nős vagyok, felségem Sipos Erika írnok.
Hol született és hol tanult?
1977-ben születtem Hatvanban, de Petőfibányán éltünk, ott is jártam az elemi iskolát, majd Hatvanban a szerszámkészítő szakmát sajátítottam el. 10 éve dolgozom itt a Parma Produktban. Vácott lakunk, onnan járok be minden nap vonattal.
Miért kezdett el futni?
A családban mindenki futballozik, sőt kapusként játszik, engem is rá akartak venni, de nem sikerült, mindig mindent abbahagytam, mert nem voltam elég kitartó. Apukámnak és bátyámnak akartam bizonyítani, hogy én is tudok sportolni.
Hogyan kezdődött Kornél, milyen távot sikerült megtennie?
Most már pont júliusban volt 2 éve, hogy kezdtem el futni, mert úgy éreztem, hogy ez a megfelelő sport nekem. Az elején nem volt még rendes futófelszerelésem sem. Csak este tudok futni, mert van két fiam, Martin, aki 2001-ben született az első házasságomból, de ő nem velünk él, majd Dominik 2012-ben, aki minden időnket leköti. Hetente kétszer, háromszor sikerül időt szakítanom, először kb. 3 km-t tudtam teljesíteni, most már elérem a 10-14 km-t, és 2015 első felében már lefutottam négy félmaratoni távot is. Főleg Sződ és Verőce felé szoktam edzeni, de néha hétvégente a futótársakkal felfutunk a Naszály-hegyre, általában aszfalton.
Hol mérette meg először nyilvánosan magát?
Dunakeszin volt egy sörfesztivál, és ott láttam először a kiírásban futóversenyt. 7 km-en indultam, és a közép mezőnyben végeztem. Majd Turán neveztem, de ott nem értem el különösebb eredményt, később Vácott ingyenes Mikulás-futáson vettem részt. Negyedik versenyem Mogyoródon 5 km-es távon volt, itt sikerült elsőnek dobogóra állnom, és a 2. helyezést értem el a 30-as korosztályban. Még nyár elején megkeresett Valtinyi Zsuzsa kolléganőm, hogy lesz jótékonysági futás - ami nekem már nem az első volt -, örültem, hogy segíthettem ennek a beteg kisfiúnak is. Egyszer a katonaság alatt már volt alkalmam ilyesfajta segítségnyújtásra, vérplazmát adtam egy leukémiás kisgyereknek a Honvéd Kórházban. Vogronics Krisztina, a PHOENIX Pharma Zrt. részéről tehát beszervezett bennünket erre a maratoni-, félmaratoni váltófutásra, ahol a maratoni csapatnak fejenként 7 km-t kellett megtenni. Csapattagjaim Kaló Tamás, Wolfgang Wallisch, Berta László, Simon László, Bielik Andrea és a félmaratoni csapatból Keresztes Andrea, Szántó Dóra és Vad András voltak. Szép eredményt értünk el, én voltam a maratoni váltó utolsó indulója, így a befutó is.
Augusztusban részt vettem az „Előzd meg a kisvasutat” c. rendezvényen, Szobon, itt a 7 km-es távon indultam és első helyezést nyertem. Szobtól kellett átfutni Márianosztráig, visszafele kisvasúttal jöttünk.
Kornél, ahogy cseperedik a fia, úgy lesz több ideje komolyan foglalkozni a futással. Gondolom eltökélten akarja csinálni.
Igen, a szüleim elég korán meghaltak, úgy gondolom a mozgás segít mentálisan is és fizikailag is megőrizni az erőlétemet. Nagyon jól érzem magam futás közben, és utána is felszabadít szellemileg is, és könnyedén szárnyalóvá tesz. Egyszóval szeretem csinálni és remélem a kicsi fiam is társul majd hozzám.
Most mi lesz a következő megmérettetése?
Február elején a gödöllői Margita félmaratonon indulok.
Halljunk Önről és kívánunk erős akaratot a kitartó, eredményes edzéshez!
Kornélt nézve irigykedem, mert ő, amikor fut, megtapasztalja a szabadság érzését, és az utána fellépő jóleső fáradság megszabadítja a mindennapok súlyos terhétől.
Nem utolsó sorban példát mutat a generációjának és a cég többi dolgozójának, hogy ha nehezen is, de el lehet indulni és az akarat segíti a lábát, hogy legyőzze a kitűzött távolság kilométereit.
Szurkoljunk továbbra is, hiszen az eredményük a cégünknek is dicsőség.
G.M.A.
2016. február
