Úgy gondolom, beszéljünk őseidről, legfőképpen édesapádról és édesanyádról.
Édesapám Szeberényi Andor 1902. június 5-én született. Édesapja, az én nagyapám dr. Szeberényi Lajos Zsigmond evangélikus esperes, felsőházi tag. Nagymamám Fürst Paula Pozsonyból származott, német nyelvű lelkész lánya volt. Nagyapám első felesége tragikusan fiatalon meghalt, 4 gyermeket hagyott árvaságra. Tehát mikor elvette a nagymamámat, 4 gyermekét is vitte a második házasságába. Elgondolhatod, nem volt könnyű a Pozsonyból származó Paulának a kisvárosba, Békéscsabára férjhez menni, és egyből 4 gyermek anyukájává válni. Az édesapám Szeberényi Andor Békéscsabán született, iskoláit is itt végezte a nagyapja, Szeberényi Gusztáv evangélikus püspök által alapított általános iskolában, illetve gimnáziumban.
Átveszem a szót Jutkától, mert a beszélgetésünk után Békéscsabán felkerestem a bátyját, dr. Szeberényi Andor jogászt és feleségét, akik voltak kedvesek és meséltek életükről, sőt Szeberényi dr. ideadta a dédapjáról Kertész Botond által írott (2014) életrajzot, mivel előző évben, 2013-ban az evangélikus gimnázium az alapító Szeberényi Gusztáv Adolf nevét kapta. A várostól a nagy előd és a család iránti tisztelet jeleként a tér a Szeberényi tér nevet kapta (vissza).
Átadta nemcsak az életrajzot, hanem Szeberényi Andornak, Bandi bácsinak, Jutka édesapjának írógéppel összeállított önéletrajzát is. Bandi bácsi nagyon őszinte, éppen ezért üdén mosolyogtató sorait osztom meg Önökkel. Nem igazán szeretett tanulni, szülei nem nagy jövőt jósoltak neki, olyan foglalkozást szeretett volna, amelyhez nem kell sokat magolni. Röviden: 1920-ban érettségizett, pár héttel érettségi után súlyos tífuszt kapott. 1920-at írunk, háború a Tanácsköztársaság után. Egyetemre így nem mehetett. Erősödnie kellett, úgy érezte az asztalos mesterség érdekelné. Beállt inasnak, rövid idő után azonban rájött, ez nem neki való foglalkozás. Azt tudta: „olyan pályát nem választ, ahol sokat kell tanulnia.”
Gajdos Mihály gyógyszerész ajánlotta: legyen patikus, mert ott csak 2 évet kell tanulnia, a másik 2 év gyakorlat, és nem lényegtelen, a gyakornokság alatt pénzt is lehet keresni.
Most tessék figyelni: „az egész napos állást meg meg lehet szokni.” – mondta Gajdos gyógyszerész úr.
Az Egyetemen Tuzson professzor úr vizsgáztatta, aki megkérdezte: ki neki Szeberényi püspök? „Nagyapám.” - volt a válasz. Az approbációs vizsga után már gyógyszertár vezetésére is jogosulttá vált. A Réthy Patikába ment Békéscsabára, majd Debrecenben a Magyar Korona Patikában dolgozott.
Nagyon szeretett volna Békéscsabán gyógyszertárnyitási engedélyt kapni, de nem volt lehetősége. Szőnyben megkapta, de ez nem volt sikeres próbálkozás, nem a kolléga úr miatt! Nagyon hosszú, kellemetlen pereskedést jelentett számára.
Végül ’37 karácsonyra megkapta a jogot, Békéscsabán az Andrássy úton nyithatott patikát a Werner-házban. Bajcsy-Zsilinszky Endre járta ki a patika telepítési engedélyt.
Jutka most már Tiéd a szó újból.
1936-ban házasodott (későbbi) édesapám, elvette Böhm Ilma Gizellát, akinek édesapja Böhm Gusztáv, egy erdélyi szász család leszármazottja volt. Első gyógyszerész volt a családunkban, aki "gyógyszerész-mesteri" oklevelét a kolozsvári egyetemen szerezte meg. Kolozsvárott és Bánffyhunyadon is dolgozott. Először bérlő volt, majd 1899-től Bihartordán az Arany Szarvas Patika tulajdonosa lett. 1906-tól Tokajban az Arany Korona, végül 1927-39-ig – haláláig – Kispesten a Fehér Kereszt Gyógyszertár tulajdonosa volt. 6 gyermeke született, ebből 5 leány. Most figyelj Baba, ketten lettek gyógyszerészek, Böhm Gyula és Böhm Gizella, de 3 leány férje patikus volt. Ilmának (beszélgető partnerem édesanyjának) Szeberényi Andor, Ilonának Petrics György, Irénnek Weghoffer Miklós, a negyedik leány pedig Harsányi Zsolt, az akkori idők közkedvelt írója unokaöccsének felesége lett.
