Láttam a beteg megállt, nem tudta melyik kiadóhoz menjen és a mondat indoklásul hangzott el, mert tanácstalan lévén ezzel húzta az időt, és saját töprengését akarta igazolni, mert hogy egyik kedves hölgyet sem kívánta megbántani.
A 2015-ös továbbképzési programfüzet címlapján szereplő két kolléganővel, Czikóné Bercsényi Erika és Vincze László Jánosné Nagy Henriette szakasszisztensekkel találkoztam először.
Már régi a mi ismeretségünk, naponta kétszer gyalogolok el a Rózsa Patika előtt az Erzsébet királyné úton. A betegekhez fűződő viszonyukat tapasztalom, ha betérek a patikába. Mindenkit ismernek név szerint, tudják ki a beteg, nemcsak betegségről, de az egészségről is folyik a diskurzus, családi eseményről, illetve a rendkívüli időjárásról. A szellemi képességükről, felkészültségükről továbbképzéseken szereztem tudomást, mert ha az előadó kérdést tett fel, akkor a két hölgy verhetetlen volt a válaszokat illetően, és ha még nyeremény is koronázta a jó választ, be kell vallanom, megkértem őket ne vigyenek már el minden jutalmat, hagyják, hogy mások is diadalmaskodjanak!
Először a patika egyik legrégebbi alkalmazottját, Czikóné Bercsényi Erika (a továbbképzési füzet címlapján a jobb oldali hölgy) szakasszisztenst kérdezem, aki 1970-ben született Sátoraljaújhelyen.
Erikám, meséljél magadról!
Gyermekkoromban 3 évet Füzéren éltem Brunáczki Miklós nagyapámmal, akinek a leánya Brunáczki Borbála, az én Édesanyám. A nagyapám kőműves mester volt és ő renoválta a füzéri várat. A nevét meg is említik a vár újkori történetének leírásánál. Édesapám Bercsényi Ferenc, az ELZETT-nél munkafelügyelő volt. Édesanyám Hollóházán a porcelángyárban mázolóként dolgozott. Az általános iskolát Pálházán végeztem.
Mi szerettél volna lenni?
Tanárnő, vagy óvónő. A reáltantárgyak álltak hozzám közelebb, a Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségiztem Sátoraljaújhelyen.
A Sors jó felé irányított, miután Te is a Szentágothaiban végeztél, a szakasszisztensi vizsgád pedig Újpesten tetted le. Mikor mentél férjhez?
2003-ban, férjem Czikó László autóbuszvezető, van egy fiunk, Zsolt László 18 éves, jövőre érettségizik, kitűnő tanuló, informatikai szakmérnök szeretne lenni. Meg kell jegyeznem, én is szeretném még képezni magam. Szeretek továbbképzésre járni, az újonnan hallottakat szívesen építem be a betegek gyógyulását elősegítő napi munkámba.
Hány éve dolgoztok együtt Éva nénivel?
1988-ban jöttem fel Budapestre. Érettségi után gyógyszertári asszisztens szakiskolába kezdtem járni, és ehhez szükség volt a gyógyszertári gyakorlatra. Ekkor kerültem a Pharmafontana 1408-as patikájába, a későbbi Rózsa Gyógyszertárba. Ennek a gyógyszertárnak már akkor Éva néni volt a vezetője. Nagyon régi a mi kapcsolatunk, 27 éves!
A Füzet címlapjának bal oldalán Vincze László Jánosné Nagy Henriette szakasszisztens látható.
Heni meséljél magadról és családodról!
1966-ban Bélyben születtem, ma szlovák területen. Édesapám, Nagy Géza és családja 1945-ben a lakosságcsere miatt kellett átjöjjenek Magyarországra. Korán árvaságra jutott. Igyekezett a szegény árvasorból kikerülni, így sportolni, kézilabdázni kezdett. A KISTEX-ben sportolt, ott ismerte meg Édesanyámat, Udvardy Ilonát. Lőrincen jártam iskolába, majd a Szász Ferenc Kereskedelmi Szakiskolában ruházati eladóként végeztem.
Hogyan sikerült munka mellett leérettségizned?
Nem engedték másképpen az érettségi vizsgát letenni, csak ha ipari könyvelőnek jelentkeztem.
Mikor mentél férjhez?
1987-ben, férjem Vincze László biztonsági szervező. 1991-ben megszületett Henriette leányunk, aki a Mercure Budapest Korona Hotelben recepciós. Most megy férjhez a nyáron. A fiunk, László a T-Mobile-nál ügyfélszolgálatos.
