Van-e hobbijuk, mint például a versírás, kézimunka, virágkertészet, stb. Jelent is már meg cikk a PHOENIX Futárban róluk és fogunk is még foglalkozni velük a későbbiekben is. Van, akinek a hobbija az Asszisztens Vándorserleg versenyen történő saját tudományos eredményének bemutatása. Ilyen jeles személlyel beszélgetek, aki nem más, mint Sitkuné Varga Mária gyógyszertári szakasszisztens. A nagykállói Pszichiátriai Szakkórház intézeti és a közforgalmú patikájában is teszi a dolgát. Két helyen, mert sose lehet tudni… Okos ember nem akarja elfelejteni, amit egyszer tudott és naprakész szeretne maradni. Évente egyszer találkoztunk az aktuális asszisztens versenyen. Verseny Mária nélkül nem lehet!
Kik voltak a szüleid, és hol láttad meg a napvilágot?
Édesapám Varga Károly, gépkocsivezető volt, Édesanyám Szilágyi Mária háztartásbeli, de mind a ketten dolgoztak kinn a földeken, a kertben is és az állatokkal is foglalkoztak. A falusi embernek ahhoz, hogy megéljen nem 8 óra munkából áll naponta az élete, hanem amennyit bír és ahogy szorítja az aktuális munka.
Nyírbátorban születtem, hárman vagyunk testvérek, egy bátyám és egy húgom van. Apukám mindig arra nevelt bennünket: csak megdolgozott pénznek örüljünk. Anyukám meg azt mondta: „Sose örüljetek talált pénznek vagy tárgynak, mert azt valaki siratja.” Tisztességben neveltek fel bennünket. Sajnos a szüleim már nem élnek, Apukám 16 éve távozott el, az Anyukám pedig 5 éve.
Hol végezted az iskoláidat?
Kállósemjénben az általános iskolát, és Nagykállón a gimnáziumot. Szándékomban állt tovább tanulni. Édesanyám családjában, ahol hatan voltak testvérek, rajta kívül mindenki orvosnak tanult. Ő nagyon csendes volt, így otthon maradt segíteni az özvegy Édesanyjának. Dr. Szilágyi János az egyik nagybátyám, igen híres ember volt Debrecenben. Ő végezte az első szívkatéterezést a Debreceni Klinikán. Kérte a szüleimet, hogy engedjenek oda hozzájuk (a felesége is orvos volt), ők egyengetik az utamat. A szüleim félve attól, hogy egy falusi lány, ha városba kerül „rossz lánnyá” válik, nem engedtek elmenni még Debrecenbe sem, pedig biztos másképp alakult volna az életem. A kémia tanárnőm – Szilvási Sándorné – nagyon szerette volna, ha továbbtanulok. Látva szüleim ellenállását arra gondolt, menjek el a kállósemjéni patikába asszisztens-jelöltnek. Augusztustól már Viznyicki Irén keze alatt dolgoztam. Két év múlva megkaptam az asszisztens oklevelet, kitűnő eredménnyel végeztem. Nagyon sokat tanultam tőle, sokat foglalkozott velem.
Mikor találkoztál a nagy Ő-vel és mikor mentél férjhez?
21 évesen. Leendő férjem, Sitku Ignác és barátai átutazóban voltak, barátnőmtől és tőlem érdeklődtek. Elkezdtünk beszélgetni és már nem mentek tovább. Ott ragadtak. 22 éves koromban mentem férjhez. A főnöknőm úgy haragudott rám, hogy még csak szólni sem szólt hozzám, sőt még az esküvőmre sem jött el. Pócspetriben nem volt patika, így Máriapócsra jártam dolgozni 20 évig. Több főnököm volt, Ujlaki Tiborné (Irénke), aztán Várnai Zoltán. Majd visszakerültem Kállósemjénbe.
Mikor születtek a gyerekeid?
