Magazin

Élettörténetek

Somogyi Lászlóné, Irénke

„Nyáron nincs melege, télen nem fázik”  – mondja gyógyszerész főnöke az 55 munkás évet ünneplő jubilánsról 

A kedves Olvasó bizonyosan meglepődik, ha ezt a cikket olvassa és felteszi a kérdést: „van olyan gyógyszertári takarítónő, aki 55 évet kibír egy patikában és még mindig nem akarja elhagyni a gyógyszerész főnökét és a patikát?” Hát van! Bizonyosan a somlói levegő és a somlói bor teszi!

Az ősz itt csodálatos. Leszüretelt szőlőtőkék katonás sorai, melyek egy irányba felfelé igyekeznek a kápolna, illetve a présházak felé, elképesztő színekkel tobzódnak a déli őszi napfényben.

Belépve az officinába Mátyásné dr. Bódis Angyal(ka) jön elém, nem lepődünk meg egymás kinézetén, mert Siófokon a PHOENIX stand kedves vendégei férjével, Domján Andrea kolléganőmnek. Hozzák és jó szívvel adják Somló „illatos nektárját”.

A gyógyszerésznő háta mögött már mosolyog régi ismerősömként Irénke a takarítónők gyöngye. Nem akart kötélnek állni, hogy ő egy cikk „hősnője” legyen. Kemény 5 év meggyőző munkája van e mögött a beszélgetés mögött. 50 éves jubileuma alkalmából szerettük volna főnökasszonyával, hogy Irénke leüljön és meséljen nekem.

Most végre feltehetem az első kérdést, ami nem a szokványos „Hogy tetszik lenni, Irénke?” , hanem …

Meséljen magáról kérem!

1938-ban, Somlószőlősön születtem. Édesapám Németh Gyula parasztember volt, saját földdel. Édesanyám Szőke Mária, ma úgy mondják háztartásbeli. Otthon a jószágokkal bajlódott, segített Édesapámnak és persze nevelt bennünket, hárman voltunk testvérek. Amikor elvégeztük a nyolc osztályt, mentünk a szőlőbe kapálni, én Cságaiékhoz szerződtem. Figyelte hogy dolgozunk és azt kérdezte tőlem: nem vigyáznék-e az unokájára? De, szívesen! – válaszoltam.

Hogy került kapcsolatba Irénke a patikával?

Amikor itt 1963-ban Nemestóti Klára volt a gyógyszerész, egy asszisztenssel látta el a falut gyógyszerrel. Az asszisztens férjhez ment. Engem felvettek 1964. január 24-én, azóta itt vagyok folyamatosan.

Kik voltak a legnevezetesebb gyógyszerész főnökei?

Dobos Rezsőné (Pisti néni – csak így hívtuk). Azután sok helyettes volt, míg nem jött Gálos Miklós, őt váltotta a jelenlegi gyógyszerész, Mátyás István felesége, Dr. Bódis Angéla, Angyal.

Irénke vannak gyerekei?

Igen, egy fiam és egy lányom. A lányomat Mariannának hívják, ott 2 unokám van, Laura általános iskolás és Hanna óvodás. A vejem székely kárpitosmester. A fiam Róbert gazdálkodó, vadász. Lánya Orsolya, jogot tanul Győrben.

Ahogy hallom nem is tudja elképzelni patika nélkül az életét?

Bizony nem, most már van egy fiatal segítségem, Betti, hogy betanuljon az itteni munkába. Minden reggel hajnalban kelek, szól a vekker, jövök be biciklivel. Kikapcsolom a riasztót, átöltözöm. Itt az áru, átveszem, helyre rakom.

Irénke és meddig szeretne dolgozni?

Ezen nem gondolkodom, mert ahogy a fiam mondja „Anya Te nem tudsz meglenni a patika nélkül!”. Hát bizony ez szó szerint igaz! Nem szándékozom elmenni.

Kedves Olvasó, ha elolvasta ezt a cikket idáig, akkor bizonyosan felmerül Önben a kérdés: milyen lehet az a gyógyszerész, akihez így ragaszkodnak?

Engedjék meg, hogy - ha nem is olyan hosszan, mintha Ő lenne a cikk hőse, de - írjunk róla.

