Kényelembe helyezzük magunkat, és hallgatlak Ági.
Stainer Gyulának hívták az üknagyapámat, aki Sátoraljaújhelyről került fel a budapesti egyetemre. Édesanyja a hét gyermekét egyedül nevelte, azt nem tudjuk, hogy az édesapjukkal mi történt. A gyerekek közül is csak hárman maradtak életben. Nagyon szegények voltak, a taníttatását csak szegénységi bizonyítvány segítségével lehetett megoldani. Mégis ahogy látod Margitka, 1867-ben a II. éves indexében - többek között - már Dr. Thán Károly professzor aláírása is szerepel. A következő dokumentum, ami ránk maradt, egy szerződés, melyben az szerepel, hogy 1000 forintért megvette a lengyeltóti patikát Zboray gyógyszerésztől. Megnősült, született egy leánya, Stainer Irma, aki úrilányként élte életét. Miután társasági életet éltek, Irma megismerkedett Gallé Géza gyógyszerésszel (dédnagyapámmal), akivel házasságot kötött. 3 gyermekük született, Gallé Mária, Gallé Géza (nagyapám, aki Szegeden végzett a Ferenc József Egyetemen) és Gallé Kornélia.
A három gyereknek, miután gyógyszerész diplomájukat megkapták, 3 patika is kellett! Dédnagyapám Lengyeltótiban a Gyógyszertár az Angyalhoz gyógyszertárban dolgozott, Nelli néném Fonyódon a fiókpatikában élte nagyvilági életét. Nem ment férjhez, mert lekötötte a művészetek iránti érdeklődése. Máriának szintén egy fiókpatikát nyitott az apja Balatonbogláron, de ezt rövidesen el kellett adniuk, mert fiókként nem engedélyezték a működtetését.
Ezekről az ősökről már személyes emléked is van, ugye? Nagyon szép helyeken gyógyszerészkedtek, gondolom gyermekként eltöltöttél köreikben egy-egy kellemes nyarat.
Sajnos Margitka, csak a nagymamámat ismertem. Nagyapám nagyon fiatalon elhunyt. Anyukám és nagynéném viszont sokat meséltek róluk.
Mégis az ifjú Géza élete érdekel bennünket leginkább, hiszen ő a Te édesanyád édesapja.
Nem volt egy erős testalkatú ember, sokat betegeskedett, így a szülei óhaja szerint, gyógyszerésznőt kellett elvennie, hogy a gyógyszertár jövője biztosított legyen. Hála Istennek nagyanyámról több fénykép is fennmaradt, Barta Rozáliának hívták, Budapesten végzett. Egyébként Németkérről származott, földműves szülőktől. Heten voltak testvérek. Kiskorától törekvő, tanulni vágyó, karakán leány volt, el is érte, amit akart. A házasságukból két gyermek született, Kornélia 1962-ben, Marianna, az anyukám 1963-ban végzett az egyetemen, Budapesten. Természetesen mondanom sem kell, mind a ketten gyógyszerészek lettek.
Gondolom, lassan elérkezünk az államosítás idejéhez (1950), ami mély nyomot hagyott a Te családod életében is, hiszen másképp nem is történhetett.
Azon a napon nagymamám a két kislánnyal összeszedelőzködött, úgy gondolta elviszi őket Fonyódra Nelli nénihez. Ott szembesült az államosítás tényével és mire Lengyeltótiba visszaértek – természetesen vonattal – már ki voltak zárva a patikából és a lakásukból is. Nagymamát Toponárra helyezték, Nelli nénit Somogyjádra, ott is halt meg. Volt azért, akinek jobb kapcsolatai voltak és visszatérhetett a régi helyére, így a toponári patikus is visszament. Sajnos nagymama nem volt ilyen szerencsés, neki ezért Mernyére kellett átköltöznie.
Ági, a Sors azért mindent elrendez. Édesanyád itt ismerte meg apukádat, Dr. Szabó Lajos állatorvost.
Ez így történt valóban, 1966-ban kötöttek házasságot. Egyébként a gyógyszertárban ismerkedtek meg.
Édesanyád hol kezdett dolgozni, mint patikus?
A Somogy megyei Tanács Gyógyszertári Központjánál először Kaposvárott, majd Mernyén.