Mikor is születtél Te és Bandi?
1937-ben Bandi, aki jogász lett, 1941-ben én, aki patikus vagyok.
Édesapád 1937. karácsonyától 1950. július 28-ig a Remény Gyógyszertár tulajdonosa volt. Államosítás után 1954-ig Varga Antal gyógyszerész úr patikáját vezette, majd pendlizett (helyettesített) 5 évig. 1960-70-ig Csabacsűdön volt patikus, majd nyugállományba vonult. Békéscsabán élt haláláig 1973-ig.
Jutka mindkét szülőd családjáról beszéltünk, Apukád visszaemlékezését volt szerencsém olvasni, ahol külön említi a két gyermekét, mennyire büszke volt életeredményeitekre, és életszerűen emlékezik meg a közös kirándulásaitokról, de míg patikus lettél és Andor jogász, ő is mint minden szülő, akinek a gyermekét nem a sikertelen felvételi miatt tanácsolták el az egyetemről, „szobázott” mind a kettőtök érdekében.
Most meséljél magadról!
Békéscsabán születtem, majd az akkor még Apponyi polgári leányiskolába jártam, később a Kossuth téri Általános Iskolába, a felső tagozatot pedig a két tannyelvű Petőfi utcai Általános Iskolában (orosz tagozaton) végeztem. Kitűnő tanuló voltam. Rövid Lórántffy Zsuzsanna leánygimnáziumi kiruccanás után a Rózsa Ferenc Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Ez az a gimnázium, melyet dédnagyapám alapított, jelenleg az ő nevét viseli, és mint tudod evangélikus gimnázium.
Érettségi után hová szerettél volna menni?
Geofizikus akartam lenni. 1960-ban nem indult ez a szak. Akkor már Bandi nős volt és felesége Sárika - aki gyógyszerésznő - ajánlotta, legyek patikus. Maximális pontszámot értem el, de mint előtted sem ismeretlen, „helyszűke miatt" elutasítottak. Apu bement a Minisztériumba fellebbezni, a pontszám alapján miniszteri engedéllyel felvettek.
Kik voltak ilyen kiváló tanulónak a kedvenc tanárai?
Dirner professzor úr és Winkler professzor úr.
1965-ben megkaptam a diplomámat. Apuhoz kerültem, mert ő beteg lett, vittem tovább a csabacsűdi patikát. Úgy éreztem nekem több kell, így az Országos Munkaegészségügyi Intézetbe kerültem, ott ismerkedtem meg a férjemmel, dr. Mányai Sándorral, aki a Biokémiai Osztály vezetője volt. 1972-ben házasságot kötöttünk. Két fiunk született, 1972-ben Dániel Zsigmond, ő orvos, 1973-ban pedig Gergely, aki szoftveresként dolgozik. Dániel gyermekei Lilla (2003), Ágoston (2004) és Luca (2012). Gergely gyermekei Dorottya (2001) és Emma (2004).
Hol dolgoztál még?
1988-tól a Pest Megyei Gyógyszertári Központ (Parma Patika, ma PHOENIX Pharma) Analitikai Laborjában dolgoztam. 1996-2004-ig a Károlyi Patika vezetője lettem, majd 2013-ig Budaörsön a Kőszikla Patikában szép időt töltöttem dr. Nyiredyné dr. Mikita Klárát segítve.
Jutka köszönöm, hogy befáradtál, jól elbeszélgettünk. Most majd Andorékkal kell Békéscsabán folytatnom a csevegést.
Igazi nyári melegben a sok útfelbontás közepette részemről némi késéssel sikerült megérkeznem és beszélgetnem dr. Szeberényi Andorral, akivel utoljára Kevermesen a gyógyszertárban, mint a leltározó brigád tagjával találkoztam a ’60-as években. Tudtam azt is, őt sem vették fel akkor az Egyetemre. Sárika, a felesége pedig az államvizsgás időm 1 hónapját tette elviselhetőbbé a legnagyobb békéscsabai patikában. Ő volt az egyik kedves, mosolygós, mindig segítő gyógyszerész.