Hogyan jutott eszedbe, hogy gyógyszertárba menjél dolgozni és hogyan kerültél kapcsolatba Babonics Józsefnével?
Mindig érdekelt az egészségügy. A fiammal másfél évig voltam otthon, ez alatt az idő alatt szétnéztem, hová mehetnék dolgozni. Megismerkedtem Éva nénivel és ő segített tanácsaival. Babonics Józsefné gyógyszertárvezető beiskolázott a Szentágothaiba, így lettem gyógyszertári szakasszisztens.
Hány éve dolgoztok együtt Éva nénivel?
18 éve. Ezalatt az idő alatt nemcsak dolgoztam, hanem a Fradiban atletizáltam is, köszönhetően annak, hogy sport tagozatos általános iskolába jártam. Állandóan képezem magam, informatika is érdekel és nagyon sokat olvasok, illetve olvasunk a férjemmel, és azt meg is beszéljük.
A Rózsa Patikában dolgozik egy fiatal gyógyszerésznő, dr. Vörösné dr. Gyarmati Kinga, akinek édesanyja dr. Oláh Kinga főorvos, és mint hallottam együtt mennek most is szakmai rendezvényre, mert Kinga édesanyjától örökölte az egészségügy minden újdonsága iránti érdeklődését.
Kinga hol jártál általános iskolába, hol érettségiztél? Miért választottad a gyógyszerészetet? Meséljél egy kicsit gyermekeidről is!
A budai Krisztina Téri Általános Iskolában végeztem 1988-ban. Az érettségit a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban tettem le 1992-ben. Miután elhivatott, a szakmáját igen magas szinten gyakorló orvos családból származom, ezért nem volt kérdés, hogy én is az egészségügyben fogok dolgozni. Azért lettem végül gyógyszerész, mert családot is szerettem volna, és azt láttam, hogy a hivatást és a családot nagyon nehezen lehet összeegyeztetni, egy orvosnő állandó harcban áll emiatt munkahelyével és önmagával.
1992-ben kezdtem el az egyetemet Budapesten, 1997-ben államvizsgáztam, majd ebben az évben férjhez mentem. 1998-ban megszületett első gyermekem Vörös Renáta. 2000-ben kezdtem el újra dolgozni a Rózsa Patikában. 2002-ben szakvizsgáztam. 2003-ban született meg fiam Vörös Erik. 2006-ban szereztem meg egészségügyi szakmenedzser diplomámat a Semmelweis Egyetemen.
Megkérdezhetem, kitől tanultál legtöbbet gyakorlatban?
Az életbe a szüleim indítottak. Tőlük tanultam a szakma, az egészségügy iránti alázatot és a segítőkészséget, a kitartást. Éva nénitől (főnökömtől) a gyógyszerészet apró titkait. A Rózsa Patikában töltöttem egyetemista éveimben a nyári gyakorlatokat, valamint itt voltam államvizsgás is. Ebben a patikában mindig történik valami, a felmerülő problémákat mindig meg kell oldani, akár szakmai, akár magánéleti. Tudjuk egymásról kinek mely munkaterület megy a legjobban és aszerint osztjuk be a teendőket.
Kinga nagyon fiatal vagy és biztosan vannak álmaid.
Igen, szeretnék önállósodni és amit tudok, tapasztaltam és tapasztalok, azt hasznosítani mindnyájunk javára.
Kedves Kolléganő, szeretném, ha megemlítenéd azok nevét, akikkel jó munkakapcsolatod van, akik segítik munkátokat és ők - mármint a Nagykereskedő munkatársai - részei a Ti mindennapi nem könnyű életeteknek.
Elsőnek Sumina Dianát említeném a rendelésfelvételnél, a hivatalos beszélgetésünket mindig színezi egy kis magánéleti információ. Sajnálom Endlein Rózsa hangjának eltűnését, de a nyugdíj mindenki életében bekövetkezik. Simon Marika vette át helyét, sikerrel. Nagyon hiányzik Királymezei Csöpi, de úgy néz ki Kinics Vera nagyszerűen betölti a helyét. A kábítószer felelős Nábelek Tünde gyógyszerésznő a jogszabályok útvesztőiben nem engedi, hogy elvesszünk. Azt mondhatom, hogy mindenkivel meg tudom beszélni és oldani a felmerülő problémáinkat. Segítőkészség jellemzi a céget, de nekünk ez természetes, mert mi is a betegek rendelkezésére állunk, hiszen hivatásunk: a beteg és a tanácsot kérő szakszerű ellátása és gondozása.