Hányan vagytok testvérek?
Hárman. 1967-ben elsőként születtem, Lajos öcsém ’68-as, ő vegyészmérnök, jelenleg a Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettese; majd Péter, aki 1972-ben született, mezőgazdasági technikusként végzett. Ő segíti Édesanyánkat.
A hosszú történet során elérkeztünk oda, hogy kérlek, beszélj magadról! Hol jártál iskolába?
Felsőmocsoládon, mert ott laktunk és Édesapám ott dolgozott, majd később Mernyén. A Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségiztem Kaposvárott.
Már ott kitűnt, hogy különös vonzalom él benned a kémia iránt?
Igen, szerettem a kémiát és a nyelveket. Nekem azonban még fizikából és biológiából kellett felvételiznem az egyetemre.
Most tudatosult bennem - eddig csak simán elfogadtam -, hogy a családtagok nagy része gyógyszerész lett. Mégis most már megkérdezem, szerinted miért választotta ezt a pályát a családtagok nagy része?
Margitka ez természetes volt. A patikában éltünk, ez a levegő az életünk eleme volt számunkra.
Gondolom elsőre felvettek. Miért Szegedre felvételiztél?
Igen, minden simán ment. Nem szerettem volna nagyvárosba menni, és a gimnáziumi osztálytársaim, akikkel jóban voltam, mind Szegedet választották, így itt továbbra is találkoztunk.
Kik voltak az egyetemen a példaképeid?
Szívesen emlékszem a technológiáról Regdon és Erős tanár urakra, és persze a Vegytani Intézetből Bernáth Gábor, Stájer Géza és Fülöp Ferenc professzor urakra.
Az egyetemi életed predesztinálta, hogy benn maradj, így első munkahelyed a Vegytani Intézet volt. Mivel foglalkoztál ott?
Másodévesen lettem tudományos diákkörös, majd demonstrátor az intézetben a Fülöp Feri által vezetett IV-es laborban. Preparatív kémiával foglalkoztam tiazolo- és tiazinokinazolinonok szintézisével és szerkezetvizsgálatával, Dr. Huber Imre mellett. Neki nagyon sokat köszönhetek. A kutatás mellett hallgatói laboratóriumi gyakorlatokat vezettem kvalitatív analízisből és gyógyszerészi kémiából.
Mint mesélted igen kacifántos volt Szegedről a hazajárás Budapesten keresztül. A Sors azonban kegyes volt, mert a hosszú út közben ismerted meg férjed, akivel azóta is együtt nevelitek 4 csodálatos leányotokat.
Igen, 1993-ban lettem doctor pharmaciae, majd feleség. Azóta van ez a jelenlegi munkahelyem más-más név alatt. Először Parma Patika Gyógyszerellátó Vállalat volt, majd PHOENIX Pharma Rt. és jelenleg Parma Produkt Kft., ahol az analitikai laboratórium vezetője vagyok.
Azt azért áruljuk el, hogy a négy gyermeketek édesapja gépészmérnök, és láss csodát, neki is a jelenlegi munkahelye az első. Ritka szerencse! Mesélj kérlek a leányokról!
Közülük a legidősebb Rita (1997), aki már Budapesten a gyógyszerész kar III. évfolyamán - a képzőművészet felé is kacsingató - egyetemista. Nóra (1999) a Corvinus gazdasági menedzsment szakának hallgatója, Kata (2002) – aki szintén gyógyszerésznek készül - a 11. évfolyamot, Kinga (2004) pedig a 9. évfolyamot végzi a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban.
A leírtak mellett a képek tanúskodnak arról, hogy ez a családregény végül is daljátékként folytatódik. Most, ahogy ezeket a sorokat leírom, a fülembe cseng a „Tavaszi felhők az égen” és majd amit Ági a férjével, Sándorral fog dudorászni valamikor: „Így maradunk, csendben vagyunk
kettecskén, bús öregek.
Könnye pereg, úgy pityereg
két vén gyerek.”
Adja Isten, hogy ez a csodálatos nagy ívű, több generációs gyógyszerész-történet, néha mesébe illő fordulatokkal, íveljen még évszázadokon át!
Köszönöm a beszélgetést!
G.M.A.
2019. május