Andor legyen szíves meséljen hol született, hol járt iskolába?
1937-ben születtem Budapesten, az általános iskolát Békéscsabán végeztem, majd jártam 1 évet Budapesten a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, amelyet 1952-ben államosítottak, s végül Békéscsabán érettségiztem. Amolyan csendes óhajként érzékeltem, hogy Édesapám patikust szeretett volna belőlem „faragni”. Egyetemre hely szűke miatt nem vettek fel. Dévaványára kerültem, ahol technikus jelöltként dolgoztam, majd 1 év után - mint gyógyszerész technikust – Gyomára, majd Endrődre vitt az élet. Békéscsabán is dolgoztam, 1957-től leltározó lettem, ezt előszeretettel ajánlották a fiúknak. Közben 1959-ben felvettek az Egyetemre levelező tagozaton a jogi karra. 1967-ben kaptam meg a diplomámat. Konzervgyárban dolgoztam, megbecsült dolgozó voltam és egyre magasabb tisztséget bíztak rám. Végül a Békés megyei Közlekedési Felügyelet igazgatói posztjáról mentem nyugdíjba.
Sárika nagy csendben hallgatja a beszélgetésünket, Andortól meg sem kérdezem a magánéletüket, hiszen Sárika majd elmondja.
Sárika meséljél a szüleidről, gyermekkorodról!
Szegeden születtem, édesapám Jeges Sándor, középiskolai tanár, édesanyám Bíró Erzsébet. Édesapámat 1942-ben kiküldték Kolozsvárra (Erdély egy részének visszacsatolása után) tanfelügyelőnek. 1944-ben Orosházára az ismert okok miatt vissza kellett jönniük. Nehéz időket éltünk át. Orosházán, majd Kőszegen jártam gimnáziumba. Édesapám halála után Békéscsabára költöztünk, de én Orosházán érettségiztem. 1955-ben felvettek a gyógyszerész karra Szegedre.
Egyébként Tótkomlóson voltam államvizsgás Burián Zoli bácsinál. A 14/7-esben Varga Jóska bácsinál dolgoztam beosztottként.
1960-ban összeházasodtunk Andorral, született két gyermekünk, Zsolt, aki szülész-nőgyógyász főorvos Békéscsabán és Tamás, aki urológus Gyulán. Közben én ’71-ig az 1-esben dolgoztam, visszakerültem a 7-esbe, majd a Lencsési Patikába mentem vezetőnek. 1992-ben nyugdíjas lettem, azután meg a kórházi gyógyszertárba „kirándultam”. Mellesleg segítettünk nevelni az unokáinkat.
Zsolt leánya, Zsuzsika építészmérnök, Máté gazdasági főiskolát végzett, volt junior válogatott és 2014-ben másodszor lett az év golfozója. Tamásnak két leánya van, Flóra és Gréta középiskolások.
Nem unatkozunk, éljük a tevékeny nagyszülők életét.
Kedves Olvasó, mint írtam az előzőekben, ekkor kaptam meg dr. Szeberényi Andortól édesapjának önéletrajzát és a két naplót, amelyben Bandi bácsi emléket állít Réthy Istvánnal közös motorbiciklis (1929) és autós (1930) túrájuknak. Az utóbbi túrán még rajtuk kívül részt vett dr. Szeberényi János (testvér) és dr. Sailer Ferenc is.
Nagyon sajnálom, hogy nem olvashatják el Önök is, mert igen tanulságos, és élvezetes szórakozást nyújt. De rövid részletet idézve, a kor hangulatát és a fiatal gyógyszerészek érdeklődési körét bemutatva, talán még irigykedhetünk is.
„Motorbicikli túra 1929
írta: Szeberényi Andor ny.gyógyszerész
résztvevők: Réthy István, Szeberényi Andor
1929-ben nyáron Réthy István társnak hívott egy motorbicikli kirándulásra Ausztriába és Olaszországba. Miután pénzem nem volt felesleges, nem akartam menni, de azután, hogy Ő a pénzt a kirándulásra előlegezte és havi ötven pengős részletekben levonta fizetésemből hajlandó voltam, mint a motorbiciklin hátul ülő társ vele menni.
...
Grazban az „Arany Tehén” Szállodában szobát vettünk ki és lementünk az étterembe vacsorázni. Vacsora után elmentünk a városba szétnézni, és az esti sétálás közben bementünk feketézni az egyik kávéházba. A zenekarban, amelyik magyar cigányokból állott, a csabai Turcsi Pétert fedeztük fel, igen megörültünk egymásnak.