Harmadik szakasszisztenst, Babonics Szilviát az influenza vírusa nem került el, így kis várakozás után tudtunk csak beszélgetni. Régen ismerem Szilviát is, hiszen körülbelül 10 éve dolgozik a patikában, de mégsem tudtam róla, hogy részben hagyomány is, hogy patikában dolgozzon és betegekkel foglalkozzon. Dédnagyapja, Borbély Endre gyógyszerész és gyógyszertár tulajdonos volt Nagykőrösön. Az államosítás után került fel családjával Budapestre. Szilvia apai nagybátyja szintén gyógyszerész volt.
Szilvia hogy hívták szüleidet és mi történt veled gyerekként, és fiatal felnőttként?
Édesapám Bene József. Édesanyám Mándoki Zsuzsanna a Szabolcs utcai Kórházban az orvos-továbbképzés felelőse volt. Sajnos már egyikük sincs közöttünk. Budapesten születtem. Gyerekkoromban Zuglóban éltem, az általános iskolát is ott végeztem. Szakközépiskolába a Hajnik Károly Közgazdasági Szakközépiskolába jártam, igazgatási és ügyintézői szakra. A férjemmel egy általános iskolában jártunk, az élet mégis úgy hozta, hogy csak 1998-ban találkoztunk újra, 2001-ben házasodtunk össze. A patika előtt dolgoztam pár helyen, azok főleg szervezési területek voltak.
Kicsi szomorúság érződik a hangodon, ha nem tévedek a szervezési feladatok háttérbe szorulása miatt.
Nem igazán, hisz a patikában is vannak olyan feladatok, amiket nagyon szeretek csinálni és közel állnak hozzám. Ettől függetlenül félve kezdtem el az iskolát, hogy helyt tudjak állni majd, de ahogy múlt az idő egyre közelebb éreztem magamhoz ezt a területet. A Szentágothai János Egészségügyi Szakképző Iskolában szereztem meg az asszisztensi képesítésemet, majd szakasszisztensi oklevelet Újpesten kaptam meg. A szakasszisztensi képzésre Erikával egy időben jártunk.
Meséljél a gyermekeidről!
Fiunk Márk 2001-ben, a lányunk, Renáta 2003-ban látta meg a napvilágot. Férjem első házasságából van egy lánya, aki 1995-ben született. Bianka 3 éves korától kezdve része lett életemnek, saját lányomként tekintek rá. Ezért én mindig azt mondom, hogy 3 gyerekem van.
Hogy érzed magad ebben a családias, vidéki hangulatot sugalló patikában?
Egyszerű a válaszom: Jól érzem magam a bőrömben!
A gyógyszertárvezetővel beszéltem legutoljára, nehezen tudtunk időpontot egyeztetni. Elárulom az Olvasónak, hosszú ideig csak Rózsának „becéztem” a patika neve után, most, hogy hallom tanyasi leány, a virágnév szerintem illik is hozzá.
Rózsa (Éva) ismertessél meg bennünket a Te és családod történetével!
1944-ben Kunszentmiklóson születtem, Édesapám Rósa Sándor gépkocsivezető, Édesanyám Tőzsér Julianna volt. Az általános iskolát Kunbábonyban, tanyán jártam, ahol nem tanítottak oroszul, így amikor bekerültem Kunszentmiklósra, 3 hónap alatt tettem le a 4 éves orosz tananyagot. Gyógyszerész Karra szerettem volna menni, de elsőre nem sikerült a felvételi. Asszisztens jelöltként kezdtem dolgozni Budapesten. 1965-ben az Egyetemre felvettek, és ebben az évben levizsgáztam, mint gyógyszertári asszisztens.
Ebben az időben jelentős változás történt a magánéletedben. Mi volt az?
Egy szórakozóhelyen megismerkedtem férjemmel, 1967-ben összeházasodtunk, ’68-ban megszületett Zsolt fiam, ’71-ben Attila.
Hol tanultál sokat a szakmáról?
A Mester utcában dr. Mohr Tamás gyógyszerész úrtól. Azt hiszem őt nem kell senkinek bemutatni.
Mióta dolgozol ebben a patikában?
1982 óta, de akkor még 1408. számú gyógyszertár volt. Amikor lehetett, gondoltam egy merészet és nagyot, privatizáltam. „Rózsa” lett a neve és nem Rósa. A kertbe is ültettünk rózsát, hogy utaljon a névre. Keményen dolgozunk és sokat. Összeszokott társaság vagyunk.
Mondjál egy mondatot, ami kifejezi mit gondolsz magadról.
„Tanyáról indultam és büszke vagyok, hogy ide jutottam.”
Köszönöm a beszélgetést mindenkinek és örülök, hogy ismerhetlek Benneteket.
G.M.A.
2015. június