Angyalka szokott módon ünnepi magyar öltözetben a köpenye alatt leül velem szemben, mert ő is tudja, a mi viseletünk öltözteti és csinossá varázsolja még a méregkeverőket is.

Mi a mottója ennek a 36 évnek, amit itt Somlószőlősön eltöltöttél?

Engem első sorban nem a pénz, hanem a beteg érdekel.

Ez szép gondolat és ahogy hallom és látom a gyakorlatban meg is valósítod, mert ilyen faluban ennyi ideig szolgálni, csak kölcsönös szeretettel és megbecsüléssel lehet.

Hogy kerültél ide, Somlószőlősre?

3 hónapos gyerekkel, akkor ez a 7/32. gyógyszertár nevet viselte, melynek központja Veszprémben volt.

Kérlek, mesélj a szüleidről, a gyermek és fiatal-felnőtt korodról.

Celldömölkön születtem, szüleim Kamondon laktak. Édesapám, Bódis Lajos parasztember, Édesanyám Óbudán született. Édesapja, az én Nagyapám órásmester volt, Kamondra került a háború alatt. Ott ismerkedtek meg szüleim.  Apám meglátta Édesanyámat és azt mondta, ő lesz a felesége. Én 1950-ben születtem. Hárman vagyunk testvérek. Kamondon jártam általános iskolába, Sümegen pedig gimnáziumba.  A latint szerettem nagyon.

Hogyan választottad a jövendő hivatásodat?

Rengeteget olvastam, minden pénzemet könyvekre költöttem. Vegyész szerettem volna lenni, de az ELTE-re nem vettek fel.

Mint mondtam, a latin vonzott, 4 évet tanultam. Gémes Lajos volt az a kiváló tanár, aki megszerette velem ezt a csodálatos nyelvet.

És a gyógyszerészet?

Most azt várod, az illat, az úri nőnek való foglalkozás, stb. Hát abban az időben nem volt divat patikába járni! Én nem is voltam egyben sem. Volt egy nagynéném Balatonfüreden, aki felvetetett a patikába asszisztens jelöltnek, Kocsis Imre lett a főnököm.

Csoda történt, megszerettem a patikai munkát.

Mikor kezdted az egyetemet?

1971-ben és 1976-ban végeztem.

Mikor és hol ismerted meg a későbbi férjed, Mátyás Istvánt?

1970-ben a kamondi búcsúban (mint a Mágnás Miskában!) felkért, táncoltunk és jött a szerelem!

Hová helyeztek először?

Devecserben voltam gyakorlaton és Mattyasovszky Mihály volt a főnököm. Sokat tanultam ott, majd 1977-től kineveztek gyógyszertárvezetőnek ide Somlószőlősre.

Hány gyermeketek van?

1977-ben született Beatrix, református gimnáziumban tanár Pápán. Van egy kislánya, Beatrix (Beli), óvodás. 1979-ben született Annamária, aki tanító. A gyerekek kedvenc tanító nénije. Nagyon tud a gyerekekkel bánni.

Sajnos Angyalka férjével nem találkozhattam, mert most is úton van, mivel agrármérnök, rengeteg elfoglaltsága van, mert mint a bionövény-termesztés szószólója, sokat van úton.

Az Olvasónak elárulom, a mérnök úr falusi turizmussal, lovarda működtetéssel is foglalkozik. Nem unatkozik a gyógyszerésznő sem, mert azért ő is bekapcsolódik ebbe az embert próbáló világba. A kolléganőnek lett volna lehetősége a fővárosba, nagy városokba is menni patikusnak, ő ezt választotta. Döntse el az Olvasó, jól tette-e, hogy Somlót választotta? Szerintem: igen.

Igaz nem csukhatja magára az ajtót, mert együtt él a faluval, de a falu ragaszkodása többet ér a zajos talmi csillogásánál.

Köszönöm, hogy szívhattam ezt a levegőt és szememmel befogadhattam ezt a tájat! Kívánjuk az Ünnepeltnek és főnökének, hogy ne unják meg egymás társaságát és békességben gondozzák a patikába betérő segítségre, tanácsra szorulókat.

G.M.A.

2014