...
Egy nagyon kedves olasz vendéglős szállodájában kaptunk szobát, melynek egyik ablaka legalább háromszáz méteres szakadékra nézett és lenn folyt a Piave. Jó vacsorát és szállást kaptunk. Reggel kialudva korán indultunk és a Mét község fennsíkján a még mindig meglevő hadiutakon mentünk, mert Pista meg akarta nézni a háború alatt ott levő ütegének állását, ahol harctéri szolgálata alatt egy pár hónapot töltött el. Ezen a hadi úton még látszottak tíz év után is a háborús nyomok, mert az út mellett elhagyott szögesdrót, sisakok és egyéb háborús hulladékok voltak láthatók. Elértünk ez úton az ütegállás közelébe, de az valamivel feljebb volt és motorral oda nem tudtunk felmenni, így Pistának keveset gyalog kellett mennie. Azután még pár kilométert mentünk ezen a hadi úton és rátértünk az Assiágoba vezető rendes műútra. Emellett az út mellett feküdt egy hadi temető, melyben 25000 német, magyar, olasz és osztrák katona volt eltemetve és nagyon szépen rendben tartva.
...
A motorkerékpár utunk jól sikerült, el voltunk ragadtatva az osztrák, de különösen az olasz utaktól, összehasonlítva az akkori mi útjainkkal, hiszen a főútvonalak ezekben az országokban aszfalt és beton utak voltak. Az angol Rudge motorkerékpár nagyon jól bírta a különféle utakat és egész utunk alatt jól viselkedett, nem mondom a hátsó ülés nem a legjobb volt, mert csak afrikkal volt bélelve, azután a hátsó kerék villája se volt rugózva, amire az ülés támaszkodott, s így ez út egyenetlenségeit jól lehetett érezni. Különösen éreztem ezt az osztrák hegyi kisebb útvonalaknál, ahol a farönköket szállították a vasúthoz az erdőből. Az egész kirándulás összes költsége kb. 330-350 pengő volt.”
„Autós túra 1930
írta: Szeberényi Andor ny.gyógyszerész
résztvevők: Réthy István, Szeberényi Andor, Dr. Szeberényi János, Dr. Sailer Ferenc
… A Buick igen kényelmes nagy autó volt, vettünk hat teljesen új külső gumit és mindegyikünk négyszáz pengőt adott az útra, mely összegben minden benne volt. Akkor még az autóknak nem volt zárt csomagterük, így az autó felhágójára egy csomagtartót kellett csináltatni, ahová holmiainkat tehettük. A többi az a hátsó ülés előterébe került, a lábainknak így is elég helye maradt. Az autó nyitott volt vászon tetővel, amit csak akkor húztunk fel, ha eső volt. A hátul ülőknek, ha a tető fel volt húzva, kilátásuk nem volt.
...
… úgy öt óra felé elindultunk Svájcba. Martinsbruknál mentünk át a határon és a vámnál kaptunk egy füzetet, hogy hogyan vezessük az autót a svájci utakon. Az Inn völgyén haladtunk az Engadin tartományban, a völgyben az út mentén kisebb falvak voltak és ezekben a falvakban hatalmas szállodák. Estére Ramosch-ban az egyik panzióban szálltunk meg, ahol mi voltunk az első vendégek abban a szezonban. Itt jöttünk rá, hogy a szobát ágyanként kell fizetni, s így itt még Ferivel közös szobában aludtunk, ezután Svájcban mindegyikünk külön szobában lakott. Reggelire nagyon bőven kaptunk mindent, kávét, teát, kakaót, vajat, mézet, de az ára is annyi volt, mint egy komplett ebéd ára, 2 ½ frank. Svájcban naponta a tartózkodás, amiben benne volt a lakás, a benzin és a koszt 20 frankba került személyenként, ami az akkori valutaviszonyok mellett 22 pengőbe került, mert egy frank 1,10 pengő volt. Németország és Ausztria sokkal olcsóbb volt.”
Köszönjük a beszélgetőpartnereink nekünk szentelt idejét, és a reánk bízott értékes dokumentumokat. Kívánjuk, hogy a család élő tagjai híven tartsák meg a dédnagyapának, Szeberényi Gusztáv Adolf püspök úrnak szellemi örökségét.
G.M.A.
2015. október
