Élettörténetek

Ez nem probléma, az a fő, ha van vélemény és érdeklődés egy-egy előadás és előadó személyét illetően. A hallgatóság kérésére mutatjuk be az egyik számunkra érdekes előadás szerzőjét. A magas, szőke, igen határozott fiatal kolléganő nem ijed meg a saját árnyékától, ahogy látom.

Miért is kaptad szüleidtől ezt a nem mindennapi nevet?
Tarnaleleszen majdnem mindenki Kovács, így anyukám egyedi nevet választott nekem és húgomnak is.

Most pedig beszélgessünk a szüleidről és a testvéredről.
Édesanyám Kovács Lászlóné dr., Millinghoffer Judit, szintén gyógyszerész Tarnaleleszen (Heves megye). Nagyon szerette a kémiát és a biológiát, így némileg predesztinált volt a pályaválasztása. Jelentős eseménye volt életének, hogy a Gyógyszerész Kamara kijelölte: a Parlamentben vegye át a doktori oklevelét, hiszen még két gyógyszerészt adott a Szakmának.
Édesapám Kovács László agrármérnök. Két gyermekük született, 1981-ben én, ’85-ben Hajnalka, a húgom. Ő szintén gyógyszerész, neki december 13-án született meg második kisfia.
Az általános iskolát Tarnaleleszen jártam. A reál tárgyak érdekeltek, a fizikát különösen kedveltem, de a kémia és matematika is jól ment. Egerben a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségiztem.

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy „zenekaros” akarsz lenni?
Általános iskola első osztályában halottam először a helyi ifjúsági fúvószenekart, első hallásra szerelem volt. Mivel fuvolásra volt szükség, kézenfekvő volt, hogy ezt műveljem.

Lehet, hogy Neked kézenfekvő volt, mert a fuvolához is vonzódtál, de ehhez kellett nagyon jó oktató-tanár is.
Kiváló, állami kitüntetésekkel elismert karmesterünk volt, Rákóczi Péter, aki eredetileg klarinét tanár volt. Úgy megbabonázott bennünket, hogy 2000-ig aktív tagja voltam a zenekarnak, hazajártam a próbákra. Mondhatjuk bejártuk egész Európát, eljutottunk Franciaországba, Finnországba, Belgiumba, Németországba. Kellő kitartás és szorgalom kellett ahhoz a szinthez, amit elértünk.

Hogyan érezted magad Szegeden, mint gyógyszerészhallgató?
Be kell vallanom, a gimnáziumban a tanáraim rá akartak beszélni, hogy menjek orvosira. Hála Istennek nem sikerült! Szeretem a választott hivatásom, már az anyatejjel magamba szívtam az illatát, és a gondoskodó szeretetet. Hiszen édesanyámnak szülés után gyorsan vissza kellett mennie dolgozni, így valóban az officina volt az otthonom. Az egyetemen is nagyon jól éreztem magam, nagyon jó kis csoportnak voltam a tagja, de az évfolyam tanulmányi felelőseként mindenkivel folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Egyetemista éveim alatt kollégiumban laktam, így aktív társasági életet élhettem, nagyszerű embereket, későbbi kollégákat megismerve.

Kik voltak azok az oktatók, akik meghatározták fejlődésedet?
Hohmann Judit professzor asszony. Első évesként jelentkeztem a Farmakognózia Intézetbe TDK-snak, (ez akkor még nem volt jellemző), így motivációs levelet kellett írnom. A professzor asszony bizalmat szavazott nekem, és felvett diákkörösnek. A tanárnő bevezetett a kutató munka rejtelmeibe, nagyon szép, és eredményes éveket tölthettem az intézetben. Diplomázást követően így nem volt kérdéses, hogy Hohmann tanárnőnél PhD hallgató lettem, disszertációmat 2009-ben védtem.
Másik példaképem Soós Gyöngyvér professzor asszony, nála szakvizsgáztam, nagyon örülök, hogy sikerült hozzá kerülnöm.
Közben 2008-ban Hódmezővásárhelyre mentem dolgozni.

Az egyetemen játszottál zenekarban?
Igen, a Fricsay Ferenc Városi Fúvószenekarban játszottam, 2005 óta pedig a Szentes Város Fúvószenekarnak lehetek a tagja, és élvezhetem az együtt zenélés örömteli perceit.

Ki volt a főnököd Hódmezővásárhelyen?
Hegyesné Csomány Mária. Jól éreztem magam abban a patikában, nagyon jó kis kollektívával dolgozhattam együtt.

Később Szentesre költöztetek.
Igen, itt előbb a Rákóczi Gyógyszertárban dolgoztam második gyermekem születése előtt, majd a szülési szabadságról már a szentesi Nagyörvény utcai Pingvin Patikába tértem vissza, mint gyógyszerész. Elmondhatom mindkét gyógyszertárban remek csapatnak lehettem-lehetek a tagja, nagyszerű kollégákkal sodort össze az élet.

Mikor házasodtatok a „szintén zenész” harsona művésszel, Pakó Attilával?
2009-ben, ő a Szentes Városi Fúvószenekar tagja, most már karmesterkedik is. Közben 2010-ben átköltöztünk Szentesre, a férjem ott a zeneiskolában tanít.

A patikai munka, a zenekari próbák, fellépések közben született két gyermeketek.
Igen, 2010 májusában Barnabás, 2013-ban Lillácska. Az életem csak úgy teljes, ha a tudománnyal is foglalkozom, így léptem fel a Rozsnyai „színpadára”. A patikai munkán túl jó érzés új kihívásokat keresni, nemzetközi szakirodalmat olvasni, feldolgozni, az előadást megtervezni, kivitelezni, és végül előadni. Nagyon jó volt ismét átélni a fellépés feszültségét. Annak is nagyon örülök, hogy felfigyeltek az előadásomra, és kíváncsiak lettek a magánéletemre.

Hogyan érzed magad a bőrödben, és lesz-e folytatása a patikus, illetve a zenész hivatást gyakorló szülői példának?
Köszönöm szépen a kérdést, nagyon jól érzem magam, mást jelent a siker a laborban végzett kutatás során és mást a betegekkel való törődés során, de szerencsére a gyógyszertári munka során is megkapom azokat a pozitív visszajelzéseket, amik erőt adnak a napi küzdelmek során.
Azt hiszem, korai lenne még kijelenteni, mi is lesz majd a gyermekek jövője. Mindketten nagyon kötődnek a zenéhez, de a lassan 6 éves Barnusról elmondható, hogy a „számok bűvöletében” él. (Óvó néni fogalmazott így.) Szülőként mindenben támogatni fogjuk őket, amihez tehetségük és érdeklődésük lesz.

Köszönöm a beszélgetést és örülünk, hogy ennyi elfoglaltság mellett találtál időt számunkra.

G.M.A.

2016. február