1981-ben Gábor, ő 25 évesen kiment szerencsét próbálni Angliába, 5 évig egy jó munkahelyen dolgozott, de tönkrement a cég, így hazajött. Most ABC üzletet vezet. Van egy kislánya, Panna, aki 6 éves és sok örömet okoz nekünk. 1985-ben megszületett Tünde, aki közgazdász lett és Debrecenben dolgozik egy IT cégnél. Itt el kell mondanom, hogy 5 évig nem dolgoztam, a gyerekeket neveltem. Úgy gondoltuk a férjemmel, van egy fiúnk, egy lányunk..Kész! De a Jóisten másképp akarta, így 1994-ben megszületett Dávid, most érettségizik. Nagy mókamester. A két nagyobbik a saját útját járja már, a kicsi napfényt hoz az otthonunkba.
Említetted a két gyermek születése után elcsábított egy biztosító cég dolgozni.
Szó szerint. Ígértek minden szépet és jót! Mindig este kellett mennem dolgozni, mert akkor voltak otthon az ügyfelek. Elege lett a családomnak és nekem is, így otthagytam. Menekültem vissza az én szeretett szakmámhoz! Miért? Mert szeretem, meg ezt érzem hivatásomnak!
Ez lesz az a hely, ahol először találkoztunk Nagykállóban a Psziciátriai Szakkórházban. Emlékszem, hogy lenyűgözött a csodálatos épület.
Igen, ez volt régen a megyeháza, jelenleg kórházként működik. Nagyon sok változáson ment keresztül, Sántha Kálmán Szakkórház lett az új neve.
Mikor találkoztunk, Bátyi Imréné Magdika volt a főgyógyszerész és a főnököd.
Igen, közben szakasszisztens lettem, majd ő a gyerekeihez Pestre költözött, és Bálint Aliz lett az új vezető. Egy év után új főgyógyszerésznőm lett, Herpayné Dr. Holik Zsuzsa. A kórházban is sok változás történt. A nyíregyházi Jósa András Kórház a mi kórházunkkal holdingot alapított, és a zártforgalmú patikából közforgalmú patika lettünk, melynek vezetője Zsuzsa lett. Az intézeti gyógyszertárban pedig a holding főgyógyszerésznője Dr. Őszéné Dr. Gajdos Anikó főgyógyszerésznő lett. Én megosztva maradtam, a közforgalmúban dolgozom napi két órát, az intézetiben hat órát. Így adta a sors, hogy két főnököm lett. Mind a kettő kiváló szakember, sokat tanulok tőlük, és mindig érzem figyelő tekintetüket, ha a munkám végzem. Anikó ragaszkodott hozzá, hogy semmit ne intézzek úgy, hogy nem adminisztrálom. Mindenkivel aláíratok mindent, így nyomon lehet követni a történteket, mindenki a saját munkájáért felel.
Most térjünk rá a Vándorserleg versenyekre. Emlékszem, Bátyi főgyógyszerésznő még oda is elkísért Benneteket, mert akkor még volt társszerződ is. Ott izgult. Ez nagyon szép gesztus volt tőle.
Igen, jól emlékszel Margitka. Először 2002-ben Alsópáhokon voltunk, majd 2004-ben Visegrádon, 2006-ban Miskolcon, 2008-ban Szegeden, 2010-ben Cegléden és legutóbb 2012-ben pedig az OGYI-ban, Budapesten.
Melyik szereplésedre vagy a legbüszkébb? Áruljuk el az Olvasónak közben, hogy mindig saját munkával, kutatási eredménnyel léptél fel, ami az osztályokon folyó gyógyítási munkát prezentálta.
Igen, meg kell jegyeznem, egy kicsit úgy is érzem, én „fekete bárány” vagyok a többiek között, és nem tudom áttörni ezt a csodabogárságból származó „gátat”.
Melyik helyezésednek örülsz a legjobban, így visszatekintve?
Az összes közül a szegedi áll a legközelebb a szívemhez. Negyedik helyezett lettem és a Gyógyszerész Kamara különdíját is megkaptam.
Remélem jövőre áttöröd a „gátat”, és az előadásoddal elismerést szerzel a kórházban folyó szakasszisztensi munkának is. Kívánjuk, lelkesedésed mind Nagykálló betegeiben, mind pedig hivatásunkban elismerést váltson ki!
Köszönöm a beszélgetést!
G.M.A
2013
